Erőss Zsolt fent maradt…


Az elmúlt hét a magyar hegymászás számára a fájdalmas veszteség hete volt. Erőss Zsolt és társa, Kiss Péter május 21-én, kedden tűnt el a Kancsendzöngán, amikor a csúcsról visszafelé tartottak. A csíkszeredai származású Erőss Zsolt, aki 2003. március 17-én Aradon is járt és előadást tartott, a legeredményesebb magyar hegymászó volt: a tizennégy 8000 méternél magasabb hegycsúcs közül tízre jutott fel, ezek közül kettőre műlábbal. (2010-ben a a Magas-Tátrában társaival együtt súlyos balesetet szenvedett, melynek következményeként jobb lábát térd alatt amputálták.) Becenevét – Hópárduc – azért kapta, mert a volt Szovjetunió mind az öt 7000 méter feletti hegycsúcsára feljutott. 2002-ben, a második csúcstámadás során jutott fel a Föld legmagasabb hegycsúcsára, a Csomolungmára.

Két rövidebb, illetve egy hosszabb interjút (ez utóbbi Veiszer Alinda 2010. október 27-i Záróra című műsorából való) ajánlunk figyelmetekbe a mostani Kilátóban. Mindhárom Erőss Zsolt csöndes, nyugodt, mosolygós arcát mutatja meg. Mindhármat érdemes megnézni. Elköszönésként…

       

2 hozzászólás a(z) “Erőss Zsolt fent maradt…” bejegyzéshez

  1. Én örülök, hogy meghaltak.
    Nem elég, hogy az idióta zsolt elvesztette a lábát, nem tudott leállni és ezért meg is halt.
    Megérdemelte!

    • Elég sokat töprengtem azon, hogy közzétehető-e az előbbi hozzászólás. Hiszen az álnéven fröcskölődő trollok jelenlétét megszokhattuk már más weboldalakon, de még az ő szintjükön is nehezen felfogható, hogyan lehet ‘idióta’ módon örvendezni mások halálán. Főleg, ha nem ismerjük, nem is érthetjük azt a felfokozott hangulatot, ami egy nyolcezres csúcs elérése előtt elfogja az embert, s ami még a legtapasztaltabb hegymászókat is meggondolatlan lépésekre (igen, olykor csak lépésekre) indíthatja. Vagy netán ‘Peti’ volt már bármelyik nyolcezres csúcs közelében? Vagy legalább 3000 méter felett és nem repülőn?… Kötve hiszem.
      Szóval a vélemény szabadsága adott, ezért és csak ezért olvasható az előbbi ‘rendkívül magvas’ eszmefuttatás. De érdekelne mások véleménye is. Vajon tényleg olyan ‘idióta’ minden magashegyi hegymászó, minden extrém sportoló, egyáltalán, minden sportoló, aki csúcsot próbál megdönteni, egyáltalán, minden ember, aki saját maga vagy mások korábbi teljesítményét próbálja felülmúlni, mert erre ellenállhatatlan impulzust érez? Hadd ne folytassam a gondolatot, folytassák inkább mások.

Hozzászólások lezárva.