Különleges rendezvénynek volt a helyszíne iskolánk díszterme november 22-én, kedden délután. Az Alma Mater Alapítvány szervezte Lengyel, magyar – két jó barát című kiállítás megnyitóján a két nép közötti kölcsönös rokonszenvről, ennek kialakulásáról és történelmi fejlődéséről esett szó.

Dr. Zakar Péter, a Nemzeti Fórum Egyesület Csongrád megyei elnöke üdvözölte az egybegyűlteket (akik között jelen volt iskolánk számos tanára és diákja), majd dr. Biernacki Karol, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója tartott rövid, ám bensőséges hangulatú ismertetőt a kiállítás témájáról. Elmondása szerint a lengyelországi iskolákban ma is közismert a „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” („Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”) mondás, sőt a két nép kölcsönös rokonszenvére utaló események a történelemórák tárgyát is képezik. Mindkét ország egyszerre vette fel a kereszténységet, s mindkét önálló egyháztartomány kialakításában jelentős szerepet vállalt Adalbert püspök, akit II. Szilveszter pápa 999-ben avatott szentté. Közös szentjei is vannak a lengyel és a magyar népnek (Szent Hedvig, Szent Kinga). Már a középkorban is rengeteg magyar diák tanult a krakkói egyetemen. Balassi Bálint 1552-ben Krakkóban adta ki a Beteg lelkeknek való füves kertecske című kötetét, de a Célia-verseket is Lengyelországban írta.

Valósággal ellepték a sünök az elemi osztályokat, ugyanis a Napsugár vetélkedő második fordulójának utolsó feladványával a tanulók bekapcsolódhattak a Fantázia műhely munkálataiba is, ezzel újabb értékes pontokat szerezve a vetélkedőn. Az eredeti ötletet ugyanis legtöbbször az éppen aktuális lapszám adja, s aztán ki-ki tovább fejlesztheti a saját fantáziájának megfelelően. Az ilyen hétvégék azok, amikor a gyerekek terveznek programot szüleiknek, ha nem mással, azzal, hogy el kell menni ragasztót vagy éppen krumplit venni, mert anélkül nem készülhet el a fantázia szüleménye. Jelen esetben: a SÜN.

A második forduló feladatsora itt, az eredményeket tartalmazó táblázat pedig itt tekinthető meg, tölthető le.

Nagy örömben volt részünk november 19-én, szombaton, hiszen Rogoz Marianna tanárnő vezetésével Verespatakra kirándultunk.

Verespatak (Alburnus Maior) ősi aranybányász település, ahol már a rómaiak is aranyat bányásztak. Ott jártunkkor bepillantást nyertünk a 2000 éves római labirintusszerű bányafolyosókba, amelyekhez 157 lépcsőn kellett leereszkedni. Körülbelül 200 méter mélyen voltunk a hegy gyomrában. Egy ottani mérnök kísért le minket, aki sok érdekes dologról beszélt nekünk, többek között legendákról és konkrét információkról az aranybányászattal kapcsolatban.

Az út elég hosszú volt, de jó zenével és nagy vidámsággal telt el. Verespatakon a bányászat újraindítását szorgalmazó, kanadai hátterű Rosia Montana Gold Corporation két múzeumában is jártunk. A cég alkalmazottai szerint környezettudatos módszerrel fogják a kitermelést végezni a jövő évtől kezdve, ha a szükséges engedélyeket megkapják. A társaság eddig több mint 400 millió dollárt fektetett be annak érdekében, hogy Verespatakon egy korszerű bányát nyisson meg. A tervek szerint a kitermelendő arany 20 %-a itt maradna Romániában és állami tulajdon lenne.

Európa más részein is vannak aranybányák, de itt, nálunk van a legnagyobb aranykészlet. Ezt talán jobban ki tudnánk használni, minthogy eladjuk saját kincseinket egy másik országnak. Nem tudom, ki mennyire gondolkozott el ezen a dolgon. Mi most megláttuk azt, hogy országunk egy gyönyörű hely, amelyet sok munkával sokkal szebbé és, talán, a sajátunkká tudnánk tenni.

[Fotók: Nagy Róbert-Attila, Szabó Krisztina.]