Csiky Gergely

Életútja

1842. december 8-án született az Arad megyei Pankota nevű helységben. Édesapja megyei főorvos volt. A művelt, jellegzetesen reformkori kisnemesi értelmiségi családi légkör és az ifjúkori élmények meghatározzák írói munkásságának alakulását. Gimnáziumi tanulmányait Aradon, a katolikus teológiát a temesvári szemináriumban és a pesti papneveldében végezte. 1864-ben rövid ideig a temesvári püspöki hivatalban dolgozott. 1865-ben pappá szentelték. A bécsi Augustinaeumban folytatta tanulmányait. 1868-ban teológiából doktorált.

1869-ben néhány hónapig segédlelkész volt Tornyán, 1869–70-ben gimnáziumi tanár Temesvárt. 1870–1878 között a temesvári papneveldében egyházjogot és jogtörténetet tanított. 1878-ban Budapestre költözött. 1879-ben néhány hónapot Párizsban töltött, s ez az időszak komolyan kihatott drámaírói munkásságára a későbbiekben.

1880-ban kilépett az egyházi rendből, és evangélikus hitre tért. 1881-ben Arad díszpolgárává avatta. Kora magyar kulturális életének köztiszteletben álló tagja volt: dolgozott a Nemzeti Színház dramaturgjaként, a színiakadémia tanáraként, a Kisfaludy Társaság másodtitkáraként. 1891. november 19-én hunyt el Budapesten.

Írói pályája

Rendkívüli műveltségét, kiváló nyelvtudását már írói indulásakor kamatoztatta. Nyolc nyelvet ismert; diákkorában kezdett verseket, drámákat, elbeszéléseket írni. Marosi Gyula álnéven küldözgette francia és angol elbeszélések fordításait a fővárosi lapoknak. Jóslat című verses színjátékával 1875-ben a Magyar Tudományos Akadémia drámapályázatán elnyerte a Teleki-díjat. A darabot a Nemzeti Színház sikerrel mutatta be. 1877-ben ismét Teleki-díjat kapott Janus című színművéért. Termékeny drámaíró volt, s miközben egymás után jelentek meg színművei, eredményes műfordítói tevékenységet is folytatott; Szophoklész drámáit és Plautus vígjátékai ültette át magyar nyelvre.

Párizsból való hazatérése után kezdődött meg legtermékenyebb írói korszaka. 1880-ban írott A proletárok című színművét kirobbanó sikerrel mutatta be a Nemzeti Színház. Csiky a polgárosodó magyar társadalom fonákságainak egyik legavatottabb színpadi ábrázolója volt. Szigorúan bírálta a szabadságharc emlékével visszaélőket, a tudományos állásra kinevezett műveletlen, birtokát vesztett dzsentrit, a házasságszédelgő nemest. Írt vígjátékot a címkórságról és a karrierizmusról (Mukányi, 1880), a tisztviselőréteg ellentmondásos helyzetéről (Cifra nyomorúság, 1881), a dzsentri család anyagi és erkölcsi összeomlásáról (Buborékok, 1887). Kísérletezett a drámai műnem szinte minden 19. századi változatával: a történelmi és a társadalmi drámával, a görög mintájú polgári tragédiával, a vígjátékkal. Legnépszerűbb, nemzetközi elismerésnek is örvendő vígjátékát, A nagymamát, még ma is műsorukra tűzik a színházak.

Regényeiben is korának polgárosuló társadalma a rajzolódik ki. Az Arnoldban (1888) egy szélhámos kalandjai idézik fel az 1850-es éveket. Az Atlasz család (1890) egy gazdag zsidó család tagjainak sorsát mutatja be. A nemesi birtok szétesését, a nemesi életforma elmúlását drámai erővel ábrázolja a Sysyphus munkája (1892).

Műveinek stílusát bírálták, nyelvezetét színtelennek tartották, jellemző erejét nem elég árnyaltnak, mindazonáltal szerepe meghatározó a magyar színműirodalom fejlődésében. Színműveit, regényeit, elbeszéléseit cseh, dán, francia, német, orosz, portugál, szlovák, perzsa, török nyelvre fordították.

Új Magyar Irodalmi Lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1994