Népdalok a magyar kultúra napján

Nepdal_magyar_kultura_napja_sav

Mint minden évben, idén is megünnepeltük iskolánkban a magyar kultúra napját. Idén iskolánk kórusának néhány tagja járta végig az osztályokat és ajándékozta meg a diákokat és pedagógusokat egy-egy népdallal.

Immár 27. éve ünnepeljük meg a magyar kultúra napját. Kölcsey Ferenc 1823-ban január 22-én tisztázta le a Himnusz kéziratát. Ennek emlékére 1989 óta ezen a napon nagyobb figyelmet szentelünk hagyományainknak, gyökereinknek, szellemi értékeinknek.

Idén iskolánk kórusának néhány tagja járta végig az osztályokat, hogy egy-egy népdallal teremtsen ünnepi hangulatot. Az elemi, illetve az V–VIII. osztályokban Gavrilă Erika, Rónai Zoltán és Vincze Viktória (V. osztály), a IX–XII. osztályosoknak pedig Back Annamária (X. A) és Simon Beatrix (XII. A) énekelt. Nagy örömünkre sokan megtapsoltak, néhol vissza is szólítottak minket, de repetára, sajnos, nem volt idő.

[Fotó: Bacsilla Sándor, Ilona János]

« A 2 »

Kölcsey-díj 2016 – Ketten együtt 90 éve az oktatói pályán!

Kolcsey_dijak_2016_sav

Az aradi Kölcsey Egyesület 2003 óta ítéli oda az egyesület nevét viselő díjat azoknak a személyeknek, akik kimagasló teljesítményt értek el az aradi magyar kultúra ápolásában, a hagyományaink, a nyelvünk megőrzésében. A díjat hagyományosan január 22-én, a Magyar Kultúra Napján (aznap fejezte be Kölcsey a Himnuszt) adják át. Az idei ünnepségre az Arad Kamaraszínház zsúfolásig telt termében került sor, ahol Jankó András egyesületi elnök és Berecz Gábor titkár adták át az emlékplakettet, oklevelet, virágcsokrot és emléktárgyakat. A díjazottakat Fekete Károly egyesületi alelnök, Faragó Péter, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke, illetve Bognár Levente, Arad város alpolgármestere is köszöntötte. Laudációt mondott Hadnagy Éva, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója és Ujj János, nyugalmazott történelemtanár, helytörténész.

A 2016-os díjat két tanár, Olasz Angéla és Csanádi János kapta. Ketten együtt 90 évet (mintegy három emberöltőt!) töltöttek el az aradi és Arad megyei magyar oktatás szolgálatában. Az is közös pályafutásukban, hogy iskolánkban, a Csiky Gergely Főgimnázium elődjében, az akkor 3-as számú középiskolának nevezett tanintézetben végeztek, itt is érettségiztek. És lettek megbecsült pedagógusok, szereztek tanári oklevelet a levelezési tagozaton.

Olasz Angéla a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem szakát elvégezve lett a tornyai, majd a kisiratosi iskola, végül a Csiky Gergely Főgimnázium tanára. Csanádi János a marosvásárhelyi főiskola diplomájával zsebében volt szülőfaluja, Nagyzerind magyartanára négy és fél évtizeden keresztül. Mindketten bebizonyították: a falu nem az értelmiség temetője! Mert a szívvel-lélekkel tevékenykedő pedagógus után marad munkájának eredménye, a jól felkészült generációk sora, és maradnak azok a kellemes emlékek, amelyeket tanítványaik róluk megőriztek. Nem véletlen, hogy annyi volt tanítvány jött el mindkettőjük részéről a díjkiosztó ünnepségre.

Az egyesület kuratóriuma minden bizonnyal azt is értékelte a díjak odaítélésekor, hogy a nyugalmazásukat követő években számukra „nem állt meg az idő”. Mindketten tovább tevékenykednek, mintha mi sem történt volna: történelmi emlékműsorokat állítanak össze, Olasz Angéla rendületlenül készíti fel egykori (és jelenlegi!) iskolája diákjait a különböző versenyekre, magyarországi fellépésekre, előadásokat tart történelmi események, évfordulók alkalmával; Csanádi János pedig a Körösmente Irodalmi Kör vezetője, szövegírója, fáradhatatlan szereplője, az aradi lapok állandó munkatársa.

Mint egykori aradi iskolatársaimnak, később pedagógus-sorstársaimnak sok szeretettel gratulálok. Egész generációnk nagy-nagy büszkeséggel tekint rájuk.

[Fotó: Ilona János]

Évindító…

BUEK

Ködös hetek után derűs napfényre és tiszta kék égboltra ébredünk az újév csöndes reggelén. Még bennünk az ünneplés öröme, a finom ételek, italok íze, de… bennünk a tavalyi év megannyi döbbenete, megrázó pillanata is. Amikor közelivé vált a félelem, az oktalan pusztítás, öldöklés. Amikor egyenes adásban néztük az erőszak tombolását, és azt is, ahogy százezrek vándorolnak új otthon reményével, mert élni szeretnének, jobban élni szeretnének. De némán figyeltük a természet csöndes összeomlását is körülöttünk, szinte már fel sem kaptuk a fejünk az elképesztő adatok hallatán. Hallottátok, például, hogy most, a tél kellős közepén a szokásosnál 30-40 fokkal melegebb van az Északi-sark közelében?! És pusztító árvizek Észak-Angliában, és dühöngő tornádók Texasban, és, és… És mi jöhet még, a bizonytalanságon kívül? „Újat cselekszem, most készül” – hallja Pál, és utat lát a pusztaságban, folyóvizeket a kietlenségben. Nem, nem új iPhone-ra gondol, nem is új autópálya-szakaszra, hanem valami másra, többre. Rajta túlmutató bizonyosságra, soha véget nem érő születésre és újjászületésre. Jó irányban változásra a romlás helyett, életre a halál helyett. Élő reményre, évezredekkel ezelőtt, és most, 2016 első napján is.

Békés, boldog új évet mindenkinek!

Apró dolgok, színek, pillanatok…

2016

Új év, újévi jókívánságok. Az alábbiakban három weblapszerkesztő újévi jókívánságát közöljük. Ezekhez ti is hozzászólhattok, kiegészíthetitek őket.

Idén is beköszönt ez a csodás nap,
Csikysek buliznak az éj leple alatt.
De mikor elüti az óra az éjfélt,
A kisdiák felugrik, s kiáltja: B.Ú.É.K.!!!
Majd… óóó, már csak másfél hét… 🙁
Weblapszerkesztők még most sem nyugszanak,
Pár sorban köszöntik az Újévet, s csak azután buliznak.
(Back Annamária)

Nem szeretném, ha valaki rám aggatná a ’közhelyes’ jelzőt. Ki szeretné? Éppen ezért senkinek sem kívánok önmegvalósításokkal teli évet. Jó évet sem. Boldogat sem. S főként szerelmekkel telit nem, hiszen nem tudhatom, kinek mi hiányzik az életéből, s ha valami hiányzik is, azt nem ezektől a szavaktól fogja megkapni. De mégis mit kívánok? Apró dolgokat, hiszen a nagy ötletek és gondolatok jönnek maguktól is. A nagyok a kis dolgokból születnek. Színeket, pillanatokat, szavakat és zenéket. Nyári estét vattacukor éggel, őszi biciklisétákat, a hideg estéken pedig a legpuhább takaród. És nem, nem vagyok romantikus, de ezek a legklasszabb dolgok. Ezek azok a pillanatok, amelyek mindenki számára igaziak. (Bold Barbara)

Az újév itt van, unalom már nincs,
Légy mindig vidám, hisz ez a legnagyobb kincs.
Sokat beszélek én, de most megállok,
és sikerekben gazdag, boldog újévet kívánok!
(Kurunczi Enikő)

„Mindig vágytam rá, de nem gondoltam, hogy sikerülhet…” – Interjú az idei Csiky-díjasokkal

Csiky_dijasok_2015_sav

Úgy van jól és úgy van rendjén, ha a Csiky-díjat elnyerő diák vagy diákok kiléte csak a díjátadási ünnepségen derül ki. Erre idén is gondosan ügyelt az iskola vezetősége. Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a 2015-ös Csiky-díjat Sipos Szilárd (XII. C), Sisa Rihárd (XII. A) és Tóthpál Béla (XII. A) vehette át.

December 11-én, pénteken, a Csiky-napi ünnepségen a díjazottak laudációját Spier Tünde aligazgató olvasta fel. Mint elmondta, mindhármójukra jellemző a szorgalom, a kitartás, a megbízhatóság, segítőkészség, kreativitás, a tisztelettudó magaviselet, az alázat és a szerénység. Sipos Szilárd a szakmai versenyeken való eredményes szereplés mellett évek óta szerkesztője az iskola weblapjának, illetve a Csiky-Csuky diáklapnak, sőt többször jelentek meg írásai, beszámolói a Szövétnek aradi kulturális szemlében is. Sisa Rihárd sokoldalúsága és rendkívüli ambíciója a néptánc-gálákon való fellépéseken és a tantárgyversenyeken való eredményes részvételben nyilvánul meg, de eddig háromszor érdemelte ki az RMPSZ Mákvirág-díját, illetve szülővárosa, Pécska hagyományőrző tevékenységében is aktív szerepet vállal. Tóthpál Béla még kilencedikes korában vállalta fel a Csiky-Csuky tördelését, amelyben szerkesztőként és szerzőként is közreműködik, emellett az iskolai weblap szerkesztői csoportjának is tagja, díjakat nyert a Bánsági diákok kisfilmfesztiválján, sikerrel szerepelt számítástechnika versenyeken, és évek óta a hangosítói szerepkört is ellátja az iskolai rendezvényeken, ünnepségeken. Az alábbiakban a díjazottakkal készített interjú hallható, olvasható. Interjú a 2015-ös Csiky-díjasokkal: Sipos Szilárd (XII. C), Sisa Rihárd (XII. A), Tóthpál Béla (XII. A)

– Standard kérdés, de nehezen megkerülhető: számítottatok erre a díjra?
Sipos Szilárd: – Megmondom őszintén, egyáltalán nem számítottam rá, de néhány apró jelből kiderülhetett volna a számomra. Például, előző nap az osztályfőnököm megkérdezte, hogy pontosan mikortól vagyok a Csiky-Csuky szerkesztője, s amikor visszakérdeztem, hogy miért fontos ez, azt mondta, hogy hát, a Csiky-Csuky évfordulót ünnepel az idén, csak ezért.
Sisa Rihárd: – Tegnap kezdett csak motoszkálni a fejemben, hogy Csiky-nap következik, és akkor a Csiky-díj kiosztása is lesz. Megmondom őszintén, mindig vágytam rá, de nem gondoltam volna, hogy sikerülhet. És lám, mégis.
Tóthpál Béla: – Én meg voltam győződve róla, hogy az osztályunkból Ricsi fogja kapni a sokféle tevékenysége miatt, és nem számítottam rá, hogy én is kapok díjat.

– Ha tényleg meglepetés volt a számotokra, akkor az úgy van rendjén, mert ez így működik és így működik jól. Mit éreztetek, amikor elhangzott a nevetek, sőt egy szép, részletes laudáció is mindhármótoknál?
S. Sz.: – Nagyon meglepődtem, majd amikor kiálltunk hárman egymás mellé, és az aligazgatónő felolvasta, hogy mivel érdemeltem ki a Csiky-díjat, akkor realizálódott bennem, hogy tényleg, mennyi mindent sikerült elérni, és akkor nagyon örültem. Nagyon örültem.
S. R.: – Felemelő érzés volt, nagyon nagy érzelmek kavarogtak bennem, főleg amikor a laudációt hallottam. Egy pillanatra a torkom is elszorult, de nagyon jó érzés volt.
T. B.: – Először nagyon meglepődtem, aztán örültem, s amikor mondták a laudációt, kezdtem büszke lenni magamra, hogy tényleg, ennyi mindent tudok végezni, s ennek örülök is.

– Ha visszagondoltok a tanuláson kívüli tevékenységeitekre, melyik tűnik a legmeghatározóbbnak, a legfontosabbnak, amire emlékezni fogtok az iskola után is?
S. Sz.: – Nagyon örülök annak, hogy az iskola weblapját s a diákújságot szerkeszthetem, s ezáltal nagyon sokat fejlődött a nyelvi készségem, szebben fogalmazok, s ez mindenképpen előnyömre válhat a jövőben.
S. R.: – A Mákvirág-tevékenység és a néptánc az, amit tovább vihetek magammal. Mákvirág-díjban részesülni nagyon jó érzés, kitüntetés, megtiszteltetés, néptáncolni pedig, a hagyományt tovább vinni mindig nemes feladat volt, s remélem, hogy ezt sokáig végezhetem még.
T. B.: – Én három dologra fogok nagyon emlékezni: a Csiky-Csuky tördelésére, a weblap-szerkesztésre, és a hangosításban betöltött szerepemre.

– Hátravan még néhány hónap ebből a tanévből, az utolsó iskolai évetekből. Mi az, amit még el szeretnétek érni a ballagásig és az érettségiig?
S. Sz.: – Én mindenképpen folytatni szeretném a felsorolt tevékenységeket, amikben jelenleg is benne vagyok, szeretném tovább vinni a Csiky-Csukyt, és a weblapra is beszámolókat írni, hiszen szeretek írni, utána pedig meglátjuk, hogy mi lesz.
S. R.: – Mindenképpen szeretnék jelentkezni a jövő évi Mákvirág-díjra, hiszen ezt visszamenőleg ítélik meg, az előző évben elért teljesítményre. És nagyon szeretnék nyáron egy minél sikeresebb érettségit.
T. B.: – Szeretném az idei utolsó lapszámig tördelni a Csiky-Csukyt, megtervezni a külalakját. Amennyire az időm engedi, a weblapra is írnék még egy-két cikket, és én is szeretnék nyáron egy minél sikeresebb érettségit.

– Köszönjük az interjút és még egyszer gratulálunk az összes csikys nevében mindhármótoknak!

A fenyők és az állatok karácsonya

Karacsony_Kincskereso_2015_sav

December 14-én, hétfőn a Kincskereső Óvoda növendékeinek a fellépésével kezdetét vette a karácsonyi műsorok hete a Csiky Gergely Főgimnáziumban.

Garai Melinda óvónéni nagycsoportosai A fenyők karácsonya című verses-zenés műsort adták elő, majd a „Teacher”, azaz Dobai Réka tanárnő vezetésével angol nyelvű énekeket adtak elő.

Nagy Sarolta óvónéni középcsoportosai Az állatok karácsonyáról énekeltek és szavaltak, majd nagyobb társaikhoz hasonlóan a Gingle Bells című közismert angol énekkel zárták fellépésüket. Mindkét csoport műsora előtt a karácsonyfa alá sok-sok szép ajándék került, amelyek végül a boldog gyermekek kezében hagyták el a Csiky dísztermét.

December 15-én, kedden, a csikys negyedikesek, illetve a II. A osztályosok karácsonyi műsora következik, miközben Karácsonyi sokadalom címmel kézműves foglalkozás zajlik majd a díszteremben.

No Images found.

Arad a történelem viharában

Tortenelmi_vetelkedo_2015_sav

Az idei Csiky-napok keretén belül december 11-én, péntek délelőtt rendezték meg az Arad a történelem viharában című történelmi vetélkedőt V–VIII. osztályos diákok számára. Iskolánk Tóth Árpád termében 12 három fős csapat, tehát 36 történelemet szerető diák gyűlt össze összesen 10 iskolából.

Muntean Tibor történelemtanár üdvözölte a csapatokat, amelyek az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola, az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola, az Erdőhegyi Általános Iskola, a kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola, a Nagyiratosi Általános Iskola, a simonyifalvi Simonyi Imre Általános Iskola, a szegedi Gedói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum, a zerindi Tabajdi Károly Általános Iskola, valamint a Csiky Gergely Főgimnázium diákjaiból tevődtek össze.

A csapatok sorszámának kisorsolása után megkezdődőtt a vetélkedő, amely összesen hat versenyszámból állt. Helytörténeti kérdőívet kellett hogy kitöltsenek a diákok, majd egy-egy aradi épület képét kellett több darabból kirakniuk, de úgy, hogy még minden darabért is egy-egy kérdésre kellett helyesen felelniük. Talán a Lőszer című versenyszám volt a legérdekesebb a versenyzők számára. Minél több, előre kézzel lemért, majd emlékezetből felidézett súlyú, sóval töltött lőszercsomagocskát kellett készíteniük a csapatoknak, s pontot csak azok kaptak, akik +/- 1-2 gramm különbséggel eltalálták a súlyt.

A Torpedó című közismert játék élő változatát is lejátszhatták a csapatok Muntean Tibor tanár úrral, majd az aradi Ioan Slavici Színház félig megkapott képét kellett rajzban kiegészíteniük a diákoknak. A mindent eldöntő utolsó feladat, a Szobor valóban a Szabadság-szobornál, tehát kint, a szabadban zajlott le.

A díjkiosztóra ebéd után került sor, ekkor derült fény a legtöbb pontszámot begyűjtő négy csapat kilétére:
I. díj: Pikó Dorina (VI. o.), Csóti Renáta, Télessy Péter (VII. o.) – Gedói Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola, Szeged
II. díj: Csák Péter Szilveszter, Szabó Viktória, Köteles Tamara Petra (VII. o.) – simonyifalvi Simonyi Imre Általános Iskola
III. díj: Bedő Andrea, Lévai Karola, Sáfár Emese (VII. o.) – aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola
Dicséret: Mészár Anna Orsolya, Tóth Tibor Richárd, Tóthpál Eszter (VII. A) – Csiky Gergely Főgimnázium, Arad; Andó Nándor Örs, Lacsán Zsófia, Szatmári Martin (V. o.) – Páter Godó Mihály Általános Iskola, Kisiratos.

Részvételi oklevél és ajándékcsomag nélkül azonban senki nem maradt, így a verseny után valamennyi résztvevő csapat örömmel indulhatott haza.

[Fotó: Bacsilla Sándor, Ilona János, Zsámbok Zoltán]

« A 2 »

Közös ünneplés, játékos vetélkedők az idei Csiky-napon

Csiky_nap_2015_sav

December 11-én tartottuk iskolánk névadójának és magának az intézménynek az ünnepét, az idei Csiky-napot. Örömmel üdvözöltük ezen a testvériskoláink küldöttségét, díszvendégeinket, és természetesen a csikys diákokat és pedagógusokat.

Határon inneni és határon túli testvériskoláink képviselői is ellátogattak Aradra, a Csiky-napra. Velünk volt az ünnepségen a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum, a szegedi Gedói Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény, a Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum Corvin Mátyás Szakképző Iskolája, az ágyai Olosz Lajos Általános Iskola, az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola, az Erdőhegyi Általános Iskola, a kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola, a Nagyiratosi Általános Iskola, a simonyfalvi Simonyi Imre Általános Iskola, a zerindi Tabajdi Károly Általános Iskola küldöttsége, valamint a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium igazgatója és igazgató-helyettese, a szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatója és igazgató-helyettese, illetve a zimándújfalui Móra Ferenc Általános Iskola igazgatója. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Király András, az Oktatási Minisztérium államtitkára, Bognár Levente, városunk alpolgármestere, Cziszter Kálmán városi tanácsos, Pellegrini Miklós főtanfelügyelő-helyettes, Baracsi Levente reformárus lelkész, illetve Lészai Ildikó, a szülői bizottság elnöke.

Naschauer Kinga VIII. osztályos tanuló Tóth Árpád Köszöntő című versét szavalta el, majd Hadnagy Éva igazgató lépett a mikrofonhoz. „Iskolánk múltja kitörölhetetlen része iskolánk jelenének. Jelenünk pedig meghatározza a holnapot. Sőt mi több, nemcsak iskolánk, hanem aradi magyar közüsségünk holnapját, jövőjét is.” Utána, sorrendben, Király András, Bognár Levente és Pellegrini Miklós szólt a jelenlévőkhöz, a hagyományok megtartására, az elődök tiszteletére, szorgalomra és kitartásra biztatva az iskola diákjait és tanárait.

A tizenkettedikes Zaharie-Gulyás Ábel tolmácsolásában egy William Shakespeare-monológot hallhattunk, majd az elsős Tapasztó-Gujdár Péter és Vida Roland vidám népdalokkal teremtett jó hangulatot.

Régi hagyomány iskolánkban, hogy a közösségépítő tevékenységért és a kiváló tanulmányi eredményért egy vagy több tanuló Csiky-díjban részesül. Ezt a díjat idén is a Szabadság-szobor Egyesület ajánlotta fel. Spier Tünde aligazgató méltatta a három idei díjazott – Sipos Szilárd (XII. C), Sisa Rihárd (XII. A) és Tóthpál Béla (XII. A) – eddigi tevékenységét. (A méltatást és a Csiky-díjasokkal készített interjút külön bejegyzésben fogjuk közölni.)

Szabó Csilla zenetanár irányításával népdal-összeállítást hallhattunk iskolánk kórusától, majd Csiky Gergely mellszobrának megkoszorúzása következett. Baracsi Levente lelkipásztor áldását adta a jelenlevőkre, majd a Himnusz közös eléneklésével zárult a rendezvény, amelynek megszervezését az Aradi Városi Tanács, a Municípiumi Kulturális Központ, az Aradi Szabadság-szobor Egyesület és az Arad Megyei Kulturális Központ támogatta .

Az ünnepség után kezdődött az Arad a történelem viharában című történelmi vetélkedő V–VIII. osztályos diákok számára, a Jelenet-parádé Csiky Gergely színműveiből középiskolások részvételével, illetve délután Az én Aradom rajzpályázat bemutatása, értékelése és díjazása.

[Fotó: Bacsilla Sándor, Zsámbok Zoltán]

« A 2 »