Ha veled történne meg… [Netkurkász]

if_london_were_syria

Karácsony van, szilveszter van, téli vakáció van, együtt vagyunk, örvendezünk… legalábbis mi, Európa e csöndesebb sarkában. És mások, máshol?

2014 tavaszán készült a Save The Children alapítvány megbízásából az alábbi másfél perces kisfilm. Tavaly még nem érdekelt volna különösebben, lehet, megnézem, szomorúnak találom, kicsit meg is hatódom tőle, de… ennyi. Azóta viszont nagyon megváltoztak a dolgok. Még akit nem is érdekel különösebben, hogy mi történik a nagyvilágban, az is hallott a bevándorlókról, az otthonukon dúló öldöklés miatt reménytelen helyzetbe kerülő és hosszú vándorútra induló menekültekről.

Belegondoltunk-e, mi történne, ha itt, a közelünkben törne ki egy háború?! A történelemórákon a háborúk következményéről, nagy fordulópontjairól és végkifejletéről tanulunk, arról viszont keveset hallunk, hogy milyen hatással vannak ezek a hétköznapi emberek életére. Az alábbi videó éppen azt illusztrálja egyszerűen, de hatásosan, hogy miként változik meg egy kislány boldog élete, környezete és végül ő maga is a hirtelen kialakuló háborús helyzet miatt. Nem kell pánikba essünk, de itt az ideje elgondolkozni ezeken a dolgokon, és észrevenni, milyen boldog életünk van most. Mert, ahogy a kisfilm végén megjelenő felirat is üzeni, attól hogy itt nem történik meg, (máshol) mégis megtörténik. [Forrás: index.hu]

Alapkövek nélkül nincs mire építeni

Szilvagyi_Zsolt_konyvbemutato_sav

„Kell-e a mai világban egy ilyen könyv? Érdekli-e egyáltalán a mai embert Isten, a vallásos élet, a keresztény értékeken alapuló élet?” Szilvágyi Zsolt temesvár-józsefvárosi plébános fogalmazott így az Alapkövek című könyvének tegnapi bemutatóján. S a tény, hogy a hétvége és a karácsonyi előkészületek dacára nagyon sokan voltak jelen az eseményen, egyértelmű választ jelentett a feltett kérdésekre.

December 19-én, szombaton a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében előbb Hadnagy Éva igazgató, Szilvágyi Zsolt egykori osztályfőnöke üdvözölte a jelenlévőket, majd Ft. Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános mutatta be a szerzőt és a kötetet. Szilvágyi Zsolt 1977-ben született Aradon, általános iskoláit Zimándújfalun, a középiskolát a Csiky Gergely Iskolacsoportban, teológiai tanulmányait pedig Gyulafehérváron, Fuldában és Münsterben végezte. 2001. október 6-án szentelték pappá Temesváron, ahol püspöki titkárként, ifjúsági lelkészként, spirituálisként, a Gerhardinum Római Katolikus Líceum tanárként, püspöki helynökként tevékenykedett, jelenleg a józsefvárosi római katolikus templom plébánosa. „Ebben a könyvben minden szó a helyén van!” – vélekedett Király Árpád, miután a kötet három fejezetét – A szentségek, A tízparancsolat, A hét főbűn – értékelte, azokból rövid részleteket is felolvasva.

A folytatásban Szilvágyi Zsolt avatta be a jelenlévőket a kötet megszületésének körülményeibe, illetve a fő szerkesztési szempontokba. Mint elmondta, a közérthetőségre törekedett, a szeretetteljes magyarázásra a kritika és a bírálat helyett, illetve arra, hogy valódi, létező kérdésekre válaszoljon. „Miért vetünk keresztet, amikor belépünk a templomba? Miért kereszteljük meg a gyermekeket már nagyon fiatalon? Mit üzen egy-egy parancs, egy-egy főbűn? Mit tegyek, amikor irigy vagyok? Hogy küzdjem meg a lelki harcokat?…” Pilinszkyt idézve jelezte, hogy egy olyan világban élünk, amelyben minden, ami evidens volt, meghasadt. Egy olyan korban élünk, amelyben az alapigazságokat is újra el kell magyarázni. A posztmodern korra jellemző relativizmus éppen az alapértékek, az alapkövek zűrzavarából fakad, s ez leginkább a fiatalok értékítéletét befolyásolja. „Segíteni kell a fiataloknak, hogy újra felfedezzék azokat az értékeket, amelyekért érdemes élni, érdemes a jövőt várni!” A hitet nem lehet tálcán adni, vélekedett a szerző, a hitet nem lehet könyvben sem átadni. A hit egy út, az Istennel való élet útja, amely egy szép élet és egy nagy kaland. Az Alapkövek című könyv csupán bátorítani, biztatni szeretne arra, hogy a keresztény értékeken alapuló élet egy szép élet, még ma is, a XXI. században is.

Szilvágyi Zsolt végül megköszönte mindazoknak, akik a szerdai temesvári és a szombati aradi könyvbemutató lehetővé tették és meghitt, békés ünnepet kívánt valamennyi résztvevőnek. Miltaller Lajos és Miskovits Tibor zenei intermezzókkal emelte a rendezvény hangulatát.

Szilvágyi Zsolt könyvismertetőjét az alábbi hangfelvételen is meghallgathatjuk. Szilvágyi Zsolt: Alapkövek. A szerzõ könyvajánlója. Helyszín: a Csiky Gergely Fõgimnázium díszterme

Amikor a gyakorlat felülmúlja az elméletet… – Látogatás a kisiratosi Máltai Házban

Maltai_Haz_latogatas (1)Annak ellenére, hogy jócskán benne járunk az őszben, november 5-én, csütörtökön verőfényes napsütésben látogatott el a XI. A, illetve a IX. A osztály diákjainak egy csoportja Páll Mária biológiatanár kíséretében a kisiratosi Máltai Házhoz.

Eleinte nem is gondoltuk, hogy a ház falai milyen kedves és esetenként vicces lakókat rejtenek. Megérkezésünk és egy rövid eligazítás után nem sokkal már a szobákat jártuk körbe, igazán őszinte mosolyokat varázsolva minden beteg arcára. Ebédidő után érkeztünk, ezért nem volt alkalmunk mindenkivel találkozni és megismerkedni, de ennek ellenére is rengeteg történetet hallgathattunk végig. Visszarepülve az időben, szerelmi történetektől kezdve a katonaságig minden szóba került igazi, „retró” képekkel társítva. A jó időnek köszönhetően néhányan sétálni is kivitték a ház egy-két lakóját.

Maltai_Haz_latogatas (2)Végeredményben ez a rövid látogatás mindenkinek hasznára vált. Talán sikerült kilendítenünk, hacsak néhány órára is, a betegeket monoton hétköznapjaikból, egy kevés hangzavart is kölcsönözve az amúgy nyugodt és meghitt épületnek. Valamint, ahogyan a cím is sugallja, nem csak száraz biológia tankönyvekből olvashattunk olyan betegségekről, amelyeket a Máltai Házban nap mint nap kezelnek, hanem testközelből is megismerkedhettünk azokkal.

Bízom abban, hogy nem utoljára beszélgettünk a kisiratosi Máltai Ház lakóival, akik biztosan szívesen fogadnak bennünket máskor is.

E. Lockhart: A hazudósok

A_hazudosokFülszöveg:

„Egy gyönyörű és előkelő család.
Egy magánsziget.
Egy ragyogó lány, akinek baja esett; egy szenvedélyes fiú, aki a társadalmi igazságot keresi.
Egy négyfős baráti kör – a Hazudósok, akiknek a barátsága pusztító fordulatot vesz.
Egy forradalom. Egy baleset. Egy titok.
Hazugságok hazugságok hátán.
Igaz szerelem.
Az igazság.
A hazudósok a többszörös díjnyertes író, E. Lockhart új, modern, intelligens, titokzatos regénye.
Olvasd el!
És ha valaki megkérdezi, mi történik a végén, csak HAZUDJ!”

Hát, igazából nem is tudom, hol kéne kezdenem a mondanivalómat, s talán ezért is éktelenkedik egy hát a mondatom elején. Szóval mit is mondhatnék róla? Hogy ilyen könyvet nem olvastam még? Nem, tényleg nem. Hogy különleges volt? Igen, teljes mértékben. Vagy hogy a végén lecsaptam a könyvet az asztalra? Persze, teljes döbbenettel.

És az is teljesen igaz, hogy amikor valaki elment mellettem, rázúdítottam az összes világfájdalmam ezzel a könyvvel kapcsolatban. Utána csak hangutánzó szavakkal fejeztem ki nemtetszésem… És azt követően?… Semmi, csak a gondolatok. Ezeket nem azért írom, mert nem tetszett a könyv… Tetszett, imádtam, talán túlzottan is… De olyan naivan követtem a Sinclair család nyarainak történetét, hogy nem figyeltem arra, mi vár majd a végén.

A történet a Sinclair családról szól. Melynek tagjai magas, okos, gazdag és szőke gyerekek, akiknek minden megadatott az életükben. Cadence Sinclair, akinek a szemszögéből megismerjük a család történetét, súlyos balesetet szenved a család magánszigetén a 15. nyáron, így amnéziában szenved. Mindenki tudja azt a titkot, amelyet neki is ki kell derítenie, visszaemlékezve arra a bizonyos rettenetes és tragikus nyárra.

Egyáltalán nem tudtam, hogy mire számítsak ennél a könyvnél. Megláttam a könyvesboltban, megragadott a borító, s a legközelebbi alkalommal velem is tartott. Azután elkezdtem olvasni… és nem gyanakodtam. Már a felét is elhagytam és még mindig nem gyanakodtam. És most képzeljetek el egy gondolatfoszlányt, ami ott kering egy ideig a fejetek körül s mindent megtesz azért, hogy igenis ráfigyeljetek. És most azt is képzeljétek el, hogy két kézzel elhessegetitek. Így amikor a történet végén abból a szemtelen gondolatfoszlányból igazság lett, magabiztosan leterített egy KO-val. S még az sem érdekelte, hogy fel tudok-e még állni.

A mondanivalót mindenkinek magának kell leszűrni. Mit jelent gazdag családba születni? Milyen társadalmi és faji ellentétek körvonalazódnak a szereplőkben? Van-e jövője egy gazdag–szegény kapcsolatnak?Vagy éppen mivé teszi a családi kapcsolatokat a pénz utáni hajsza?

„– Sose egyél sárga havat – szól közbe Johnny. – Az is egy elég jó mottó.”

„A családban az öregek – anyu, a nagynénik, Papa – életcélja a szép tárgyak felhalmozása. Az nyer, akinek a legtöbb cucca van, amikor meghal. De mit nyer? Ezt szeretném tudni.”

A_hazudosok_2

Előadás a Kárpát-medencei kisebbségi magyarok múltjáról, jövőjéről

Bardi_Nandor_eloadas_sav

Május 7-én Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének osztályvezető professzora volt iskolánk vendége. A kisebbségi magyar közösségek átalakulása 1989 után címmel tartott előadást, mely nem csak a Magyarországról kiszorult magyarok múltjára, de a jelenlegi generáció sorsára is rámutatott. Az előadást a IX. A, X. A, és XI. A osztály diákjai hallgatták meg, a helyszín pedig a Tóth Árpád-terem volt. 

   Tovább…

Szeresd önmagad! [Netkurkász]

Chantelle_1Szeresd önmagad, mert akkor a világ is elfogad! Ez jó tanács, de könnyebb mondani, mint megtenni. Viszont ha kételkedsz az igazságában, akkor itt egy ösztönző példa a legkritikusabb területről, a divatvilágból. Arról hogy minden lehetséges, ha elfogadod magad, és a boldogságodra koncentrálsz.

A képen látható gyönyörű nő Chantelle Winnie Young, egy 19 éves kanadai modell. Fiatal, magas, vékony lány, akinek mindene megvan, ami a modellséghez kell, viszont egy ritka bőrbetegségben (vitiligo) szenved, ami jamajkai származása miatt kifejezetten hangsúlyos szépséghiba. E betegség miatt a bőr foltokban veszíti el eredeti barnaságát, s bizonyos helyeken (arc, hónalj, kézfej stb.) teljesen pigmentmentessé, tehát fehér színűvé válik.

Chantelle_2Chantellenek nehéz gyermekkora volt, tehénnek vagy zebrának csúfolták a mássága miatt. Többször meg fordult a fejében, hogy tetoválásokkal elfedi a foltokat, de végül nem tette meg. Felnőttként nagy változáson ment keresztül, megváltoztatta a hozzáállását. Lassú folyamat volt ez, eleinte nem tudta mire vélni, furcsának találta, ha valaki szépnek nevezte. Először egy tévés személyiség, Shannon Boodram talált rá a facebook-fotóira, felkereste, klipforgatást ajánlott neki. Ez nagyot lendített az önbizalmán, hiszen életében először azért volt sikeres, amiért korábban kicsúfolták. Az America’s Next Top Model című valóságshown való szereplése után pedig a nagyvilág is megismerhette a történetét. Példája ösztönözhet mindenkit arra, hogy elfogadja a külsejét, és megértse, hogy nincs azzal semmi baj, hisz Isten tökéletesnek teremtett meg mindenkit.

Forrás: http://starity.hu/magazin/54944-a-divatvilag-szinfoltjai-chantelle-winnie/

Békeidőben

Charlie-Hebdo-2015_sav

[Alig több mint két héttel ezelőtt, 2015. január 7-én két fegyveres behatolt a Charlie Hebdo nevű francia szatirikus lap szerkesztőségébe és tucatnyi embert (köztük két rendőrt) megölt, további két tucatnyit pedig megsebesített. A két napon át tartó üldözést és a rendőrségi akciókat gyakorlatilag élőben lehetett követni az interneten és a televíziós csatornákon. Azóta élénk, sőt szenvedélyes vita zajlik a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadságáról, annak határairól. Az alábbiakban Páva Adorján, a kolozsvári Krónika című napilap szerkesztője, webszerkesztője, iskolánk egykori diákja Békeidőben című cikkét vesszük át, a szerző és a lap engedélyével. Ajánljuk mindenki figyelmébe. – Szerkesztő]

————————————————————————————————————

Pava_AdorjanMegdöbbentő, hogy a mi kis világunkban is hány meg hány megfontolandó vélemény és számtalan eszement komment látott napvilágot a franciaországi terrorcselekmények kapcsán, de ebből is látszik, hogy a véres események valóban megrázták a világot.

A drámai események rendszerint kíméletlen módon adják tudtunkra, hogy valami nincs rendben, vagy valaminek vége van. Ugyanakkor a szívszorító történések eleve magukban hordozzák a hogyan tovább, a megoldás, a túlélés felcsillanó lehetőségét is, hiszen a lesújtó hírek megemésztése, a magyarázatok, miértek keresése gondolkodásra, mérlegelésre, értékelésre, önvizsgálatra sarkallnak, ami végeredményben jóval előbbre vihet annál, mint ahol a tragédia előtt tartottunk. 

   Tovább…

Vajon tudják, hogy karácsony van (lesz)?…

Mint tudjátok, Afrikában (még mindig) tombol az ebola, immár több ezer ember halálát okozva. A Band Aid ebola-járvány elleni harcra mozgósító Do They Know It’s Christmas? című dala 2014. november 17-én került fel a YouTube-ra.

BandAid30A Band Aid először 1984-ben jelentkezett egy rendkívül sikeres számmal, amely az etiópiai éhínségre hívta fel a világ figyelmét. Akkor többek között Phil Collins, David Bowie, Sting, George Michael és Bono énekelt a felvételen, és összesen 8 millió font bevételt gyűjtöttek össze az éhező afrikaiak javára.

Az akkori dalszöveget a mostani verzióban megváltoztatták, hogy az ebola-járvány okozta válságra hívja fel a világ figyelmét. A mostani verzióban a One Direction, Emeli Sandé, Rita Ora, Ed Sheeran, Bono, Ellie Goulding, Sam Smith, Chris Martin és sokan mások szerepelnek.

Az ebola elleni küzdelem jegyében egy másik kezdeményezés is indult. Egy kétperces videóban számos világsztár, köztük Matt Damon, Ben Affleck, Morgan Freeman, Bono és a focista Pet Mertesacker néz a kamerába, teljesen szótlanul. Michael Elliott, a One Campaign névre hallgató kezdeményezés vezetője szerint rendkívül hatásos, hogy a hírességek nem mondanak semmit a videóban, csak egy pár mondatos felirat magyarázza el, hogy máris túl sokat várt az emberiség némán az ebola megfékezésével.

A sztárok által szervezett jótékonykodás példa lehet arra, hogy képesek vagyunk összefogni a jó ügy érdekében. Szóval szabad lájkolni és megosztani a videókat, szabad a sulis Cipősdoboz-akción részt venni, illetve a sütivásárokon támogatni azt, amire éppen gyűjtenek. A sulis mikulásozás alól se bújjatok ki, nincs annál szebb, mint ha segítetek valakinek, ha valakinek mosolyt csaltok az arcára. Ez ennek az ünnepnek az igazi értelme.