Régi jó ismerősökkel találkozhattunk az iskolában február 19-én, pénteken. Toth Evelyn, Vámos Tímea és Veres Beáta, a 2012-ben végzett XII. A osztály három diákja egykori osztályfőnökük, Ruja Ildikó tanárnő meghívására a mostani XII. A tanulóit látogatta meg. Tanulmányaikról, egyetemi élményeikről, az egyetemi felvételivel kapcsolatos tudnivalókról beszélgettek a végzősökkel. A rendhagyó osztályfőnöki óra után készséggel álltak (ültek) a weblap rendelkezésére is.
– Gyors bemutatkozásként áruljátok el, kérlek, hogy hol, milyen egyetemen, illetve milyen szakon tanultok.
Toth Evelyn: – A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a fogorvosi szakon tanulok, negyedéven.
Vámos Tímea: – Én is a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, a gyógyszerészeti karon tanulok, szintén negyedéven.
Veres Beáta: – A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok karán, a gyógypedagógia szakon tanultam, tavaly végeztem, és valahol majd mesteri képzésre is szeretnék beiratkozni.
– Miről kérdezgettek titeket a diákok?
T. E.: – A diákok eléggé csöndben voltak. Egyikük, aki orvosira készül, a különböző szakok közötti különbségekről kérdezett.
V. T.: – Egy fiú, aki a gyógyszerészetire készül, érdeklődött a próbafelvételi felől. Neki más részleteket is elmondtam a gyakorlati képzéssel, illetve a vizsgákkal kapcsolatban.
V. B.: – Vannak, akik az osztályból Kolozsvárra készülnek, őket igyekeztem hasznos információkkal ellátni a felvételivel, ösztöndíjakkal s magával az egyetemi oktatási rendszerrel kapcsolatban.
– Evelyn, te fél évet Magyarországon tanultál, s a diákoknak is meséltél a két ország egyetemi oktatási rendszere közötti különbségekről.
T. E.: – Igen, a Balassi Intézet által meghirdetett egyik pályázat keretén belül fél évet Szegeden töltöttem. Érdekes volt megtapasztalni, hogy míg a marosvásárhelyi egyetemen belül tesztes rendszer működik, nagyon kevés a szóbeli vizsga, Magyarországon a szóbeli típusú vizsgát részesítik előnyben szinte minden szakon. Elég nehéz volt átállni arra a rendszerre, teljesen másképp kellett felkészülnöm.
– Mindhárman közvetlenül érettségi után jutottatok be az egyetemre. Most, három és fél évvel később mennyire érzitek (vagy éreztétek) jól magatokat azon az egyetemen és azon a szakon, ahová akkor bekerültetek?
T. E.: – Az első év elvégzése után számomra még nem volt teljesen egyértelmű, hogy jó vagy rossz választás volt a fogorvosira menni. Aztán a nyári gyakorlat részeként eltöltöttem három-négy hetet itt, Aradon egy fogorvosi rendelőben, és akkor döbbentem rá, hogy ezt én élvezem és szeretem. Most pedig már kezdünk betegeket is kezelni, tehát egyre jobban látom, hogy miben is áll ez a szakma.
V. T.: – Első évben, az első parciális vizsga után én konkrétan megijedtem, és úgy gondoltam, inkább hazajövök. De aztán kiderült, hogy nagyon jól megy, és nagyon élvezem, következtetésként pedig azt vontam le, hogy nagyon áldásos volt ez a választás és engem lelkesít ez a hivatás.
– Beáta, te már befejezted az alapképzést, tőled tehát azt kérdezzük, hogy hogyan tovább.
V. B.: – Vásárhelyen szeretnék munkahelyet keresni a tanügyben, ezért júliusban versenyvizsgáznom kell majd. Remélem, sikerül majd állást találnom. A közeljövőben egy enyhe értelmi fogyatékos osztályra szeretnék pályázni, de akár alapítványoknál is vállalnék munkát. Leginkább tanulászavarral küszködő gyermekek között fejlesztő pedagógusként szeretnék dolgozni.
