Különleges rendezvénynek volt a helyszíne iskolánk díszterme november 22-én, kedden délután. Az Alma Mater Alapítvány szervezte Lengyel, magyar – két jó barát című kiállítás megnyitóján a két nép közötti kölcsönös rokonszenvről, ennek kialakulásáról és történelmi fejlődéséről esett szó.
Dr. Zakar Péter, a Nemzeti Fórum Egyesület Csongrád megyei elnöke üdvözölte az egybegyűlteket (akik között jelen volt iskolánk számos tanára és diákja), majd dr. Biernacki Karol, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója tartott rövid, ám bensőséges hangulatú ismertetőt a kiállítás témájáról. Elmondása szerint a lengyelországi iskolákban ma is közismert a „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.” („Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.”) mondás, sőt a két nép kölcsönös rokonszenvére utaló események a történelemórák tárgyát is képezik. Mindkét ország egyszerre vette fel a kereszténységet, s mindkét önálló egyháztartomány kialakításában jelentős szerepet vállalt Adalbert püspök, akit II. Szilveszter pápa 999-ben avatott szentté. Közös szentjei is vannak a lengyel és a magyar népnek (Szent Hedvig, Szent Kinga). Már a középkorban is rengeteg magyar diák tanult a krakkói egyetemen. Balassi Bálint 1552-ben Krakkóban adta ki a Beteg lelkeknek való füves kertecske című kötetét, de a Célia-verseket is Lengyelországban írta. 1920-ban, a lengyel-szovjetorosz háborúban egyedül Magyarország segítette Lengyelországot lőszerrel, munícióval, s éppen ennek köszönhető a sorsdöntő varsói csatában aratott győzelem. A II. világháború idején közel százezer lengyel menekült Magyarországra, ahol Zamárdiban, majd Balatonbogláron lengyel középiskola is működött. Az 1956-os magyarországi forradalom idején segítőkészségéről adott számot a lengyel társadalom: az utcákon becsületkasszák működtek, pénz- és gyógyszergyűjtés indult, önkéntes véradók tömege jelentkezett a kórházakban, de komoly szimpátiatüntetések is voltak, elsősorban az egyetemi diákság körében. 1980-ban megalakult az első szabad szakszervezet, a Lech Wałęsa vezette Szolidaritás, amellyel nagyon sok akkori magyar ellenzéki is felvette a kapcsolatot, szamizdat kiadványok terjesztésében működtek közre stb.
A XIX. századi történésekről, e mindkét nép számára fontos időszakról dr. Zakar Péter beszélt a továbbiakban. Elsősorban Bem József alakját, személyiségét idézte fel részletesen, beszélt annak vesztes vagy nyertes ütközeteiről, elsősorban az 1849. március 11-i győztes nagyszebeni csatáról. Mint ő is kiemelte, a lengyel és a magyar történelem egészen különleges szeletét képezi a két nép közötti kapcsolatrendszer.
A megnyitót követően a grafikailag igen tetszetős történelmi pannókat tekintették meg az egybegyűltek. A díszterem egyik szegletében a Csiky Gergely Főgimnázium testvériskolájával, a łodzi Gimnazjum nr. 13 im. Gen. Józefa Bemá-val folytatott közös tevékenységek emléktárgyai is helyet kaptak. A Karol Biernacki és Bagi Zoltán által szervezett kétnyelvű kiállítás megvalósítását anyagilag támogatta a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetsége, a Szegedi Lengyel Önkormányzat, illetve az Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat.
