Az iskola múltjáról

A Római Katolikus Főgimnázium épülete télen

A Római Katolikus Főgimnázium épülete télen

Az aradi középfokú oktatás története 1745-ben kezdődik. Akkor indult meg a minorita rend működtette iskolában a hatosztályos gimnázium. Ez az iskola 1872-ig folyamatosan működött, akkor átalakult állami intézménnyé, s 1919-ig Királyi Főgimnáziumként vált elismertté.

Az impériumváltást követően az iskola épületét átvette a román tanintézet, s az aradi magyar tannyelvű oktatás tanintézet és épület nélkül maradt. Akkor alakult meg a Római Katolikus Főgimnázium. Három éven keresztül az oktatás a városban szétszórva, kölcsönvett osztálytermekben zajlott.

Az aradi magyar szülők anyagi összefogásával, közadakozásból 1922-ben elkészült a Kálvin János utcai épület, amely ma is otthont ad az aradi magyar középfokú oktatásnak. Az iskolát a szülők a Temesvári Római Katolikus Püspökség tulajdonába adták. A két világháború között a tanintézet nyilvánossági jogát többször is megvonták, a tanulóknak román nyelven, idegen tanárok előtt kellett vizsgázniuk. Ennek okából a gyermeklétszám a tizedére csökkent, az 1940-es években volt olyan évfolyam, amikor csupán 6-8 tanuló érettségizett. Két évtizeden keresztül ezt a tanintézetet vezette példamutatóan és felelőséggel haláláig (1943) az iskola legendás igazgatója, Fischer Aladár.

Iskola mint hadikórház

Iskola mint hadikórház

A második világháború után az iskola ismét megtelt diákokkal. Az 1948-es tanügyi reformot követően Magyar Vegyes Líceum néven, többnyire párhuzamos osztályokkal működött, míg 1959-ben egy román tannyelvű iskolával egyesítették. Az 1970-es években, a nemzetiségi oktatás elsorvasztását célozva, az iskolát kőolajipari profilúvá változtatták, ezért a magyar osztályok száma fokozatosan lecsökkent. Az 1989-es változás évében a tanintézetben mindössze két magyar tannyelvű osztály működött.

A következő évben egyedüli Arad megyei középfokú tanintézetként megalakult ugyan az önálló Csiky Gergely Líceum, de az iskola épületét egy évtizeden keresztül egy román nyelvű iskolával kényszerült megosztani.

2001-ben egyesült az 1-es Számú Általános Iskola magyar tagozatával, azóta saját épületében I–XII. osztályos tanintézetként működik. 2007-ben hozzá csatolták a Kincskeresők magyar tannyelvű óvodát is. A tanintézet épületét a temesvári püspökség 49, a kollégiumét 99 évre az aradi magyar tannyelvű oktatás számára anyagi juttatás nélkül átengedte. Az utóbbi években az iskola épületét a városi tanács támogatásával immár osztálytermekkel, könyvtárteremmel, díszteremmel jelentősen bővítették.

Ujj János

2 hozzászólás a(z) “Az iskola múltjáról” bejegyzéshez

  1. 1947-től 1955-ig az alapiskolát, majd az esti Líceumban 1964-től 1968-ig látogattam. Tanáraim szinte kivétel nélkül végig tanítottak. Szalma Magda, Ficzay Dénes, Kalvasina Károly, és még sokan mások. Nagyon kedveltük tanárainkat, igazi pedagógusok voltak, szeretettel végezték munkájukat, hogy belőlünk igazi, becsületes magyar embereket faragjanak! Sikerült! 74 éves vagyok, sajnos kétlem, hogy még tanáraim közzül valamelyikük életben lenne. Mindezeknek dacára örök hálával tartozom mindegyiküknek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 × 3 =

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .