Az első nap nagyon rossz volt, mivel senkit sem ismertem, ráadásul az évnyitóm nem is az egyetemen volt, hanem az Ifjúsági Házban, fogalmam sem volt, merre kell menni, hol található meg, végül két órával hamarabb indultam és épphogy időben odaértem.
A megnyitó amúgy érdekes volt, mivel három-négy cég vezetője is ott volt, és elmondták, hogy nagyon várják, hogy közreműködhessenek velünk a második évtől kezdve. Aztán bejelentették, hogy 16:00 órától tartunk két kurzust, de két óra várakozás után kiderült, hogy egész héten nem lesz megtartva sem a kurzus, sem a labor az adott tantárgyból.
Második nap máris lemaradtam egy laborról, mivel az órarend már első nap változott és senki nem tájékoztatott róla, az egyetem honlapján sem volt fenn, csupán másnap reggel függesztették ki. Utána viszont összebarátkoztam néhány idősebb diákkal, akik eligazítottak mindenben és nagyon segítőkészek voltak.
Kemény hét volt, mivel már az első matek kurzuson 10 oldalt írtunk, és minden kurzust, szemináriumot és laborgyakorlatot megtartottunk, míg más karokon első héten inkább csak a városban sétálgattak. Várom a második hetet, mivel most már ismerek minden termet, tudom, hogy mikor kell elindulnom, nem kell mindenhová órákkal előtte útnak induljak.
Nagyon jó élmény megtapasztalni azt, hogy magamra vagyok utalva és saját magam kell hogy gondoskodjak mindenről. Addig volt nehéz, ameddig megtanultam a városban tájékozódni. Az évfolyamtársaimmal még elég keveset beszéltem, inkább az idősebbeket kérdezgettem, mivel ők telefonszámmal vagy máshogy is segíteni tudnak bármelyik tanárral, az órarenddel, vagy a termekkel kapcsolatban.
(Drăgan Patrik, Temesvári Műszaki Főiskola, Automatizálás és Számítógépek Kar, Informatika szak)
