Hősök nyomában, Kőszegen

honismereti_akademia_kisebbIdén július 30. és augusztus 4. között zajlott le a XXIV. Honismereti Ifjúsági Akadémia, ezúttal Kőszegen. A Csiky Gergely Főgimnázium részéről a végzős Kecskés Lóránt és alulírott nyújtottunk be közös pályázatot Olasz Angéla történelemtanár segédletével, amely sikeresnek bizonyult, így részt vehettünk a Honismereti Szövetség által szervezett programsorozaton.

A megnyitóra a Jurisich-vár lovagtermében került sor, ezt a várkapitány szobrának megkoszorúzása követte, majd érdekfeszítő előadásokat hallgattunk meg a Jurisich Miklós Gimnázium nagytermében, vacsora után pedig ismerkedős játékokon vettünk részt.

Dolgozatunk Példaképem, Damjanich János, a „veretlen hadvezér” címmel találóan illeszkedett a megadott témakörhöz (Arcok és harcok – hősök, példaképek), bemutatását 31-re, azaz szerdára tűzte ki a vezetőség. Előadásunkat vastapssal fogadta a közönség, amely örömmel töltött el minket. A korreferátumok után tartalmas városnézés következett. Az esős időjárás miatt a Szulejmán-kilátó aznapra tervezett meglátogatása azonban sajnos elmaradt.

Harmadnap kirándulással telt az idő. Őrvidékre átutazva megtekintettük a festői szépségű lékai lovagvárat, valamint a helyi templomot, ellátogattunk a rohonci holokauszt-emlékműhöz, majd visszatértünk a mai Magyarországra. Szétnéztünk Nardán, a „hűségfaluban” és a Vasfüggöny Múzeumban is. Az utolsó szerdai esemény a Bükfürdőn történő strandolás volt.

2-án Kőszeg 1532-es védőinek tiszteletére faültetés történt, aznap fedezhettük fel a várat és a helyi temetőket is.

Azokban a napokban számos kulturális rendezvénynek (koncertek, tűztánc, bokszmérkőzés stb.) adott otthont Kőszeg. 3-án került sor a várjátékokra, a vár 1532-ben lezajlott török ostromának reprezentálására. Az ostromnapok ezzel feltették az i-re a pontot, úgy gondolom, méltó befejezése volt a programoknak.

Az Akadémia vasárnap zárult. Onnan hazautazva döbbentünk rá társammal, hogy utolsó alkalommal képviselhettük (volt) iskolánkat előadóként a Honismereti Ifjúsági Akadémián, tehát véget ér életünknek még egy kedvelt időszaka. Köszönettel tartozunk Olasz Angéla tanárnőnek segítségéért, áldozatos munkásságáért, illetve a Honismereti Szövetségnek a kiváló programok szervezéséért, valamint biztató szavakkal a jövő generációnak: érdemes oda járni, jó érzés ott előadni.

[Fotó: Olasz Angéla]

« 1 A 2 »

A kopjafa felújítása

kopjafa_felujitas_savA Csiky Gergely Főgimnázium hátsó udvarában pont 10 éve áll az a kopjafa – Brittich Erzsébet alkotása –, amely az elhunyt aradi magyar pedagógusoknak és egykori diákoknak állít emléket. Ilyen kopjafa Erdély több neves iskolájának udvarában, kertjében található, amit évfordulós találkozókon szoktak megkoszorúzni, hiszen a régi diákoknak már nehéz a temetőkbe járni.

Az évtized időjárási viszontagságai, az erős napsütés, havazás, viharok és a hőmérséklet-ingadozások megviselték a tölgyfából készült művészeti alkotást. Ezért külön öröm, hogy Erdély legismertebb kopjafa-készítője, a néptáncos „kopjafadoktor”, Balázs Antal nyugalmazott tanító, Magyarországról útban hazafelé, Sepsiszentgyörgyre, megállt egy napra Aradon és felújította, lecsiszolta, átfestette a Főgimnázium udvarában álló kopjafát.

A művész néhány nappal előtte egy magyarországi faluban állított 13 kopjafát az aradi vértanúk emlékére, s ezeket saját, ilyen szállításokra felszerelt teherkocsiján vitte háromszéki műhelyéből a felállítás helyére. Külön kiemelte, hogy mennyire fontos annak a gesztenyefának az árnyéka, amely az egykori 1-es Iskola (volt Zárda) udvarában levő nagy fának a „gyermeke”, s amit az iskola magyar tagozatának költözésekor ültettek a pedagógusok, hiszen mindenképpen csökkenti az oszlopot érő ultraibolya sugarak hatását.

Balázs Antal, több kitüntetés birtokosa, barátainak, az aradi emlékoszlop ötletgazdáinak – Matekovits Mária és Mihály – felkérésére állt meg Aradon és végezte el ezt a munkát ingyen, ugyanakkor tiszteletét fejezte ki a Csiky Gergely Főgimnázium munkaközösségének és diákjainak.

[Fotó: Spier Tünde]

Az V. A osztálykirándulása Révre

5a-osztalykirandulas_sav

Június 25–27. között három emlékezetes napot töltött az 5. A osztály Réven, az oszival, Pálfi Anettel, és Leib György tanító bácsival.

Első nap korán reggel keltünk, és álmosan, fáradtan, az oszi nélkül indultunk el. Gyuri tanító bácsi mindig valami új dolgot mutatott az úton, mindig kedvünkben akart járni, és még azt is megoldotta, hogy a vonatban a lányok együtt üljenek. Amikor Sonkolyosra értunk, Pap Csaba tiszteletes úr várt minket. Hamar Révre értünk, a parókiához. Az első nap a hely felfedezésével telt. Megszerettük a parókia mögött, a Sebes-Körös partján levő „Bogárfalvát”, a közeli játszóteret, ahol órákat töltöttünk el. Felültünk a pörgőhintára, és addig pörögtünk, amíg rosszul nem lettünk. Az estét a focipályán töltöttük, majd szalonnát sütöttünk. Későig fent voltunk és sokat meséltünk.

Másnap reggel a révi Zichy-barlanghoz indultunk, ugyancsak az oszi nélkül, de tudtuk, ha majd visszaérünk, ő ott vár majd ránk a parókián. 3 km-t gyalogoltunk a vonatsíneken, de nem is tűnt olyan soknak, mert arra koncentráltunk, hogy ne lépjünk máshova, csak a sínek mellett lévő deszkákra. A cseppkőbarlanghoz szép tájakon vezetett az utunk. Meredek lépcsőkön másztunk felfelé és lefelé a barlangban. Tele volt a barlang gyönyörű cseppkövekkel, és megtudtuk, hogy ha hozzáér valaki akár egyetlen ujjal is, az ujjunkról odakerülő zsír 200 évre leállítja a cseppkő fejlődését. A hidacskát, amin át kellett volna menjünk az utolsó terembe, elárasztotta a víz, ezért mezítláb haladtunk tovább a 3 fokos vízben. Sárosan, vizesen értünk ki a barlagból, majd kis pihenő után, indultunk a vízeséshez. Mikor mindenkinek elege lett a mászásból és a pancsolásból, visszaindultunk a parókiára. Útközben felmásztunk a Tündérvár nevű barlanghoz, ahol a tiszteletes asszony és a tanító bácsi elmesélték, hogy itt volt réges-régen a vám, ahol csak úgy engedték át a kereskedőket, ha fizettek egy 8 éves gyerek súlyának megfelelő sódarabot.

Amikor visszaértünk a szállásunkhoz, beléptünk a kapun, és az oszi mosolyogva várt minket. A nap hátralevő részét bújócskázással, focizással, szalonna- és pillecukor-sütéssel töltöttük. Sokat szaladgáltunk, nevetgéltünk és énekeltünk a tábortűz körül.

Az osztálykirándulásunk harmadik napján a sonkolyosi Nagy Magyar-barlanghoz látogattunk el, ezóttal már az oszi kíséretében is. Miután átmentünk a Körös felett a függőhídon, egy tágas barlanghoz jutottunk, ahol könnyebben másztunk, mert sokkal kisebb volt a révi barlangnál és itt nem volt semmi a fejünk fölött, ami akadályozott volna. A függőhíd, a Körösben való pancsolás és kődobálás mindenkinek tetszett.

Úton hazafelé nagyon sokat meséltünk, játszottunk és nevettünk együtt, amire bőven volt időnk, mivel a vonatunk két órá késéssel ért Aradra a viharok miatt. 23 órakor az aradi állomásra értünk, ahol a szülők már nagyon vártak minket. Sajnos, csak ennyit tartott a mi kirándulásunk, de reméljük, hogy jövőre is elmegyünk!!

[Fotó: Leib György]

« 1 A 2 »

Honismereti tábor Gergelyiugornyán

honismereti_tabor_sav

Budapest Főváros Önkormányzata az Iskolakapun kívüli tevékenységek programsorozat keretében július 8–13. között ismét megszervezte Gergelyiugornyán (Vásárosnamény) azt a Honismereti tábort, melynek célkitűzése a Kárpát-medence határon túli régióját képviselő diákok közötti kapcsolatteremtés. Az aradi diákok mellett szabadkai, székelyudvarhelyi és szlovákiai csoport vett részt a táborban. A Csiky Gergely Főgimnáziumból négy diák ismerkedhetett meg a beregi, zempléni táj néprajzi, természeti és helytörténeti értékeivel.

Hétfői érkezésünk után megismerkedtünk a hellyel, majd egymással is. Mindenki röviden bemutatta az iskoláját, ahonnan jött, és néhány szóban a várost is, ahol az iskola található. Bár megvolt a bemutatkozás, még nem ismertük egymást olyan jól, de erre nagyon jó alkalom volt a majdnem egy hetes program. A hét végére egész jó társaság lett belőlünk és nagyon jól összehangolódtunk.

Kedden a napot azzal kezdtük, hogy ellátogattunk Nagyarra, ahol megnéztük a Petőfi-fát, majd felolvastuk a költő A Tisza című versét. Ezután elmentünk oda ahol a Himnusz született, Szatmárcsekére, megnéztük a „csónakos fejfás” temetőt, ahol többek között Kölcsey sírját is láthattuk. A napot evezéssel folytattuk. Kettes és hármas csapatokra osztódtunk és nekivágtunk egy kalandokkal teli kenutúrának. Eleinte nem volt könnyű megszokni a kenut, de a végére mindenki belejött és együtt eveztünk egy igazi vadregényes, tavirózsákkal gazdag útvonalon.

A szerdai nap kirándulással telt: ellátogattunk Széphalomra, ahol a Kazinczy Ferencz emlékére felállított emlékházban jártunk, majd egy kisebb nyelvi vetélkedőn vettünk részt. Ezt követte Sátoraljaújhely, ahol libegővel felmentünk egy lelátóig, majd kipróbálhattuk a térség leghosszabb bobpályáját is.

Csütörtökön kerékpárra pattantunk és a Tisza gátjain bicikliztünk, „mindössze” 48 km-t. Nem tűnt nehéznek az út, mivel többször is meg-megálltunk. Tarpán Megcsodálhattuk az Észak-Tiszántúl egyetlen megmaradt szárazmalmát, mely a mai napig teljes épségben megőrizte eredeti szerkezetét, az úgynevezett járgányos malmot. Csarodán meglátogattuk azt a református műemléktemplomot, melynek keskeny tornyában sohasem fügött harang. Majd Tákoson fogyasztottuk el a vacsorát a Baráth Vendégházban: egy igazi „ízlovag” által készített vasalt karajt, lapcsánkával.

A pénteki napot a pihenésnek szántuk. Délelőtt a Szilva termál- és élményfürdőben voltunk, délután pedig a tanárok csocsó- és ping pong-bajnokságot rendeztek, amelyen mindenki részt vett. A tábor záróestéjén összegeztük a hét eseményeit, és nagyon jó hangulatban activityztünk, karaokéztunk.

Köszönet a tábor szervezőjének Németberta Sándornak, Gózon Gyula testnevelő tanárnak és Váradi Istvánnak, aki nemcsak biztosította számunkra a kerékpárokat és kenukat, hanem vezette is a túrákat.

[Fotó: Németberta Sándor, Gózon Gyula, Váradi István, Kassay-Erős Attila]

„A gyermekek szemében találjátok meg a fényt” – Khell Jolán búcsúztatása

khell_jolan_bucsuztatasa_sav

Június 14-én, pénteken, a tanévzáró pedagógusi értekezlet után meghitt percek következtek a Csiky Gergely Főgimnázium tanári szobájában. A nyugdíjba vonuló Khell Jolán tanítót búcsúztattuk virágcsokorral, dallal, díszoklevéllel és egy kis dobozba gyűjtött jókívánság-csokorral. A több mint négy évtizedes eredményes pedagógusi munkáért, az aradi és Arad megyei magyar közösségért végzett kiemelkedő tevékenységéért számos alkalommal kitüntetett pedagógust jelenlegi és volt kollégái, tanítványai, tanítványainak szülei köszöntötték (néhányan már egy nappal korábban, a negyedik osztályosok ballagása után), később pedig a díszteremben ebéden vehettek részt a jelenlévők.  Folytatás

„Megkaptátok az útravalót, használjátok okosan” – elemi osztályos diákok tanévzárója

tanevzaro_kisdiakok_sav

Csütörtökön, június 13-án, a reggeli hűvös, kellemes időben az elemi osztályos diákok búcsúztak az idei tanévtől. Khell Jolán tanító néni és negyedikesei nem csak a tanévtól, hanem az elemi osztálytól is búcsúztak. Jövőre már mindketten „más vizeken” fognak evezni…  Folytatás