Nagy örömben volt részünk november 19-én, szombaton, hiszen Rogoz Marianna tanárnő vezetésével Verespatakra kirándultunk.
Verespatak (Alburnus Maior) ősi aranybányász település, ahol már a rómaiak is aranyat bányásztak. Ott jártunkkor bepillantást nyertünk a 2000 éves római labirintusszerű bányafolyosókba, amelyekhez 157 lépcsőn kellett leereszkedni. Körülbelül 200 méter mélyen voltunk a hegy gyomrában. Egy ottani mérnök kísért le minket, aki sok érdekes dologról beszélt nekünk, többek között legendákról és konkrét információkról az aranybányászattal kapcsolatban.
Az út elég hosszú volt, de jó zenével és nagy vidámsággal telt el. Verespatakon a bányászat újraindítását szorgalmazó, kanadai hátterű Rosia Montana Gold Corporation két múzeumában is jártunk. A cég alkalmazottai szerint környezettudatos módszerrel fogják a kitermelést végezni a jövő évtől kezdve, ha a szükséges engedélyeket megkapják. A társaság eddig több mint 400 millió dollárt fektetett be annak érdekében, hogy Verespatakon egy korszerű bányát nyisson meg. A tervek szerint a kitermelendő arany 20 %-a itt maradna Romániában és állami tulajdon lenne.
Európa más részein is vannak aranybányák, de itt, nálunk van a legnagyobb aranykészlet. Ezt talán jobban ki tudnánk használni, minthogy eladjuk saját kincseinket egy másik országnak. Nem tudom, ki mennyire gondolkozott el ezen a dolgon. Mi most megláttuk azt, hogy országunk egy gyönyörű hely, amelyet sok munkával sokkal szebbé és, talán, a sajátunkká tudnánk tenni.
[Fotók: Nagy Róbert-Attila, Szabó Krisztina.]
