Kreatív karantén – végzős szemmel

Egyesek számára a karantén időszaka rémálom volt, mások jobban feltalálták magukat, hasznosan és kreatívan töltötték idejüket otthonukban. Hátrányos helyzetben lehettek a végzős, tizenkettedikes diákok, akik érettségi előtt állnak, s most otthon igyekeznek felkészülni, hogy sikeresen teljesítsenek a vizsgákon.

Megkérdeztünk néhány diákot arról, hogy miként élték meg a bezártságot, kibontakozott-e valami eddig ismeretlen tehetségük, hogy megy nekik az online tanulás és hogy a felvételi vizsgák, netán külföldi felvételik nehezen átlátható módszertana akadályozza-e őket a továbbtanulásban? Nem mindenki vállalta a „távinterjút”, akik igen, azoknak íme, a válaszaik.

Naschauer Kinga (XII. A)

Én elég nagy lendülettel vágtam bele ebbe a kényszerhelyzetbe. Tudtam, hogy valószínűleg sosem lesz még ennyi szabadidőm, úgyhogy mind olyan teendőket terveztem magamnak, amelyekre eddig nem jutott időm. A bezártság nem igazán nyom el, hiszen az udvarra ki tudok menni, inkább a érettségi közeledtével járó stressz az, ami megpróbáltatást jelent a számomra.

Hamar rájöttem, hogy bizony sokat kell az íróasztalnál ülnöm a felkészítők miatt, úgyhogy mindenképpen szükségem van valamilyen mozgásra. Felfedeztem a pilatest és a bodyartot, amit nagyon meg is szerettem. Sokat olvastam, leginkább kortárs könyveket. Van olyan tantárgy, amiből egészen jól boldogulok az online felületen, mint például a magyar, a román és az angol. Ami viszont elég nehéz, az a matek. Bár a tanárnő segítőkész és mindent el is magyaráz, lassabban értem meg a nehezebb példákat.

A felvételi eljárás szinte teljesen leállt. Nem tudtam letenni a nyelvvizsgámat, amikor kellett volna, ezért még mindig nincs meg az elég sok pontot érő diplomám. Email-en igyekeztem minél több információhoz jutni, viszont sajnos még nem született döntés a kiegészítő és felvételi vizsgákkal kapcsolatban. Bízom abban, hogy hamarosan minden elkezd visszaállni a valamennyire normális kerékvágásba és elindulhatunk mi is az izgalmas egyetemi élet felé, mert azért nekem már elegem van ebből a nagyon fura tizenkettedik osztályból.

Godó Márk (XII. A)

A karantén számomra egy börtön. Olyan ember vagyok, aki mindig mindent csinált, többet volt máshol, mint otthon, és most ez a karantén teljesen rosszul jött a számomra. Nem volt olyan nap, amikor ne lett volna mit csináljak, gondolok most a sportra, bulira a haverokkal, vagy akármi, amit nem itthon terveztünk. Mivel kötelezővé tették az online oktatást, ezért több időt fektetek most a tanulásra, mint a korábbi hetekben. Az online oktatás számomra majdnem olyan, mint az osztályteremben lévő órák, ugyanazt kell csinálni, figyelni és válaszolni.

Mivel én faluról származó vagyok, ezért itthon sok mindent tudok csinálni anélkül, hogy megszegjem a karanténos szabályokat. Sokat segítek itthon a szüleimnek, ezenkívül filmeket nézek és online játszom a barátaimmal. Lehet, hogy az utolsó 50 méteren vagyok, de én még nem gondoltam arra, hogy hol tanulok tovább. Úgy gondolom, először érettségi legyen, azután majd jön a többi is.

Andó Réka (XII. C)

Mindig is szerettem egyedül tölteni az időmet, egyedül lenni. Az egészben annyi a rossz, hogy nem találkozhatok a barátaimmal akkor, amikor csak szeretnék. Ez egy kicsit fojtogató. Sok mindenre van most idő. Egy napom sem telik el haszontalanul. Szoktam persze lustálkodni, sorozatozni, de emellett segítek az itthoniaknak, házimunkákat végzek, néha meg csak úgy elvonulok a természetbe. Jó érzés hallani azt, hogy csend van, mégis sok mindent elárul az a csend. Eléggé inspiráló. Szeretek verset írni, de abbahagytam, mert úgy gondolom, mégsem az én utam. Hobbim nincs, viszont sosem unatkozom.

Nekem az online tanulgatás nem igazán megy, és akikkel beszéltem, ők is azt vallották, hogy nehezebb így, mint iskolában lenni. Néha attól tartok, hogy érettségim sem lesz, nemhogy jó jegyem. Sokak szerint a jövőnk múlik ezen, mindenkinek egy szebb jövő, viszont ilyen időszakban, amikor alig-alig motivál valami, ne hökkenjünk meg, hogy nem adódik kedv az egészhez, és inkább elhanyagoljuk a tanulást. Az eddigi végzősöknek le a kalappal, hogy nem hátráltak meg, holott néha szusszanni sem volt idejük. Igazi túlélők, igazi hősök. Akár sikerült nekik, akár nem. Nekünk, 2019–2020-as végzősöknek kitartásra lesz nagy szükségünk, s akkor talán sikerülni fog. „Járványlepte” időszakban, motiváció nélkül, csoda lesz az online órák mellett sikert aratni…

Kocsis Norbert (XII. C)

Amióta ez a bezártság van, a házban élek, egy jó nagy kerttel. Egy kertes háznál sok a tennivaló, ezért egész jól viselem a „bezártságot”. Tanulás után több időm van a hobbimra, mégpedig arra, hogy autókat javítsak majd kipróbáljak itt, a kerten belül. Az online felkészülés nem egy egyszerű módszer, elég szokatlan, hogy folyton a telefont nézzük, hogy milyen tanár mit kér. De ha egy picit is aktívak vagyunk, szerintem fel lehet készülni, persze nem úgy, mint az iskolában. A továbbtanulásban engem nem akadályoz a járvány.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

16 + 13 =

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .