Ködös hetek után derűs napfényre és tiszta kék égboltra ébredünk az újév csöndes reggelén. Még bennünk az ünneplés öröme, a finom ételek, italok íze, de… bennünk a tavalyi év megannyi döbbenete, megrázó pillanata is. Amikor közelivé vált a félelem, az oktalan pusztítás, öldöklés. Amikor egyenes adásban néztük az erőszak tombolását, és azt is, ahogy százezrek vándorolnak új otthon reményével, mert élni szeretnének, jobban élni szeretnének. De némán figyeltük a természet csöndes összeomlását is körülöttünk, szinte már fel sem kaptuk a fejünk az elképesztő adatok hallatán. Hallottátok, például, hogy most, a tél kellős közepén a szokásosnál 30-40 fokkal melegebb van az Északi-sark közelében?! És pusztító árvizek Észak-Angliában, és dühöngő tornádók Texasban, és, és… És mi jöhet még, a bizonytalanságon kívül? „Újat cselekszem, most készül” – hallja Pál, és utat lát a pusztaságban, folyóvizeket a kietlenségben. Nem, nem új iPhone-ra gondol, nem is új autópálya-szakaszra, hanem valami másra, többre. Rajta túlmutató bizonyosságra, soha véget nem érő születésre és újjászületésre. Jó irányban változásra a romlás helyett, életre a halál helyett. Élő reményre, évezredekkel ezelőtt, és most, 2016 első napján is.
Békés, boldog új évet mindenkinek!
Nem pesszimista ez a bejegyzés egy kicsit tanár úr?
Biztos, hogy 15-19 éves gyerekeknek ilyen újévi köszöntőt kell írni?
Ha Ön úgy gondolja, hogy igen, akkor szerintem elfért volna pár hullás kép, néhány sírfelirat, netán természeti katasztrófás videó, elvégre hadd tanuljon a gyerek reménykedni vagy pozitvan látni.
Gratulálok Tanár Úr!
Fántásztikusan indul ez az év is.
Kedves E.D. M.C. g, abban, ugye, egyetértünk, hogy a fenti rövid jegyzetben említett történések valósak? És a velük kapcsolatos híreket válogatás nélkül ömlesztik nyakunkba a hírforrások nap mint nap, óráról órára. És ezeket a híreket látják, hallják, olvassák a 15–19 éves gyerekek (akik már messze nem gyerekek), de a jóval fiatalabbak is.
Két dolgot tehetünk. Úgy teszünk, mintha nem volna semmi baj, minden a legnagyobb rendben, itt van 2016, biztos jobb lesz, mint 2015, kívánjunk hát boldog új évet, bort, búzát, békességet, egészséget, a többi magától megoldódik majd. (Vajon megoldódik?) Vagy tudomásul vesszük és elfogadjuk, hogy közel s távol nagyon nincs minden rendben, s olcsó színjátékként ezt a gyermekek elől sem rejtjük el, hiszen, tudjuk, ők úgyis kilométerekről megérzik, ha a viselkedésünk és a mondanivalónk hamis, álságos. Ráadásul éppen ők azok, akik a fő károsultjai lesznek mindazon hibás döntéseknek, felelőtlen tetteknek, amelyekből 2015-ben (is) bőven részesültünk. Viszont ha beavatjuk őket, talán még hasznos ötleteket is tudnak (és tudnak!) adni a problémák megoldására.
Szóval, kedves E.D. M.C. g, Ön melyik változatot tartja elfogadhatónak? Amúgy pedig az enyhén ironikus megjegyzése a hullás képekről, sírfeliratokról a hatásvadász bulvároldalakra volna jellemző, de remélem, a Csiky honlapját nem tartja ilyennnek.
Még valami: a jegyzet utolsó néhány mondata éppen a reményre vonatkozik. Elolvasta azt a részt is?
A struccpolitika nem megoldás. Ahhoz, hogy tudjuk (úgy felnőttek, mint diákok), merre szeretnénk menni (és reményeim szerint mindenki a jó irányba szeretne, valami jobb felé), körül kell néznünk, és tudomásul kell vennünk mindazt, ami körülöttünk van. Naivság lenne azt hinni, hogy mindaz, ami a nagyvilágban történik, nem érint bennünket.
Ui. Szerintem ez nem az az oldal, ahol névtelenül beszólhatunk a tanároknak. Véleményt lehet mondani (mindenkinek joga van hozzá), de az ironizálást mellőzzük.
,,Kedves E.D. M.C. g, abban, ugye, egyetértünk, hogy a fenti rövid jegyzetben említett történések valósak? És a velük kapcsolatos híreket válogatás nélkül ömlesztik nyakunkba a hírforrások nap mint nap, óráról órára. És ezeket a híreket látják, hallják, olvassák a 15–19 éves gyerekek (akik már messze nem gyerekek), de a jóval fiatalabbak is.”
Igen, abban egyetértünk, hogy valósak, abban is egyetértünk, hogy ömlesztve kapunk a nyakunkba mindent. Körülbelül ennyiben értünk egyet.
Nade. Ha tényleg az objektív tájékoztatás a cél, akkor miért nincs közéleti vitafóruma vagy fóruma a Csikynek? Miért csak egy újévi ,,köszöntőben” vannak jelen a világ történései?
Egyébiránt egy 15-19 éves iskolás az gyerek. Az intervallum felső határa jogilag talán nem, de tudás, tájékozottság, kereset éés minden egyéb szempont szerint az.
,,Két dolgot tehetünk. Úgy teszünk, mintha nem volna semmi baj, minden a legnagyobb rendben, itt van 2016, biztos jobb lesz, mint 2015, kívánjunk hát boldog új évet, bort, búzát, békességet, egészséget, a többi magától megoldódik majd. (Vajon megoldódik?) ”
Jajj ne csináljuk már úgy, mintha megoldódna bármi attól, hogy egy iskola honlapjára felkerül egy tíz soros szösszenet. Sajnos egy olyan világban élünk, ahol államfők véleményét divat semmibe venni, nemhogy diákokét. Ha bármelyik tehetséges (vagy akár zseniális) tanulónak meglenne a tökéletes megoldása a migránskérdésre, akkor sem érdekelne senkit.
,, Ráadásul éppen ők azok, akik a fő károsultjai lesznek mindazon hibás döntéseknek, felelőtlen tetteknek, amelyekből 2015-ben (is) bőven részesültünk. Viszont ha beavatjuk őket, talán még hasznos ötleteket is tudnak (és tudnak!) adni a problémák megoldására.”
Na ez az amit én hamisnak és álságosnak tartok. Úgy tenni, mintha jelentene BÁRMIT, hogy egy diák mit mond a mai világban. Ráadásul mindezt tájékoztatás nélkül (vagy ha úgy jobban tetszik, a közmédia ezerarcú tájékoztatása mellett) tálalni, na ez minden csak nem egyenes. Komolyan azt hisszük, hogy ha ez a bejegyzés egy sima köszöntés lett volna, azt a gyerekek álságosnak éreznék? Hiányolnák belőle a napipolitikát. Milyen életszerű.
Azt hiszem az utolsó bekezdésre válaszoltam, így a további idézgetéstől eltekintek.
Azt pedig, hogy én
Kedves E.D. M.C. G., van egy olyan érzésem, hogy kezdünk elbeszélni egymás mellett. Eszem ágában sem volt azért megírni a fenti jegyzetet, hogy ezzel bármit is megoldjak. A „szösszenet” terjedelmi okai miatt alapvetően még utalni sem lehetett részletesen a gondokra, ez teljesen nyilvánvaló. A cél pusztán az volt, az lehetett, hogy kifejezzem, amit mindenki érez: szomorú folyamatok zajlanak világ- és Európa-szerte, emiatt pedig, sajnos, komorabbb, aggodalmakkal telibb ez az évkezdet. Ennyi. S mielőtt belterjessé válik ez a nem teljesen nyílt sisakos vita, a magyarázkodást ezzel le is zárom.
Abban viszont súlyosan nem értünk egyet, hogy egy diák (gyerek? nem gyerek?) véleménye semmit sem számít. Szégyellném, ha úgy mennék be bármelyik órára, hogy csak az fog számítani, amit én mondok, a „gyerekek” véleményére, gondolataira pedig magas ívben fütyülök. Értelme nem volna így az egésznek. Tudás, tájékozottság, kereset szintjén különbözhetünk, de értékes gondolatok szintjén nem. Sőt, az álarcok mögé bújkáló felnőtt önmagunkkal is keményen tud szembesíteni az egyenességük, őszinte szókimondásuk, és igen, sokszor a derűjük. Feltéve, hogy nyitottak vagyunk észrevenni, elfogadni ezt. És lehet, sőt biztos, hogy diákként csak a mikrokörnyezetükre (családra, barátokra, ismerősökre) lehet közvetlen hatásuk, a nagypolitikára nem, de… de talán ez is van olyan fontos, mint a migránskérdés tökéletes megoldása. Ráadásul előbb-utóbb felnőnek a gyerekek és a korábban kialakult, bátorított vagy lenézett véleményük alapján fogják megítélni a világot, minket és önmagukat is.
,,A cél pusztán az volt, az lehetett, hogy kifejezzem, amit mindenki érez: szomorú folyamatok zajlanak világ- és Európa-szerte, emiatt pedig, sajnos, komorabbb, aggodalmakkal telibb ez az évkezdet.”
Én ezt értem. De miért egy köszöntőben? Egy köszöntő a megfelelő felület erre?
,,Ráadásul éppen ők azok, akik a fő károsultjai lesznek mindazon hibás döntéseknek, felelőtlen tetteknek, amelyekből 2015-ben (is) bőven részesültünk. Viszont ha beavatjuk őket, talán még hasznos ötleteket is tudnak (és tudnak!) adni a problémák megoldására.”
És mit érnek ezek az ötletek, ha:
,,És lehet, sőt biztos, hogy diákként csak a mikrokörnyezetükre (családra, barátokra, ismerősökre) lehet közvetlen hatásuk, a nagypolitikára nem”
Szerintem is abbahagyhatjuk a vitát. Ami pedig a sisakokat illeti, ha Önnek az fontos hogy KI mond valamit egy vitában és nem az, hogy MIT mond, akkor ez vita tényleg értelmetlen.
Igen, akár egy köszöntőben is. Miért ne?
Mindenki tartozik valamilyen mikroközösséghez, tehát igen, érnek azok az ötletek.
És igen, hitelesebb egy vélemény, ha névvel, arccal vállaljuk azt. Az is fontos.