Csodasarok a Csikynek

csodasarok_sav

Idén ősszel iskolánk több diákja benevezett egy, a szórványmagyarságnak szóló, a Nemzetpolitikai Államtitkárság által meghirdetett Miénk a város című internetes játékos vetélkedőre. A verseny több héten át zajlott, a tanulóknak különböző jellegű feladatokat kellett megoldaniuk, s közben pontokat gyűjtöttek. 

   Tovább…

Tehetségek díjazása

szent_marton_dijak_sav

Pénteken, november 4-én este az Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színházban ünnepélyes keretek között különleges díjazásra került sor. Az Aradi Szent Márton Egyesület egyetemi ösztöndíjakat, táborozási meghívást, pénzjutalmat, könyveket osztott ki összesen 11 000 eurónyi összegben. 

   Tovább…

Mákok Szovátán

makvirag_2016_sav

Október 12-én, szerdán hajnali negyed hétkor hárman találkoztunk az iskola előtt. Na nem mintha annyira hiányzott volna a suli, hogy már aludni sem tudtunk, hanem azért, mert innen indultunk Szovátára, az idei Mákvirág-táborba. Megyénkből idén is négy diák örvendhetett a Mákvirág-díjnak: Kurunczi Viktória (X. A), Kovács Kriszta Nóra (XI. A), Ilona Judit (XII. A), illetve a 2016-os csikys végzős Sisa Rihárd, aki, sajnos, nem tudott részt venni a táborban. 

   Tovább…

MÚRE-dicséret egy csikys diáknak

Zsambok_Zoltan_MURE_dicseret_sav

Zsámbok Zoltán, iskolánk XII. A osztályos tanulója, a weblap-szerkesztőség fotósa dicséretet érdemelt ki a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) által tavaly meghirdetett 2015 Brassaï Sajtófotó pályázaton

   Tovább…

Kölcsey-díj 2016 – Ketten együtt 90 éve az oktatói pályán!

Kolcsey_dijak_2016_sav

Az aradi Kölcsey Egyesület 2003 óta ítéli oda az egyesület nevét viselő díjat azoknak a személyeknek, akik kimagasló teljesítményt értek el az aradi magyar kultúra ápolásában, a hagyományaink, a nyelvünk megőrzésében. A díjat hagyományosan január 22-én, a Magyar Kultúra Napján (aznap fejezte be Kölcsey a Himnuszt) adják át. Az idei ünnepségre az Arad Kamaraszínház zsúfolásig telt termében került sor, ahol Jankó András egyesületi elnök és Berecz Gábor titkár adták át az emlékplakettet, oklevelet, virágcsokrot és emléktárgyakat. A díjazottakat Fekete Károly egyesületi alelnök, Faragó Péter, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke, illetve Bognár Levente, Arad város alpolgármestere is köszöntötte. Laudációt mondott Hadnagy Éva, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatója és Ujj János, nyugalmazott történelemtanár, helytörténész.

A 2016-os díjat két tanár, Olasz Angéla és Csanádi János kapta. Ketten együtt 90 évet (mintegy három emberöltőt!) töltöttek el az aradi és Arad megyei magyar oktatás szolgálatában. Az is közös pályafutásukban, hogy iskolánkban, a Csiky Gergely Főgimnázium elődjében, az akkor 3-as számú középiskolának nevezett tanintézetben végeztek, itt is érettségiztek. És lettek megbecsült pedagógusok, szereztek tanári oklevelet a levelezési tagozaton.

Olasz Angéla a Kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem szakát elvégezve lett a tornyai, majd a kisiratosi iskola, végül a Csiky Gergely Főgimnázium tanára. Csanádi János a marosvásárhelyi főiskola diplomájával zsebében volt szülőfaluja, Nagyzerind magyartanára négy és fél évtizeden keresztül. Mindketten bebizonyították: a falu nem az értelmiség temetője! Mert a szívvel-lélekkel tevékenykedő pedagógus után marad munkájának eredménye, a jól felkészült generációk sora, és maradnak azok a kellemes emlékek, amelyeket tanítványaik róluk megőriztek. Nem véletlen, hogy annyi volt tanítvány jött el mindkettőjük részéről a díjkiosztó ünnepségre.

Az egyesület kuratóriuma minden bizonnyal azt is értékelte a díjak odaítélésekor, hogy a nyugalmazásukat követő években számukra „nem állt meg az idő”. Mindketten tovább tevékenykednek, mintha mi sem történt volna: történelmi emlékműsorokat állítanak össze, Olasz Angéla rendületlenül készíti fel egykori (és jelenlegi!) iskolája diákjait a különböző versenyekre, magyarországi fellépésekre, előadásokat tart történelmi események, évfordulók alkalmával; Csanádi János pedig a Körösmente Irodalmi Kör vezetője, szövegírója, fáradhatatlan szereplője, az aradi lapok állandó munkatársa.

Mint egykori aradi iskolatársaimnak, később pedagógus-sorstársaimnak sok szeretettel gratulálok. Egész generációnk nagy-nagy büszkeséggel tekint rájuk.

[Fotó: Ilona János]

„Mindig vágytam rá, de nem gondoltam, hogy sikerülhet…” – Interjú az idei Csiky-díjasokkal

Csiky_dijasok_2015_sav

Úgy van jól és úgy van rendjén, ha a Csiky-díjat elnyerő diák vagy diákok kiléte csak a díjátadási ünnepségen derül ki. Erre idén is gondosan ügyelt az iskola vezetősége. Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a 2015-ös Csiky-díjat Sipos Szilárd (XII. C), Sisa Rihárd (XII. A) és Tóthpál Béla (XII. A) vehette át.

December 11-én, pénteken, a Csiky-napi ünnepségen a díjazottak laudációját Spier Tünde aligazgató olvasta fel. Mint elmondta, mindhármójukra jellemző a szorgalom, a kitartás, a megbízhatóság, segítőkészség, kreativitás, a tisztelettudó magaviselet, az alázat és a szerénység. Sipos Szilárd a szakmai versenyeken való eredményes szereplés mellett évek óta szerkesztője az iskola weblapjának, illetve a Csiky-Csuky diáklapnak, sőt többször jelentek meg írásai, beszámolói a Szövétnek aradi kulturális szemlében is. Sisa Rihárd sokoldalúsága és rendkívüli ambíciója a néptánc-gálákon való fellépéseken és a tantárgyversenyeken való eredményes részvételben nyilvánul meg, de eddig háromszor érdemelte ki az RMPSZ Mákvirág-díját, illetve szülővárosa, Pécska hagyományőrző tevékenységében is aktív szerepet vállal. Tóthpál Béla még kilencedikes korában vállalta fel a Csiky-Csuky tördelését, amelyben szerkesztőként és szerzőként is közreműködik, emellett az iskolai weblap szerkesztői csoportjának is tagja, díjakat nyert a Bánsági diákok kisfilmfesztiválján, sikerrel szerepelt számítástechnika versenyeken, és évek óta a hangosítói szerepkört is ellátja az iskolai rendezvényeken, ünnepségeken. Az alábbiakban a díjazottakkal készített interjú hallható, olvasható. Interjú a 2015-ös Csiky-díjasokkal: Sipos Szilárd (XII. C), Sisa Rihárd (XII. A), Tóthpál Béla (XII. A)

– Standard kérdés, de nehezen megkerülhető: számítottatok erre a díjra?
Sipos Szilárd: – Megmondom őszintén, egyáltalán nem számítottam rá, de néhány apró jelből kiderülhetett volna a számomra. Például, előző nap az osztályfőnököm megkérdezte, hogy pontosan mikortól vagyok a Csiky-Csuky szerkesztője, s amikor visszakérdeztem, hogy miért fontos ez, azt mondta, hogy hát, a Csiky-Csuky évfordulót ünnepel az idén, csak ezért.
Sisa Rihárd: – Tegnap kezdett csak motoszkálni a fejemben, hogy Csiky-nap következik, és akkor a Csiky-díj kiosztása is lesz. Megmondom őszintén, mindig vágytam rá, de nem gondoltam volna, hogy sikerülhet. És lám, mégis.
Tóthpál Béla: – Én meg voltam győződve róla, hogy az osztályunkból Ricsi fogja kapni a sokféle tevékenysége miatt, és nem számítottam rá, hogy én is kapok díjat.

– Ha tényleg meglepetés volt a számotokra, akkor az úgy van rendjén, mert ez így működik és így működik jól. Mit éreztetek, amikor elhangzott a nevetek, sőt egy szép, részletes laudáció is mindhármótoknál?
S. Sz.: – Nagyon meglepődtem, majd amikor kiálltunk hárman egymás mellé, és az aligazgatónő felolvasta, hogy mivel érdemeltem ki a Csiky-díjat, akkor realizálódott bennem, hogy tényleg, mennyi mindent sikerült elérni, és akkor nagyon örültem. Nagyon örültem.
S. R.: – Felemelő érzés volt, nagyon nagy érzelmek kavarogtak bennem, főleg amikor a laudációt hallottam. Egy pillanatra a torkom is elszorult, de nagyon jó érzés volt.
T. B.: – Először nagyon meglepődtem, aztán örültem, s amikor mondták a laudációt, kezdtem büszke lenni magamra, hogy tényleg, ennyi mindent tudok végezni, s ennek örülök is.

– Ha visszagondoltok a tanuláson kívüli tevékenységeitekre, melyik tűnik a legmeghatározóbbnak, a legfontosabbnak, amire emlékezni fogtok az iskola után is?
S. Sz.: – Nagyon örülök annak, hogy az iskola weblapját s a diákújságot szerkeszthetem, s ezáltal nagyon sokat fejlődött a nyelvi készségem, szebben fogalmazok, s ez mindenképpen előnyömre válhat a jövőben.
S. R.: – A Mákvirág-tevékenység és a néptánc az, amit tovább vihetek magammal. Mákvirág-díjban részesülni nagyon jó érzés, kitüntetés, megtiszteltetés, néptáncolni pedig, a hagyományt tovább vinni mindig nemes feladat volt, s remélem, hogy ezt sokáig végezhetem még.
T. B.: – Én három dologra fogok nagyon emlékezni: a Csiky-Csuky tördelésére, a weblap-szerkesztésre, és a hangosításban betöltött szerepemre.

– Hátravan még néhány hónap ebből a tanévből, az utolsó iskolai évetekből. Mi az, amit még el szeretnétek érni a ballagásig és az érettségiig?
S. Sz.: – Én mindenképpen folytatni szeretném a felsorolt tevékenységeket, amikben jelenleg is benne vagyok, szeretném tovább vinni a Csiky-Csukyt, és a weblapra is beszámolókat írni, hiszen szeretek írni, utána pedig meglátjuk, hogy mi lesz.
S. R.: – Mindenképpen szeretnék jelentkezni a jövő évi Mákvirág-díjra, hiszen ezt visszamenőleg ítélik meg, az előző évben elért teljesítményre. És nagyon szeretnék nyáron egy minél sikeresebb érettségit.
T. B.: – Szeretném az idei utolsó lapszámig tördelni a Csiky-Csukyt, megtervezni a külalakját. Amennyire az időm engedi, a weblapra is írnék még egy-két cikket, és én is szeretnék nyáron egy minél sikeresebb érettségit.

– Köszönjük az interjút és még egyszer gratulálunk az összes csikys nevében mindhármótoknak!

Anyanyelvünk napjának ünnepe

Magyar_anyanyelv_dijazas_2015_sav

1844 óta Magyarországon hivatalos államnyelv a magyar, az idei évtől pedig itthon is hivatalosan ünnepelhetjük november 13-án ezt a nyelvet. Ebből az alkalomból egy oldott hangulatú rendezvényre hívta össze iskolánk a megye összes magyar tannyelvű intézetének azon diákjait, akik a tavalyi évben magyar nyelv- és irodalom versenyeken értek el szép eredményeket.

Az eseményen V–VIII. osztályos, illetve kilencedikes csikys diákok is részt vettek, s nem csak jelenlétükkel tisztelték meg az eseményt, hanem egy-egy saját rajzot, verset vagy prózát mutattak be, melynek témája a magyar nyelv volt.

Nyári Melinda magyartanár köszöntötte a vendégeket, majd Naschauer Kinga (VIII. oszt.) Gyimóthy Gábor egyik költeményével nyitotta meg a rendezvényt. A továbbiakban Szabó László, az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola magyartanára tartott rövid történelmi visszatekintést a magyar nyelvet illetően, és ismertette az idén megváltoztatott új helyesírási szabályokat. Elmondása szerint az 5 oldalban összefoglalható változtatások még inkább megengedővé, „diákbaráttá” tették anyanyelvünket.

A rövid ismertető után Komori Viktória V. osztályos diák szavalt Pósa Lajostól, Nyári Melinda pedig megjegyezte, hogy örömteli dolog, hogy a távozó nyolcadikosok helyére olyan ötödikesek érkeznek, akik szintén szeretnek verseket mondani, ezáltal lesz utánpótlás a versmondó versenyekre. Mindezek után a bátrabb diákok be is mutatták szerzeményeiket, melyeket erre a napra alkottak. Felhangzottak versek a hagyományaink fontosságáról, a magyar nyelv előnyeiről Romániában, de prózát is hallhattunk egy külföldi kirándulásról, ahol a magyar nyelv kötött össze két idegen embert, akik a mai napig barátok.

Végül Nyári Melinda emléklapot osztott ki minden diáknak és a kísérő tanároknak, majd arra buzdította a fiatalokat, hogy az idei tanévben is vegyenek részt magyar tantárgyversenyeken. Zárásként Tóthpál Eszter (VII. B) szavalt Édes-ékes Apanyelvünkről (Bencze Imre költeménye).

[Fotó: Csomós Roland]