„Minden Algyógyon kezdődik”

algyogy_9a_sav

Április 12–15. között a IX. A osztályközössége négy napra Algyógyra költözött. A kirándulást Rudolf Ágnes osztályfőnök szervezte, és célja, hogy az osztály tagjai jobban megismerjék egymást, azaz hogy összerázódjunk. Hogy sikerült-e az összekovácsolódás, arra a diákok és a koordonátor, Aknai Szilárd, adja meg a választ. 

Az ismerkedést követően már szembetaláltuk magunkat olyan feladatokkal, amelyeket csak csapatmunkával lehetett teljesíteni. A hétvége során egyre komolyabb, csapategységet igénylő feladatokat kaptunk, de több-kevesebb sikerrel mindet teljesítettük. A program színességét az is mutatja, hogy sor került Fotohuntra (fotóvadászat), rövid túrára, valamint „Ki mit tud?”-ra is. De nem kell megijedni, bőven akadt időnk szabad tevékenységekre is, amikor nagyon jó volt a hangulat.

Összességében a kirándulás mindenkinek tetszett, de vajon fejlődött-e az osztály? Íme, a koordonátor, Aknai Szilárd véleménye: „Persze, hogy fejlődött, én úgy érzem. Egy vidám, aktív és belevaló társaság vagytok. Bármilyen feladatot bevállaltatok, annak ellenére, hogy pár embernek nem igazán volt kedve hozzá, de mégis megcsináltátok. És a lényeg, hogy volt egy hangulata az egész hétvégének.”

Néhány osztálytársamat is megkérdeztem a hétvégi teljesítményünkről:

„Amikor Algyógyra értünk, eléggé – mondjuk úgy – »furcsának« tűnt a hely, de aztán rájöttem, hogy az egész nagyon profi. Szerintem az osztályközösség szempontjából nagyon fontos volt ez a kirándulás, mert most már mindenki bekapcsolódott a tevékenységekbe, mindenki beszélgetett mindenkivel és így nagyon jó sulis évek elé nézünk.” (Nagy Andor)

„Véleményem szerint hasznos volt. A szórakozást nyújtó játékokon együtt nevettünk mind és így eddig nem létező barátságok is létrejöttek. A kicsit kívülállónak tűnő osztálytársak is csatlakoztak az osztályközösséghez. Komoly feladatokat kaptunk, amiket csak mind együtt teljesíthettünk, így megtanultunk bízni egymásban.” (Kovács Nikolette)

„Azt, hogy összetartóbbak lettünk-e, nem tudom még megállapítani, mert kevés idő volt arra, hogy ezt megfigyeljem, de mindenesetre jobb végignézni az osztályon és látni azokat az embereket szocializálódni, akik eddig nem voltak nagyon aktívak. Szerintem az osztály mindig összetartó volt a nagyobb problémák megoldásában, de most már jobban számíthatunk egymásra, mint eddig.” (Mureșanu Erika)

[Fotó: Rudolf Ágnes, Máthé Johanna, Naschauer Karina, Várdai Krisztina]