Az V. A osztálykirándulása Révre

5a-osztalykirandulas_sav

Június 25–27. között három emlékezetes napot töltött az 5. A osztály Réven, az oszival, Pálfi Anettel, és Leib György tanító bácsival.

Első nap korán reggel keltünk, és álmosan, fáradtan, az oszi nélkül indultunk el. Gyuri tanító bácsi mindig valami új dolgot mutatott az úton, mindig kedvünkben akart járni, és még azt is megoldotta, hogy a vonatban a lányok együtt üljenek. Amikor Sonkolyosra értunk, Pap Csaba tiszteletes úr várt minket. Hamar Révre értünk, a parókiához. Az első nap a hely felfedezésével telt. Megszerettük a parókia mögött, a Sebes-Körös partján levő „Bogárfalvát”, a közeli játszóteret, ahol órákat töltöttünk el. Felültünk a pörgőhintára, és addig pörögtünk, amíg rosszul nem lettünk. Az estét a focipályán töltöttük, majd szalonnát sütöttünk. Későig fent voltunk és sokat meséltünk.

Másnap reggel a révi Zichy-barlanghoz indultunk, ugyancsak az oszi nélkül, de tudtuk, ha majd visszaérünk, ő ott vár majd ránk a parókián. 3 km-t gyalogoltunk a vonatsíneken, de nem is tűnt olyan soknak, mert arra koncentráltunk, hogy ne lépjünk máshova, csak a sínek mellett lévő deszkákra. A cseppkőbarlanghoz szép tájakon vezetett az utunk. Meredek lépcsőkön másztunk felfelé és lefelé a barlangban. Tele volt a barlang gyönyörű cseppkövekkel, és megtudtuk, hogy ha hozzáér valaki akár egyetlen ujjal is, az ujjunkról odakerülő zsír 200 évre leállítja a cseppkő fejlődését. A hidacskát, amin át kellett volna menjünk az utolsó terembe, elárasztotta a víz, ezért mezítláb haladtunk tovább a 3 fokos vízben. Sárosan, vizesen értünk ki a barlagból, majd kis pihenő után, indultunk a vízeséshez. Mikor mindenkinek elege lett a mászásból és a pancsolásból, visszaindultunk a parókiára. Útközben felmásztunk a Tündérvár nevű barlanghoz, ahol a tiszteletes asszony és a tanító bácsi elmesélték, hogy itt volt réges-régen a vám, ahol csak úgy engedték át a kereskedőket, ha fizettek egy 8 éves gyerek súlyának megfelelő sódarabot.

Amikor visszaértünk a szállásunkhoz, beléptünk a kapun, és az oszi mosolyogva várt minket. A nap hátralevő részét bújócskázással, focizással, szalonna- és pillecukor-sütéssel töltöttük. Sokat szaladgáltunk, nevetgéltünk és énekeltünk a tábortűz körül.

Az osztálykirándulásunk harmadik napján a sonkolyosi Nagy Magyar-barlanghoz látogattunk el, ezóttal már az oszi kíséretében is. Miután átmentünk a Körös felett a függőhídon, egy tágas barlanghoz jutottunk, ahol könnyebben másztunk, mert sokkal kisebb volt a révi barlangnál és itt nem volt semmi a fejünk fölött, ami akadályozott volna. A függőhíd, a Körösben való pancsolás és kődobálás mindenkinek tetszett.

Úton hazafelé nagyon sokat meséltünk, játszottunk és nevettünk együtt, amire bőven volt időnk, mivel a vonatunk két órá késéssel ért Aradra a viharok miatt. 23 órakor az aradi állomásra értünk, ahol a szülők már nagyon vártak minket. Sajnos, csak ennyit tartott a mi kirándulásunk, de reméljük, hogy jövőre is elmegyünk!!

[Fotó: Leib György]

« 1 A 2 »

Honismereti tábor Gergelyiugornyán

honismereti_tabor_sav

Budapest Főváros Önkormányzata az Iskolakapun kívüli tevékenységek programsorozat keretében július 8–13. között ismét megszervezte Gergelyiugornyán (Vásárosnamény) azt a Honismereti tábort, melynek célkitűzése a Kárpát-medence határon túli régióját képviselő diákok közötti kapcsolatteremtés. Az aradi diákok mellett szabadkai, székelyudvarhelyi és szlovákiai csoport vett részt a táborban. A Csiky Gergely Főgimnáziumból négy diák ismerkedhetett meg a beregi, zempléni táj néprajzi, természeti és helytörténeti értékeivel.

Hétfői érkezésünk után megismerkedtünk a hellyel, majd egymással is. Mindenki röviden bemutatta az iskoláját, ahonnan jött, és néhány szóban a várost is, ahol az iskola található. Bár megvolt a bemutatkozás, még nem ismertük egymást olyan jól, de erre nagyon jó alkalom volt a majdnem egy hetes program. A hét végére egész jó társaság lett belőlünk és nagyon jól összehangolódtunk.

Kedden a napot azzal kezdtük, hogy ellátogattunk Nagyarra, ahol megnéztük a Petőfi-fát, majd felolvastuk a költő A Tisza című versét. Ezután elmentünk oda ahol a Himnusz született, Szatmárcsekére, megnéztük a „csónakos fejfás” temetőt, ahol többek között Kölcsey sírját is láthattuk. A napot evezéssel folytattuk. Kettes és hármas csapatokra osztódtunk és nekivágtunk egy kalandokkal teli kenutúrának. Eleinte nem volt könnyű megszokni a kenut, de a végére mindenki belejött és együtt eveztünk egy igazi vadregényes, tavirózsákkal gazdag útvonalon.

A szerdai nap kirándulással telt: ellátogattunk Széphalomra, ahol a Kazinczy Ferencz emlékére felállított emlékházban jártunk, majd egy kisebb nyelvi vetélkedőn vettünk részt. Ezt követte Sátoraljaújhely, ahol libegővel felmentünk egy lelátóig, majd kipróbálhattuk a térség leghosszabb bobpályáját is.

Csütörtökön kerékpárra pattantunk és a Tisza gátjain bicikliztünk, „mindössze” 48 km-t. Nem tűnt nehéznek az út, mivel többször is meg-megálltunk. Tarpán Megcsodálhattuk az Észak-Tiszántúl egyetlen megmaradt szárazmalmát, mely a mai napig teljes épségben megőrizte eredeti szerkezetét, az úgynevezett járgányos malmot. Csarodán meglátogattuk azt a református műemléktemplomot, melynek keskeny tornyában sohasem fügött harang. Majd Tákoson fogyasztottuk el a vacsorát a Baráth Vendégházban: egy igazi „ízlovag” által készített vasalt karajt, lapcsánkával.

A pénteki napot a pihenésnek szántuk. Délelőtt a Szilva termál- és élményfürdőben voltunk, délután pedig a tanárok csocsó- és ping pong-bajnokságot rendeztek, amelyen mindenki részt vett. A tábor záróestéjén összegeztük a hét eseményeit, és nagyon jó hangulatban activityztünk, karaokéztunk.

Köszönet a tábor szervezőjének Németberta Sándornak, Gózon Gyula testnevelő tanárnak és Váradi Istvánnak, aki nemcsak biztosította számunkra a kerékpárokat és kenukat, hanem vezette is a túrákat.

[Fotó: Németberta Sándor, Gózon Gyula, Váradi István, Kassay-Erős Attila]

Sonkolyoson táboroztunk

sonkolyos_tabor_7_sav

Június 18–21. között nekünk, hetedikeseknek is élménydúsan kezdődött a nyár, pont úgy, mint sok más osztálynak is. A mi úticélunk Sonkolyos volt, ahová osztályfőnökünk, Rogoz Marianna vezetésével táborozni indultunk, vonattal.

Lehet, sokan azt gondolják, hogy első nap pihentünk, hát ez a mi esetünkben egyáltalán nem így történt. Már amikor odaértünk, az oszinkat értesítették, hogy van egy szabad hely raftingozni, ami vadvízi evezést jelent. Először nem gondoltuk, hogy ennyire élvezni fogjuk, viszont ezt az extrém programot az egész osztály imádta, még akkor is, ha a végén egy kicsit fáradtak voltunk.

A második napon már reggeli után elmentünk meglátogatni a Nagy Magyar-barlangot. Erre is nagyon kíváncsiak voltunk, mert sokat hallottunk róla. Nem is csalódtunk, a barlang nagyon szép és érdekes volt, és az idegenvezető is nagyon élvezetesen mesélt, sokat tanultunk tőle. Ezután viszont az idő már nem tartott velünk, emiatt a tábor környékén maradtunk. Ez viszont nem tartott minket vissza a szórakozástól és minden perc napsütést kihasználtunk, ilyenkor kinti tevékenységeket szerveztünk, fociztunk vagy frizbiztünk. Nagyon jól éreztük magunkat a nem túl pompás időjárás ellenére is, amikor pedig esett az eső, akkor bent vagy éppen a terasz fedett részén próbáltuk elfoglalni magunkat.

A következő és utolsó teljes napon kicsit hamarabb keltünk a megszokottnál, mivel reggel paintballozni mentünk. Nagyon izgatottak voltunk, mert ezt a programot már hónapokkal előtte megbeszéltük. A helyszínen megtanították a fegyverek kezelését és a játéklehetőségeket, illetve a szabályokat. A lövöldözés végére mindenki egy felejthetetlen élményt tudhatott maga mögött, nagyon meg voltunk elégedve és örültünk, hogy ezt is kipróbálhattuk.

Ugyanezen a napon, az utolsó este alkalmából tábortüzet készítettünk. Szalonnát is sütögettünk, ami egyesek számára újdonság volt, de akik már többször is figyelték a lángok játékát, azok is élvezték. Mivel nagyon jól éreztük magunkat, észre sem vettük, hogy telik az idő és talán ez volt az az este, amikor a legkésőbb feküdtünk le, de ezt egyáltalán nem bántuk meg.

Utolsó reggel boldogan, de mégis búslakodva tekintettünk az előttünk álló vonatút felé. Még egyszer, utoljára hosszan sétáltunk a Sebes-Körös partján, elbúcsúztunk tőle. Majd összecsomagoltunk és elindultunk az állomás felé. Épségben hazaértünk, örültünk, hogy újra itthon vagyunk, de boldogan gondoltunk vissza a kirándulásra is, amire mindig emlékezni fogunk, alig várjuk a következő ilyen alkalmat.

[Fotó: Rogoz Marianna]

« 1 A 2 »

Tanévzáró a közgazdaság és turizmus szakos osztályokban

evzaro_9_11bc_sav

Az elmúlt hét az érettségi vizsga írásbeli próbáinak jegyében telt, ám előtte, június 28-án még sor került az idei tanév utolsó évzáró ünnepségére is. A IX–XI. osztályos közgazdaság és turizmus szakos diákok tanévzárója volt ez.  Folytatás

20 éves a Százszorszép Gyermekszínpad

szazszorszep_20_sav

Játsszunk együtt, Mátyás király lustája, Hófekete és a hét törpince – e három darabbal lépett fel az immár 20 éve alakult Százszorszép gyermekszínpad általános iskolás diákokból verbuvált idei társulata Ujj Ágnes nyugalmazott magyartanár irányításával 2019. június 9-én, vasárnap, a Bábszínház épületében összegyűlt közönség előtt.  Folytatás

Elérkezett a várva várt vakáció! – Tanévzáró a reál osztályokban

tanevzaro_9-11_sav

Végre elérkzett a tanév egyik legszebb pillanata, amelyet minden diák nagyon várt. 2019. június 14-én, pénteken 8 órától került sor a IX–XI. osztályos, elméleti szakos diákok évzáró ünnepségére, az iskola dísztermében.  Folytatás

„Kalandra fel, viszlát szeptemberben!” – V–VII. osztályosok tanévzárója

tanevzaro_5-7_sav

„Kalandra fel, viszlát szeptemberben!” Ezekkel a szavakkal zárta köszöntő beszédét Spier Tünde igazgatónő az általános iskolai osztályok tanévzáró ünnepségén, amelyre június 13-án, csütörtökön délelőtt 10 órától került sor a Csiky Gergely Főgimnázium hátsó udvarán.  Folytatás

Tanévzárók hétvégéje

Evzaro_0-4_sav

A Csiky Gergely Főgimnáziumban június 13-án, csütörtökön és 14-én, pénteken kerül sor az elemi és az általános iskolai osztályok, illetve az elméleti (reál) szakos IX–XI. osztályok tanévzárójára.  Folytatás