Szeptember 17–18. között Sistarócon került sor a CsiGeDT által szervezett gólyatáborra, amely valószínűleg a legrövidebb gólyatáborok közé tartozik, hiszen csupán két napot tartott, viszont igyekeztünk a mennyiséget a minőséggel kompenzálni, ami, úgy hiszem, sikerült is. Az biztos, hogy a Csiky idei kilencedikeseinek ez volt az eddigi legjobb gólyatáboruk. (Mondjuk, ez volt az egyetlen is).
Szombat reggel kilenc órakor a Megbékélési park mellől indultunk el a táborra jelentkezett 44 mindenre elszánt gólyával, Rudolf Ágnes, Lévai Ildikó, Drasztyl Andrea, Nyári Melinda és Hasas Paul tanárok kíséretében, illetve a tizenkét tagú CsiGeDT-s szervező csapattal.
Már útközben kezdett kialakulni a jó hangulat, amit, miután megérkeztünk, tovább fokoztunk néhány érdekes jégtörő játékkal. Az ebédet és a szobák elfoglalását követően délután japán focit, puszicsatát, illetve néhány lufis játékot játszottunk együtt. Mindezek után hat kisebb csoportra oszlottunk és így folytattuk tovább a játékokat, amelyekben már a kommunikációra, egymás megismerésére fektettük a hangsúlyt.
A csoportfoglalkozások végeztével, néhány perc szünet után, az esőnek és a hidegnek köszönhetően bent gyűltünk össze és Rudolf Ágnes tanárnő vezetésével a vacsoráig ettyem pittyemet, árverést és egyéb szórakoztató játékokat játszottunk.
Vacsora után, amíg a gólyák pihenhettek egy keveset, mi, DT-sek a következő játékra készültünk, ami a csikypoli volt. Felolvastuk a játék kerettörténetét és szabályait, majd kezdetét vette, és késő estig tartott a csikypoli. Ebben a DT-sek török ruhákba öltöztek és mindenki más-más szerepet töltött be. Ami közös volt, hogy feladatokat kellett kiosztanunk a kilencedikeseknek, akik jutalmul fiktív pénzt kaptak, amivel a játék végén a szultánnak kellett ajándékot venniük. A játékot az a csapat nyerte, amelyik a legnagyobb értékű ajándékot tudta megvenni a szultánnak, azaz Hasas Paul tanár úrnak. A tartalmas nap végére mindenki elfáradt, így (kisebb-nagyobb csúszással) éjfélkor takarodó volt.
Másnap hajnalban néhányan korán keltünk, hogy (ha már gólyatáborban vagyunk) kicsit megleckéztessük az ártatlanul alvó kilencedikeseket. Felébresztettük és megtornáztattuk őket egy kicsit. A valódi ébresztőnél aztán érdekes módon senkit nem kellett felkelteni, mert mindenki ébren volt. (Fene tudja, miért.)
Reggeli után újra csoportfoglalkozásokat tartottunk, amelynek keretében az összetartozás érzését, a bizalom és a kapcsolatok erősítését szolgáló játékokban vehettek részt a kilencedikesek. Ebéd előtt újra összegyűltünk, hogy az impulzus nevű játékot játszuk, majd délután ultimate soccer-ben mérhették össze tudásukat a csapatok, illetve a kilencedikesek válogatottja hívta ki egy mérkőzésre a DT csapatát. (Ezt nagy nehézségek árán mi nyertünk meg.)
A világra szóló mérkőzések után még lemostunk egy elefántot és tanulmányoztuk, hogyan néz ki egy háborús veterán. Végül pedig beszélgettünk egy nagyot, mindenki elmondta, hogyan érezte magát, mi volt az, ami nagyon tetszett neki és mi az, ami kevésbé. (Furcsa módon itt mindenki valami hajnali tornát emlegetett.) A beszélgetés után összepakoltunk és haza indultunk.
Valóban rövid volt ez a gólyatábor, viszont jól sikerült és bízunk benne, hogy megtettünk mindent azért, hogy egy összetartó, egymást szerető, produktív évfolyam váljon az idei kilencedikesekből.
További fotók: facebook.com/csigedt
