Akik rendszeresen követik a weblapot, már olvashatták, hogy a 9. A és 9. C osztály az elmúlt hétvégén (március 10.–13.) egy csapatösszerázó táborban vehetett részt Algyógyon, a Keresztény Ifjúsági Központban. Igen szórakoztató, egyben nehéz feladatok is álltak a diákok előtt, s bár először mindenki picit félve, visszahúzódva állt a dolgok elé, de idővel minden megváltozott, bátorságot nyertünk. Ennek a tábornak az volt a lényege, hogy MI, diákok, az osztályközösségen belül bízzunk, törődjünk, illetve legyünk türelmesek egymással. Különböző feladatokat kaptunk, amelyeket meg kellett oldanunk: Együtt, Közösen.
Nagy kedvencünk volt a számolás. Lecsukott szemmel, egymásra nem figyelve, úgy, hogy mindenki csak egyszer, egy számot mondhatott ki hangosan. Alapszabály: nem mondhattuk ki egyszerre a számot. Ha valakivel egyszerre mondtuk ki, akkor újra kellett kezdeni az egész kört. Türelmesnek, figyelmesnek kellett lennünk egymással.
Eleinte nagyon nehezen ment a türelem, de a hosszú hétvége alatt mindenki változott e téren. Alább néhány résztvevő véleményét idézzük a hétvégi „kiképzésről”.
„Leírhatatlan élmény volt ez a képzés. Sok jó dolog történt röpke 4 nap alatt, ami összerázta az osztályunkat. Sok kihívással álltunk szembe, de együtt képesek voltunk ezeket legyőzni. Ez a hétvége arra az útra vezetett bennünket, hogy a bizalom segítségével tudjuk elérni céljainkat. Ha újra lehetőség lenne Algyógyra menni, biztosan kihasználnánk ezt.” (Nagy Tamás, 9. A)
„A hétvége nagyon gyorsan eltelt. Egy nagyon jó közösséget sikerült kialakítanunk mind a két osztály között. A játékok érdekesek és tanulságosak voltak, sok mindent tanultunk, főleg azt, hogy soha ne adjuk fel, mert mindig lehetőségünk van az újrakezdéshez. Az ételek is nagyon finomak voltak, főleg a tea. Remélem, még visszatérünk Algyógyra.” (Mițiți Petra Melinda, 9. C)
„A játékok, feladatok segítettek az osztály összerázásában, megtanultunk figyelmesebbnek lenni, végighallgatni mások véleményét. Rájöttünk, hogy vannak helyzetek, amikor hiába vagyunk képesek végrehajtani egyénileg egy feladatot, mert ha nem segítünk a többieknek, úszik az egész.” (Terpe Glória, 9. A)
„Élményekben gazdag és felejthetetlen négy napot tudhatunk magunk mögött a csapattal. Nekem személy szerint a vasárnapi játék tetszett a legjobban, amelynek lényege az osztállyal való együttműködés és a kreativitás volt. Nagyon örülök, hogy egy ilyen összetartó osztály része lehetek!” (Sisa Renáta, 9. C)
„A hétvége alatt nagyon összerázódtunk úgy az osztályon belül, mint a másik osztállyal egyaránt. Remekül éreztem magam és biztos vagyok benne, hogy mások is. Az osztály sokat fejlődött: türelmesebbek, szerényebbek és barátságosabbak is lettünk. Nehéz volt onnan eljönni, nehéz volt a búcsú, de tudom, hogy jövőre is ott leszünk majd a táborban, a képeken, az újságban, mert rájöttem, hogy a SULI JÓ!“ (Mester Zsófia, 9. A)
„Induláskor voltak konfliktusok néhány személy között, de ez a hét végére feloldódott és a sok közös program után úgy éreztem, hogy egy nagy család vagyunk. És ahogy a családban is lehetnek viták, de a szeretet felülkerekedik rajtuk, úgy Algyógyon is azt tapasztaltuk meg, hogy csak akkor tudjuk megoldani a feladatokat, ha összetartunk.” (Lévai Kevin 9. C)
Köszönjük az osztályfőnököknek – Páll Mária és Tóthpál Renáta –, hogy időt szántak ránk és alkalmat adtak arra, hogy eljussunk ide, ahogyan a türelmet és fáradtságot is, amiről ez a hétvége szólt. Más osztályokat is buzdítunk erre a táborra, mert sok jó emlékkel gazdagodhatnak és mindig jobb egy olyan osztályközösség tagja lenni, ahol megvan az összhang.
[Fotó: Tóthpál Renáta]