Kreatív karantén – a nyolcadikosoknál is

Amint azt cikkünk előző részében is jeleztük, a karantén időszaka nem mindenki számára volt könnyen átvészelhető időszak. Iskolánk néhány nyolcadikos diákját is megkérdeztük arról, hogy az elmúlt időszakban mivel töltötték a szabadidejüket, hogy megy nekik az online felkészülés a vizsgákra és várják-e, hogy visszatérjenek az iskolába, ha csak rövid időre is.

Tapasztó Karla

Ez a vírus elég hirtelen jött, egyáltalán nem gondoltam arra, hogy így alakulnak a dolgok. Nekem a bezártság nem könnyű, mivel szeretek emberek között lenni, új barátokat szerezni, így a barátokkal próbálom online tartani a kapcsolatot, sőt olyan személyekkel is elkezdtem beszélni, akikkel eddig nem tettem. Sokat alszom, segítek a szüleimnek és néha szoktam kertészkedni is. Hobbi szempontjából maradtam a rajzolásnál és ezt próbálom fejleszteni. Rájöttem, hogy képes vagyok éjjel-nappal sorozatokat nézni… szerintem nem vagyok egyedül ezzel. A felkészülés a vizsgákra elég jól megy, bár online ez nem túl könnyű. A tanárok minden tőlük telhetőt megtesznek az érdekünkben, szóval gyakorlással töltjük az online órákat. A véleményem az online tanításról az, hogy a mostani helyzetben ez a legjobb megoldás, hiszen hirtelen kellett cselekedni. Alig várom, hogy visszamenjek az iskolába egy kis időre, mivel legalább láthatom a barátaimat, osztálytársaimat.

Dobos Carlos

A bezártság eleinte nagyon nem tetszett, viszont most már kezdem megszokni. Az itthon töltött hetek alatt sok olyan dologra is időm jutott amire eddig nem nagyon, ilyen például az olvasás. Az online oktatás lehet, hogy nem hangzik túl jól, de a tanárok nagyon segítőkészek és megpróbálnak mindent tökéletesen elmagyarázni, így szinte úgy tűnik, mintha rendesen járnánk iskolába. Őszintén, nem nagyon gondoltam volna, hogy valaha is hiányozni fog az iskola, de most ez a pillanat is eljött. Már nagyon várom, hogy lássam az osztálytársaimat és azt, hogy rendes órákon vegyünk részt. Remélem, ez a helyzet hamarosan véget ér és minden visszatér a régi kerékvágásba.

Horváth Jázmin

A bezártsággal az a baj, hogy nem találkozhatok a barátaimmal, ezért nagyon nem szeretem. Amikor nem tanulok, akkor a családdal társasjátékozunk vagy nézünk egy filmet, illetve sportolni és táncolni szoktam. Az online oktatást nem igazán szeretem. Sokkal nehezebb, mint a suliban lenni. Sokkal több mindent kell elvégeznünk, hogy tartsuk azt a tempót, amit az iskolában is. Igen, várom hogy visszamehessek a suliba, akár csak egy rövid időre is, hogy viszontláthassam a barátaimat.

Dunai Márk

Mivel falun lakok, nem nagyon élem át ezt az egészet, illetve itt semmi sem változott meg. Tehát nekem ez az egész egy nyári szünetre hasonlít. Igen, van egy nagyon régi hobbim, amit most még jobban kifejleszthetek, ez pedig a motorozás és a motorok javítása. Az online órákon a tanárok néha nem tartják be azt a bizonyos 50 percet. És nekem ez az egész nem annyira jön be, sokszor szaggatott a hang, sokaknak rossz az internetje. Persze, már nagyon várom az iskolába való visszatérést, és igaz, hogy csak 10 napra megyünk vissza felkészülni, de mégis hiányzik az a bizonyos sulis hangulat.

Kruzslitz Kyra

Ilyen helyzetben eddig még sohasem voltunk. Amikor megszűnt az iskolába járás, sokan úgy gondoltuk, milyen jó lesz majd nekünk, ha nem kell korán kelnünk, nem kell órák hosszat az iskolában ülni, nem kell tanulni, házi feladatokat oldani, és nagyon-nagyon sok szabad időnk lesz. Azóta rájöttünk, hogy ez így egyáltalán nem jó, és a bent ülés már mindenkinek nagyon kínos. A karantén kezdetétől én próbálok olyan feladatokat elvégezni, amelyek hasznosak, de egyben örömet is okoznak nekem. Például, apró sütiket készítek, de kipróbáltam már egy-két tortareceptet is, és lassan fánkot, kenyeret és kalácsot is tudok már sütni. Táncolni és tornászni is napi szinten szoktam, online tartjuk a kapcsolatot az edzőkkel meg a tánccsapattal is. Ugyanakkor próbálok a vizsgákra is koncentrálni, tanulni, felkészülni, s minél jobban próbálok odafigyelni az online órákon. Őszintén, már alig várom hogy visszamenjünk az iskolába, ha csak egy kis időre is. Már nagyon hiányoznak az osztálytársaim, a barátaim, és nem utolsó sorban pedig a kedvenc tanáraim is.

Még „karanténban” is dobogón végeztek a csikys diákok

A Csiky Gergely Főgimnázium csapata idén is szép eredményt ért el a Problema Solvenda történelem versenyen, amit a kolozsvári Mathias Corvinus Collegium (MCC) és a budapesti Case Solvers közösen szervezett. A Frigyes angyalai csapat (Fábián Zsanett, Mureșanu Erika és Csáki Frigyes a X. A osztályból) még februárban nevezett be erre a versenyre, Muntean Tibor történelemtanár vezetésével.

A diákok nagy izgalommal várták az online selejtezőt, ami két fordulóból állt. Az első fordulóban különböző matematikai és logikai feladatokat kellett hogy megoldjanak, míg a másodikban egy fogalmazást kellett hogy írjanak egy történelmi eseményről. Mindkét forduló feladataira 60-60 perc állt rendelkezésükre. Ezt a selejtező eredményhirdetése követte, ahol a csapat megtudta, hogy sikeresen bejutott a Kolozsváron megszervezendő elődöntőre és döntőre… de az a járványhelyzet miatt el lett halasztva.

Az elődöntőt és a döntőt a szervezők május 15-re halasztották, és úgy döntöttek, hogy a Zoom platformot használva online tartják meg. A diákok már nagyon várták, hogy megkapják az esettanulmányt, amit a szervezők május 11-én osztottak szét. 72 óra állt a csapatok rendelkezésére, hogy egy történelmi problémára megoldást találjanak, amit egy powerpoint-os bemutató keretén belül kellett hogy elküldjenek a szervezőknek.

Nem volt könnyű feladatuk, hiszen úgy kellett felkészülniük, hogy nem találkozhattak és nem láthatták egymást élőben. Az elődöntőre 12 csapat (6 magyar és 6 román) jutott be. A csapatok egyenként jelentkeztek be a Zoom-szobákba, ahol egy szervező és két zsűritag várta őket. 10 perc alatt kellett a bemutatót előadni, majd 5 perc állt rendelkezésre a zsűri által feltett kérdésekre megválaszolására. Később a szervezők egy szintén online tartott eredményhirdetésen közölték a diákokkal, hogy melyik az a 2 román és 2 magyar csapat, amelyik a döntőben megküzdhet egymással. A Frigyes angyalai csapat sikeresen bejutott a döntőbe! 15 órától kezdődött a finálé, és akárcsak korábban, különböző Zoom-szobákban adták elő a csapatok ppt-bemutatójukat a zsűrinek és a szervezőknek. A 10 perces bemutató után a zsűritagok kérdésekkel bombázhatták a diákokat, hogy felmérjék, mennyire felkészültek a témával kapcsolatosan. A döntő után a szervezők, a zsűritagok és a döntős csapatok egy Zoom-szobában együtt várták az eredményhirdetést. A zsűritagok egyenként megköszönték, hogy részt vehettek ezen a versenyen. A diákok nagyon izgatottak voltak, hogy vajon ki nyeri a főnyereményt, a kirándulást Budapestre. A Csiky Gergely Főgimnázium csapata ezúttal a 3. helyen végzett, második lett a Blue Lions, az első helyet pedig a GMGK Elitalakulata szerezte meg.

Sajnos a főnyereményt nem sikerült megnyernünk, de nem szomorkodunk, mivel nagyon sok tudással, élménnyel és egyéb nyereményekkel – belépő a VIBE fesztiválra, LaserTag csapatépítő program és meglepetés csomagok – gazdagodtunk.

Kreatív karantén – végzős szemmel

Egyesek számára a karantén időszaka rémálom volt, mások jobban feltalálták magukat, hasznosan és kreatívan töltötték idejüket otthonukban. Hátrányos helyzetben lehettek a végzős, tizenkettedikes diákok, akik érettségi előtt állnak, s most otthon igyekeznek felkészülni, hogy sikeresen teljesítsenek a vizsgákon.

Megkérdeztünk néhány diákot arról, hogy miként élték meg a bezártságot, kibontakozott-e valami eddig ismeretlen tehetségük, hogy megy nekik az online tanulás és hogy a felvételi vizsgák, netán külföldi felvételik nehezen átlátható módszertana akadályozza-e őket a továbbtanulásban? Nem mindenki vállalta a „távinterjút”, akik igen, azoknak íme, a válaszaik.

Naschauer Kinga (XII. A)

Én elég nagy lendülettel vágtam bele ebbe a kényszerhelyzetbe. Tudtam, hogy valószínűleg sosem lesz még ennyi szabadidőm, úgyhogy mind olyan teendőket terveztem magamnak, amelyekre eddig nem jutott időm. A bezártság nem igazán nyom el, hiszen az udvarra ki tudok menni, inkább a érettségi közeledtével járó stressz az, ami megpróbáltatást jelent a számomra.

Hamar rájöttem, hogy bizony sokat kell az íróasztalnál ülnöm a felkészítők miatt, úgyhogy mindenképpen szükségem van valamilyen mozgásra. Felfedeztem a pilatest és a bodyartot, amit nagyon meg is szerettem. Sokat olvastam, leginkább kortárs könyveket. Van olyan tantárgy, amiből egészen jól boldogulok az online felületen, mint például a magyar, a román és az angol. Ami viszont elég nehéz, az a matek. Bár a tanárnő segítőkész és mindent el is magyaráz, lassabban értem meg a nehezebb példákat.

A felvételi eljárás szinte teljesen leállt. Nem tudtam letenni a nyelvvizsgámat, amikor kellett volna, ezért még mindig nincs meg az elég sok pontot érő diplomám. Email-en igyekeztem minél több információhoz jutni, viszont sajnos még nem született döntés a kiegészítő és felvételi vizsgákkal kapcsolatban. Bízom abban, hogy hamarosan minden elkezd visszaállni a valamennyire normális kerékvágásba és elindulhatunk mi is az izgalmas egyetemi élet felé, mert azért nekem már elegem van ebből a nagyon fura tizenkettedik osztályból.

Godó Márk (XII. A)

A karantén számomra egy börtön. Olyan ember vagyok, aki mindig mindent csinált, többet volt máshol, mint otthon, és most ez a karantén teljesen rosszul jött a számomra. Nem volt olyan nap, amikor ne lett volna mit csináljak, gondolok most a sportra, bulira a haverokkal, vagy akármi, amit nem itthon terveztünk. Mivel kötelezővé tették az online oktatást, ezért több időt fektetek most a tanulásra, mint a korábbi hetekben. Az online oktatás számomra majdnem olyan, mint az osztályteremben lévő órák, ugyanazt kell csinálni, figyelni és válaszolni.

Mivel én faluról származó vagyok, ezért itthon sok mindent tudok csinálni anélkül, hogy megszegjem a karanténos szabályokat. Sokat segítek itthon a szüleimnek, ezenkívül filmeket nézek és online játszom a barátaimmal. Lehet, hogy az utolsó 50 méteren vagyok, de én még nem gondoltam arra, hogy hol tanulok tovább. Úgy gondolom, először érettségi legyen, azután majd jön a többi is.

Andó Réka (XII. C)

Mindig is szerettem egyedül tölteni az időmet, egyedül lenni. Az egészben annyi a rossz, hogy nem találkozhatok a barátaimmal akkor, amikor csak szeretnék. Ez egy kicsit fojtogató. Sok mindenre van most idő. Egy napom sem telik el haszontalanul. Szoktam persze lustálkodni, sorozatozni, de emellett segítek az itthoniaknak, házimunkákat végzek, néha meg csak úgy elvonulok a természetbe. Jó érzés hallani azt, hogy csend van, mégis sok mindent elárul az a csend. Eléggé inspiráló. Szeretek verset írni, de abbahagytam, mert úgy gondolom, mégsem az én utam. Hobbim nincs, viszont sosem unatkozom.

Nekem az online tanulgatás nem igazán megy, és akikkel beszéltem, ők is azt vallották, hogy nehezebb így, mint iskolában lenni. Néha attól tartok, hogy érettségim sem lesz, nemhogy jó jegyem. Sokak szerint a jövőnk múlik ezen, mindenkinek egy szebb jövő, viszont ilyen időszakban, amikor alig-alig motivál valami, ne hökkenjünk meg, hogy nem adódik kedv az egészhez, és inkább elhanyagoljuk a tanulást. Az eddigi végzősöknek le a kalappal, hogy nem hátráltak meg, holott néha szusszanni sem volt idejük. Igazi túlélők, igazi hősök. Akár sikerült nekik, akár nem. Nekünk, 2019–2020-as végzősöknek kitartásra lesz nagy szükségünk, s akkor talán sikerülni fog. „Járványlepte” időszakban, motiváció nélkül, csoda lesz az online órák mellett sikert aratni…

Kocsis Norbert (XII. C)

Amióta ez a bezártság van, a házban élek, egy jó nagy kerttel. Egy kertes háznál sok a tennivaló, ezért egész jól viselem a „bezártságot”. Tanulás után több időm van a hobbimra, mégpedig arra, hogy autókat javítsak majd kipróbáljak itt, a kerten belül. Az online felkészülés nem egy egyszerű módszer, elég szokatlan, hogy folyton a telefont nézzük, hogy milyen tanár mit kér. De ha egy picit is aktívak vagyunk, szerintem fel lehet készülni, persze nem úgy, mint az iskolában. A továbbtanulásban engem nem akadályoz a járvány.

Online szaktanácsadás

[Illusztráció: sziakomarom.sk]

Lassan már nem is számoljuk a napokat, hogy mióta tart ez a kényszerállapot… Lehet, vannak köztünk, akik jól belerázódtak ebbe a helyzetbe, de valószínűleg többen vagyunk, akik türelmetlenül figyeljük a híreket, vajon mikor jelentik be, hogy életünk visszatérhet a normális kerékvágásba. (Bár lehet, hogy a „normális” szót át kell kissé értékelnünk…)

Ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg a kialakult helyzetet, de egy biztos: senkinek sem könnyű ezekben az időkben. Lehet, nehezen találjuk meg életünkben azokat a biztos pontokat, amikre támaszkodhatunk. A munka, az iskola, a kikapcsolódás, a sportolás és a pihenés színtere egy és ugyanaz lett, az otthonunk.

A fő kérdés most: mit teszünk ezzel a krízissel? Hogyan regálunk a válságos helyzetre? Végül milyen megoldást találunk? Hol folytatódik az életünk? Ahogy a körforgalmat is többféle kihajtón hagyhatjuk el, úgy egy krízisnek is többféle kimenetele lehet. A mód, ahogy válaszolunk a kihívásra, meghatározza azt a történetet, amelyet egy nap majd elmesélhetünk.

Kedves szülők, kedves diákok!

Szeretettel hívom önöket / titeket beszélgetni ezen kérdések mentén (és nem csak), személyesen, vagy ha igény van rá, kis csoportokban. Osszuk meg tapasztalatainkat, tanuljunk egymástól, bátorítsuk egymást, hiszen sokszor hallottuk már az utóbbi hetekben: „együtt könnyebb.”

Egyéni megkeresések továbbra is folyamatosan, igény szerint történnek. Ha pedig szeretnének / szeretnétek többen csatlakozni egy beszélgetéshez, erre is lehetőség van, ezt az igényt kérem jelezzék / jelezzétek május 7., csütörtök 18 óráig.

Elérhetőségeim:

Tel. /Whatsapp: 0723-030029.
E-mail: annarudolf78@gmail.com
Facebook: https://www.facebook.com/anna.rudolf.50