A IX. C és a X. C osztály néhány tagja március 13–17. között Miskolcon jártunk, a Határtalanul pályázat keretében. Ott tartózkodásunkról számolunk be alább, röviden.
1. nap: Debrecen, majd megérkezés
Utunk során az első megálló Debrecen volt. Először a Debreceni Református Nagytemplomot látogattuk meg, amely gyönyörű beltérrel és érdekes előtörténettel rendelkezik. Ezután kaptunk egy kis szabadidőt, hogy sétálhassunk a városban, és kedvünkre fotózhassunk. A következő megállónk a Debreceni Egyetem volt, amely kívül-belül impozáns látványt nyújt. Elég azt megemlíteni, hogy a könyvtár három emeletnyi magas. Tovább indultunk, s hamarosan elértük Miskolctapolcát, ahol mindenkit elszállásoltak.
2. nap: Miskolc felfedezése
A csipet csapat másnap reggelre friss és üde volt, megreggelizett és készülődött, hiszen a diósgyőri Vár meglátogatása következett. Rövid buszozás után ott is voltunk, és egy hatalmas, gyönyörű kastélyt láttunk magunk előtt. A központi udvaráról amerre néztünk, ajtókat láttunk. Nem tudtuk visszafogni magunkat, szinte mindenhová benyitottunk. Az egyik ajtó mögött egy idős úr állt, páncélban, aki a teremben lévő fegyverekről mesélt. Máshol egy sáfár régies módon kezdett verselt.
A Miskolci Egyetemre is bejutottunk (mármint egy látogatás erejéig), majd a város sétáló utcáját és más turisztikai látványosságait fedeztük fel, mint például a Miskolci Nemzeti Színházat, vagy a deszkatemplomot.
3. nap: Március 15.
Ünnepi megemlékezésen vettünk részt Tiszaújvároson, a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában. Az ottani diákok barátságosan fogadtak és üdvözöltek, új barátságok alakultak ki. Ötfős csoportokban órákra mehettünk be. Én egy biológiaórát választottam, és nagyon élveztem. Később, az ünnepi koszorúzáson az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztünk. Jutott még idő a Lillafüredi függőkert meglátogatására és egy kis testedzésre DVTK játszóterén.
4. nap: A hab a tortán
Korán keltünk, hiszen utolsó miskolci napunkat töltöttük el, és egyben a legemlékezetesebbet is. A miskolctapolcai barlangfürdőben voltunk, jó pár órán keresztül, hiszen az maga volt a paradicsom, senki sem szeretett volna kiszállni a vízből. De végül mégis ki kellett szállnunk…
5. nap: Emlékpark
Búcsút vettünk Miskolctól, s hazafelé indultunk, de még mindig volt egy megállónk, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark. Csoportos tevékenységen vettünk részt, megtekintettük a meseszép Feszty-körképet, majd Arad felé vettük az irányt.
[Fotó: Nagy Dorottya]
