Folytatódik a Határtalanul! program keretében futó Mai márciusi ifjak nevű pályázat. Ezen a héten, május 21–24. között a budapesti Arany János Általános Iskola és Gimnázium diákjainak és tanárainak egy csoportja látogatott Aradra, a Csiky Gergely Főgimnáziumba. A fogadó iskola bemutatása, városnéző séta, kirándulás Világosra, Mácsára, táncház, alternatív programok, illetve közös műhelymunka (a gyűjtött anyag rendszerezése, feldolgozása, naplókészítés) szerepel a tevékenységek között. A programról naponta részletesebb beszámolókat is fogunk közölni.

Első nap a határon túliakkal

A sikeres budapesti szakasz után végre eljött a mi időnk és átvehettük a vendéglátói stafétát. Május 21-étől ugyanis Arad város és a Csiky Gergely Főgimnázium vendégei a budapesti Arany János Általános Iskola és Főgimnázium tanulói és tanárai.

Érkezésük után a vendégek a kollégiumban ebédeltek, majd szép lassan összegyűltünk az iskola közgazdasági kabinetjében, ahol először az osztályfőnökünk, Ruja Ildikó tanárnő, majd Juhász Albert igazgató beszélt. Ezután iskolanézés következett. A budapesti diákok megtekintették a kémia laboratóriumot, a Tóth Árpád-termet, a könyvtárt, illetve több osztálytermet is. Ezt követően városnéző séta következett, Muntean Tibor történelemtanár vezetésével.

Első megállóhelyünk a Szabadság-szobor volt, ahol, mint minden másik állomáson, a tanár úr rövid bemutatót tartott, és sok érdekes dolgot mondott el, többek között a szobor újraállításának a történetét. Ezután a belvárosi református templomhoz értünk, melynek érdekessége, hogy Horthy Miklós itt tartotta esküvőjét. Következett egy igazi nemes ház, mely először Hein Domokos, többszörös aradi polgármester, majd 1849-ben Haynau tulajdona volt. Megálltunk még a Piétával büszkélkedő minorita templomnál, amelyet a pestiek közül néhányan belülről is megcsodáltak. A Maros-parti séta után pedig egy számunkra, aradi diákok számára is érdekes dolog következett, nevezetesen a régi magyar tannyelvű iskola megtekintése. Ezt az épületet napjainkban Moise Nicoară Főgimnáziumnak hívják. Ezután a Szabadság-szobor eredeti helyszínét látogattuk meg, majd elbúcsúztunk magyarországi barátainktól és ki-ki otthonába, illetve a szálláshelyére tért. 

Május 10–12. között Nagyváradon rendezték meg a Csillagszerző Matematikaverseny utolsó fordulóját.

Ez a verseny már ősszel elkezdődött. 14 megyéből majdnem 50 iskola nevezett be a versenyre. Arad megyéből 75 diák gondolta, hogy próbára teszi tudását, logikai gondolkodását. Négy levelezős fordulóval kezdtük, amikor a diákok megkapták a feladatokat és több napjuk volt rá, hogy azokat megoldják. A levelezős fordulókban elért pontszámaik alapján, márciusban, minden iskolából a legügyesebbek résztvettek a Csiky Gergely Főgimnáziumban megrendezett megyei fordulón. Ott már mindenki önállóan birkózott meg a feladatokkal. Az országos döntőre a következő diákok jutottak: Spir Petra V. osztályos tanuló, Ilona Judit a VIII. A osztályból (mindketten a Csiky Gergely Főgimnázium diákjai), valamint a Zimándújfalui Általános Iskolából Lengyel-Fischer Ágnes tanárnő két diákja: Kutnik Andrea Virág (VI. o.) és Zsámbók Emese Mária (VII. o.).

A döntő újabb nagy sikert hozott iskolánk részére: Ilona Judit ügyességén nem fogtak ki a furfangos feladatok. Maga mögé utasítva a mezőnyt, a VIII. osztályosok közül elnyerte az első helyet. Sok munka van az eredmény mögött. De úgy gondolom, megérte. 

Kézdi Imola
(Fotó: Bíró István)

Kézdi Imola, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésznője, a Csiky egykori diákja ismét elnyerte a Romániai Színházi Szövetség UNITER-díját. A Hedda Gabler című darab címszerepéért  május 13-án, hétfő este a iași-i Vasile Alecsandri Nemzeti Színház nagytermében vette át a legjobb női főszereplőnek járó rangos színházi kitüntetést.

2002-ben a Fehér tűz, fekete tűz (Dybbuk) című előadásban Lea alakításáért is jutalmazták, de UNITER-díjra jelölték 2005-ben (Marie alakításáért a Woyzeck című előadásban), illetve 2008-ban is (Mása alakításáért a Három nővér című darabban). Több más kitüntetés mellett 2010-ben Jászai Mari-díjat és EMKE-díjat kapott, 2012-ben pedig a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Imola, gratulálunk! 🙂

Talán így is fogalmazhatnám azt az igényt, vagy inkább reményt, hogy elfoglalja valaki a 30-as, 31-es helyet a beiratkozási anyakönyvben most, illetve hamarosan, a második beiratkozási időszakban. Hiszen ezen múlik az, hogy egy tanító foglalkozik majd ősztől a 29 előkészítő osztályos gyerkőccel, vagy kettő egy-egy 15-16-os létszámú gyermekcsoporttal.

Már a negyedikeseim is ki tudják számítani, hogy a rendelkezésre álló 45 perc tanóránként kisebb részeket eredményez, ha 29 felé osztjuk, mint ha csak 15-16 felé osztanánk. És ki lenne a nyerő? Hát persze, hogy a diák! Hiszen napjában többször érezhetné azt, hogy fontos, figyelnek rá, adnak a véleményére, kíváncsiak a tudására. Lehet, hogy otthon csak ő van egyedül egy szülőpárnak és két nagyszülőpárnak, mindenki őt hallgatja, minden szavát figyeli. És mekkorát „zuhan” érzelmileg, ha itt viszont csak csitítják, mert kevés az idő arra, hogy mindenki megszólaljon, minden tanuló meghallgatásra leljen egy tanórán. Pedig úgy készülnek, olyan lelkesek, ha egy-egy fogalmazást vagy saját „keress, kutass, találj!” típusú önálló munkájuk eredményét kell felolvasniuk, előadniuk. S akkor jön a döbbenet, ha elhangzik a fájdalmas kijelentés, hogy „nincs több időnk”. Biztos, hogy fokozatosan lankadni kezd majd a munkakedve, ha nem kaphatja meg minden alkalommal az érte járó, méltató szavakat. S akkor csodálkozunk, hogy a nem kellő ráfigyelés egy-egy gyermek esetében elvezet oda, ahová egyetlen szülő vagy pedagógus sem szeretné: az iskolába járás örömének hiányához.

Megismételjük tehát: szeretettel várjuk a 30-as és a 31-es hely („páholy”) gazdáját a jövő évi előkészítő osztályban! Jelentkezzen, akár még ma! 

[Képek vetítése]