Kreatív karantén – a nyolcadikosoknál is

Amint azt cikkünk előző részében is jeleztük, a karantén időszaka nem mindenki számára volt könnyen átvészelhető időszak. Iskolánk néhány nyolcadikos diákját is megkérdeztük arról, hogy az elmúlt időszakban mivel töltötték a szabadidejüket, hogy megy nekik az online felkészülés a vizsgákra és várják-e, hogy visszatérjenek az iskolába, ha csak rövid időre is.

Tapasztó Karla

Ez a vírus elég hirtelen jött, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy így alakulnak a dolgok. Nekem a bezártság nem könnyű, mivel szeretek emberek között lenni, új barátokat szerezni, így a barátokkal próbálom online tartani a kapcsolatot, sőt olyan személyekkel is elkezdtem beszélni, akikkel eddig nem tettem. Sokat alszom, segítek a szüleimnek és néha szoktam kertészkedni is. Hobbi szempontjából maradtam a rajzolásnál és ezt próbálom fejleszteni. Rájöttem, hogy képes vagyok éjjel-nappal sorozatokat nézni… szerintem nem vagyok egyedül ezzel. A felkészülés a vizsgákra elég jól megy, bár online ez nem túl könnyű. A tanárok minden tőlük telhetőt megtesznek az érdekünkben, szóval gyakorlással töltjük az online órákat. A véleményem az online tanításról az, hogy a mostani helyzetben ez a legjobb megoldás, hiszen hirtelen kellett cselekedni. Alig várom, hogy visszamenjek az iskolába egy kis időre, mivel legalább láthatom a barátaimat, osztálytársaimat.

Dobos Carlos

A bezártság eleinte nagyon nem tetszett, viszont most már kezdem megszokni. Az itthon töltött hetek alatt sok olyan dologra is időm jutott amire eddig nem nagyon, ilyen például az olvasás. Az online oktatás lehet, hogy nem hangzik túl jól, de a tanárok nagyon segítőkészek és megpróbálnak mindent tökéletesen elmagyarázni, így szinte úgy tűnik, mintha rendesen járnánk iskolába. Őszintén, nem nagyon gondoltam volna, hogy valaha is hiányozni fog az iskola, de most ez a pillanat is eljött. Már nagyon várom, hogy lássam az osztálytársaimat és azt, hogy rendes órákon vegyünk részt. Remélem, ez a helyzet hamarosan véget ér és minden visszatér a régi kerékvágásba.

Horváth Jázmin

A bezártsággal az a baj, hogy nem találkozhatok a barátaimmal, ezért nagyon nem szeretem. Amikor nem tanulok, akkor a családdal társasjátékozunk vagy nézünk egy filmet, illetve sportolni és táncolni szoktam. Az online oktatást nem igazán szeretem. Sokkal nehezebb, mint a suliban lenni. Sokkal több mindent kell elvégeznünk, hogy tartsuk azt a tempót, amit az iskolában is. Igen, várom hogy visszamehessek a suliba, akár csak egy rövid időre is, hogy viszontláthassam a barátaimat.

Dunai Márk

Mivel falun lakok, nem nagyon élem át ezt az egészet, illetve itt semmi sem változott meg. Tehát nekem ez az egész egy nyári szünetre hasonlít. Igen, van egy nagyon régi hobbim, amit most még jobban kifejleszthetek, ez pedig a motorozás és a motorok javítása. Az online órákon a tanárok néha nem tartják be azt a bizonyos 50 percet. És nekem ez az egész nem annyira jön be, sokszor szaggatott a hang, sokaknak rossz az internetje. Persze, már nagyon várom az iskolába való visszatérést, és igaz, hogy csak 10 napra megyünk vissza felkészülni, de mégis hiányzik az a bizonyos sulis hangulat.

Kruzslitz Kyra

Ilyen helyzetben eddig még sohasem voltunk. Amikor megszűnt az iskolába járás, sokan úgy gondoltuk, milyen jó lesz majd nekünk, ha nem kell korán kelnünk, nem kell órák hosszat az iskolában ülni, nem kell tanulni, házi feladatokat oldani, és nagyon-nagyon sok szabad időnk lesz. Azóta rájöttünk, hogy ez így egyáltalán nem jó, és a bent ülés már mindenkinek nagyon kínos. A karantén kezdetétől én próbálok olyan feladatokat elvégezni, amelyek hasznosak, de egyben örömet is okoznak nekem. Például, apró sütiket készítek, de kipróbáltam már egy-két tortareceptet is, és lassan fánkot, kenyeret és kalácsot is tudok már sütni. Táncolni és tornászni is napi szinten szoktam, online tartjuk a kapcsolatot az edzőkkel meg a tánccsapattal is. Ugyanakkor próbálok a vizsgákra is koncentrálni, tanulni, felkészülni, s minél jobban próbálok odafigyelni az online órákon. Őszintén, már alig várom hogy visszamenjünk az iskolába, ha csak egy kis időre is. Már nagyon hiányoznak az osztálytársaim, a barátaim, és nem utolsó sorban pedig a kedvenc tanáraim is.

Kreatív karantén – végzős szemmel

Egyesek számára a karantén időszaka rémálom volt, mások jobban feltalálták magukat, hasznosan és kreatívan töltötték idejüket otthonukban. Hátrányos helyzetben lehettek a végzős, tizenkettedikes diákok, akik érettségi előtt állnak, s most otthon igyekeznek felkészülni, hogy sikeresen teljesítsenek a vizsgákon.

Megkérdeztünk néhány diákot arról, hogy miként élték meg a bezártságot, kibontakozott-e valami eddig ismeretlen tehetségük, hogy megy nekik az online tanulás és hogy a felvételi vizsgák, netán külföldi felvételik nehezen átlátható módszertana akadályozza-e őket a továbbtanulásban? Nem mindenki vállalta a „távinterjút”, akik igen, azoknak íme, a válaszaik.

Naschauer Kinga (XII. A)

Én elég nagy lendülettel vágtam bele ebbe a kényszerhelyzetbe. Tudtam, hogy valószínűleg sosem lesz még ennyi szabadidőm, úgyhogy mind olyan teendőket terveztem magamnak, amelyekre eddig nem jutott időm. A bezártság nem igazán nyom el, hiszen az udvarra ki tudok menni, inkább a érettségi közeledtével járó stressz az, ami megpróbáltatást jelent a számomra.

Hamar rájöttem, hogy bizony sokat kell az íróasztalnál ülnöm a felkészítők miatt, úgyhogy mindenképpen szükségem van valamilyen mozgásra. Felfedeztem a pilatest és a bodyartot, amit nagyon meg is szerettem. Sokat olvastam, leginkább kortárs könyveket. Van olyan tantárgy, amiből egészen jól boldogulok az online felületen, mint például a magyar, a román és az angol. Ami viszont elég nehéz, az a matek. Bár a tanárnő segítőkész és mindent el is magyaráz, lassabban értem meg a nehezebb példákat.

A felvételi eljárás szinte teljesen leállt. Nem tudtam letenni a nyelvvizsgámat, amikor kellett volna, ezért még mindig nincs meg az elég sok pontot érő diplomám. Email-en igyekeztem minél több információhoz jutni, viszont sajnos még nem született döntés a kiegészítő és felvételi vizsgákkal kapcsolatban. Bízom abban, hogy hamarosan minden elkezd visszaállni a valamennyire normális kerékvágásba és elindulhatunk mi is az izgalmas egyetemi élet felé, mert azért nekem már elegem van ebből a nagyon fura tizenkettedik osztályból.

Godó Márk (XII. A)

A karantén számomra egy börtön. Olyan ember vagyok, aki mindig mindent csinált, többet volt máshol, mint otthon, és most ez a karantén teljesen rosszul jött a számomra. Nem volt olyan nap, amikor ne lett volna mit csináljak, gondolok most a sportra, bulira a haverokkal, vagy akármi, amit nem itthon terveztünk. Mivel kötelezővé tették az online oktatást, ezért több időt fektetek most a tanulásra, mint a korábbi hetekben. Az online oktatás számomra majdnem olyan, mint az osztályteremben lévő órák, ugyanazt kell csinálni, figyelni és válaszolni.

Mivel én faluról származó vagyok, ezért itthon sok mindent tudok csinálni anélkül, hogy megszegjem a karanténos szabályokat. Sokat segítek itthon a szüleimnek, ezenkívül filmeket nézek és online játszom a barátaimmal. Lehet, hogy az utolsó 50 méteren vagyok, de én még nem gondoltam arra, hogy hol tanulok tovább. Úgy gondolom, először érettségi legyen, azután majd jön a többi is.

Andó Réka (XII. C)

Mindig is szerettem egyedül tölteni az időmet, egyedül lenni. Az egészben annyi a rossz, hogy nem találkozhatok a barátaimmal akkor, amikor csak szeretnék. Ez egy kicsit fojtogató. Sok mindenre van most idő. Egy napom sem telik el haszontalanul. Szoktam persze lustálkodni, sorozatozni, de emellett segítek az itthoniaknak, házimunkákat végzek, néha meg csak úgy elvonulok a természetbe. Jó érzés hallani azt, hogy csend van, mégis sok mindent elárul az a csend. Eléggé inspiráló. Szeretek verset írni, de abbahagytam, mert úgy gondolom, mégsem az én utam. Hobbim nincs, viszont sosem unatkozom.

Nekem az online tanulgatás nem igazán megy, és akikkel beszéltem, ők is azt vallották, hogy nehezebb így, mint iskolában lenni. Néha attól tartok, hogy érettségim sem lesz, nemhogy jó jegyem. Sokak szerint a jövőnk múlik ezen, mindenkinek egy szebb jövő, viszont ilyen időszakban, amikor alig-alig motivál valami, ne hökkenjünk meg, hogy nem adódik kedv az egészhez, és inkább elhanyagoljuk a tanulást. Az eddigi végzősöknek le a kalappal, hogy nem hátráltak meg, holott néha szusszanni sem volt idejük. Igazi túlélők, igazi hősök. Akár sikerült nekik, akár nem. Nekünk, 2019–2020-as végzősöknek kitartásra lesz nagy szükségünk, s akkor talán sikerülni fog. „Járványlepte” időszakban, motiváció nélkül, csoda lesz az online órák mellett sikert aratni…

Kocsis Norbert (XII. C)

Amióta ez a bezártság van, a házban élek, egy jó nagy kerttel. Egy kertes háznál sok a tennivaló, ezért egész jól viselem a „bezártságot”. Tanulás után több időm van a hobbimra, mégpedig arra, hogy autókat javítsak majd kipróbáljak itt, a kerten belül. Az online felkészülés nem egy egyszerű módszer, elég szokatlan, hogy folyton a telefont nézzük, hogy milyen tanár mit kér. De ha egy picit is aktívak vagyunk, szerintem fel lehet készülni, persze nem úgy, mint az iskolában. A továbbtanulásban engem nem akadályoz a járvány.

Mindenki szót fogad. Mindenki jó lesz. MINDENKI?… [Frissítve!]

mindenkiEgy éve a Saul fia című filmért, Nemes Jeles László és társai sokszorosan díjazott alkotásáért izgultunk, eredményesen. Február 27-én, hétfőn hajnalban újabb magyar Oscar-díjasnak örülhetünk. (De ha mégsem nyer, akkor sincs tragédia.) Deák Kristóf Mindenki című alkotását a legjobb kisfilm kategóriában jelölték és el is nyerte az Oscart! Néhány napja a YouTube-on is látható, kitűnő minőségben. 

Nem akarjuk lelőni a poén(oka)t. Csak arra kérünk, nézzétek meg, és ha van kedvetek/kedvük, szóljatok/szóljanak hozzá. Miről is szól valójában ez a nagyszerű kisfilm? Vajon mi a (szó szerint is!) csöndes üzenete, mire figyelmeztet mindenkit a Mindenki? Tetszett egyáltalán?

Mindeközben az egyetemisták…

4student-services

Mármint az elsőévesek, akik nemrég még a Csiky asztalait, székeit koptatták (öhm, időnként egész határozottan…), most viszont már új „iskolában”, új környezetben, netán új városban is vannak. Szóval hogy mi is van velük? Melyek az első élmények, benyomások? Hogyan élték meg az első egyetemi napot, hetet, heteket? (Vannak, akik az elmúlt hétfőn, október 3-án, s vannak, akik egy-két-három héttel korábban megkezdték már a tanulást.)  Folytatás

Színpadon a Szépek és szörnyek

KAMASZK_U17_sav

Február derekán új lehetőség nyílt a IX–XII. osztályosok számára, hiszen megalakult a KAMASZK U17 diákszínjátszó csoport. Kezdetben 45 diák érdeklődött, de a fellépésig 19-re csökkent a létszám. Balog József, a Magyarországi Alternatív Színházi Központ (MASZK) elnöke készített fel minket. Tőle sokat tanultunk a színészetről, de a jókedv sem maradt el a próbákról, melyeket kéthetente szerdán és csütörtökön tartottunk. Június 22-én a csikys diákok, másnap, 23-án pedig az érdeklődő felnőttek előtt léptünk fel a Szépek és szörnyek című előadással.  Folytatás

Évindító…

BUEK

Ködös hetek után derűs napfényre és tiszta kék égboltra ébredünk az újév csöndes reggelén. Még bennünk az ünneplés öröme, a finom ételek, italok íze, de… bennünk a tavalyi év megannyi döbbenete, megrázó pillanata is. Amikor közelivé vált a félelem, az oktalan pusztítás, öldöklés. Amikor egyenes adásban néztük az erőszak tombolását, és azt is, ahogy százezrek vándorolnak új otthon reményével, mert élni szeretnének, jobban élni szeretnének. De némán figyeltük a természet csöndes összeomlását is körülöttünk, szinte már fel sem kaptuk a fejünk az elképesztő adatok hallatán. Hallottátok, például, hogy most, a tél kellős közepén a szokásosnál 30-40 fokkal melegebb van az Északi-sark közelében?! És pusztító árvizek Észak-Angliában, és dühöngő tornádók Texasban, és, és… És mi jöhet még, a bizonytalanságon kívül? „Újat cselekszem, most készül” – hallja Pál, és utat lát a pusztaságban, folyóvizeket a kietlenségben. Nem, nem új iPhone-ra gondol, nem is új autópálya-szakaszra, hanem valami másra, többre. Rajta túlmutató bizonyosságra, soha véget nem érő születésre és újjászületésre. Jó irányban változásra a romlás helyett, életre a halál helyett. Élő reményre, évezredekkel ezelőtt, és most, 2016 első napján is.

Békés, boldog új évet mindenkinek!

Apró dolgok, színek, pillanatok…

2016

Új év, újévi jókívánságok. Az alábbiakban három weblapszerkesztő újévi jókívánságát közöljük. Ezekhez ti is hozzászólhattok, kiegészíthetitek őket.

Idén is beköszönt ez a csodás nap,
Csikysek buliznak az éj leple alatt.
De mikor elüti az óra az éjfélt,
A kisdiák felugrik, s kiáltja: B.Ú.É.K.!!!
Majd… óóó, már csak másfél hét… 🙁
Weblapszerkesztők még most sem nyugszanak,
Pár sorban köszöntik az Újévet, s csak azután buliznak.
(Back Annamária)

Nem szeretném, ha valaki rám aggatná a ’közhelyes’ jelzőt. Ki szeretné? Éppen ezért senkinek sem kívánok önmegvalósításokkal teli évet. Jó évet sem. Boldogat sem. S főként szerelmekkel telit nem, hiszen nem tudhatom, kinek mi hiányzik az életéből, s ha valami hiányzik is, azt nem ezektől a szavaktól fogja megkapni. De mégis mit kívánok? Apró dolgokat, hiszen a nagy ötletek és gondolatok jönnek maguktól is. A nagyok a kis dolgokból születnek. Színeket, pillanatokat, szavakat és zenéket. Nyári estét vattacukor éggel, őszi biciklisétákat, a hideg estéken pedig a legpuhább takaród. És nem, nem vagyok romantikus, de ezek a legklasszabb dolgok. Ezek azok a pillanatok, amelyek mindenki számára igaziak. (Bold Barbara)

Az újév itt van, unalom már nincs,
Légy mindig vidám, hisz ez a legnagyobb kincs.
Sokat beszélek én, de most megállok,
és sikerekben gazdag, boldog újévet kívánok!
(Kurunczi Enikő)

Békeidőben

Charlie-Hebdo-2015_sav

[Alig több mint két héttel ezelőtt, 2015. január 7-én két fegyveres behatolt a Charlie Hebdo nevű francia szatirikus lap szerkesztőségébe és tucatnyi embert (köztük két rendőrt) megölt, további két tucatnyit pedig megsebesített. A két napon át tartó üldözést és a rendőrségi akciókat gyakorlatilag élőben lehetett követni az interneten és a televíziós csatornákon. Azóta élénk, sőt szenvedélyes vita zajlik a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadságáról, annak határairól. Az alábbiakban Páva Adorján, a kolozsvári Krónika című napilap szerkesztője, webszerkesztője, iskolánk egykori diákja Békeidőben című cikkét vesszük át, a szerző és a lap engedélyével. Ajánljuk mindenki figyelmébe. – Szerkesztő]

————————————————————————————————————

Pava_AdorjanMegdöbbentő, hogy a mi kis világunkban is hány meg hány megfontolandó vélemény és számtalan eszement komment látott napvilágot a franciaországi terrorcselekmények kapcsán, de ebből is látszik, hogy a véres események valóban megrázták a világot.

A drámai események rendszerint kíméletlen módon adják tudtunkra, hogy valami nincs rendben, vagy valaminek vége van. Ugyanakkor a szívszorító történések eleve magukban hordozzák a hogyan tovább, a megoldás, a túlélés felcsillanó lehetőségét is, hiszen a lesújtó hírek megemésztése, a magyarázatok, miértek keresése gondolkodásra, mérlegelésre, értékelésre, önvizsgálatra sarkallnak, ami végeredményben jóval előbbre vihet annál, mint ahol a tragédia előtt tartottunk.  Folytatás