A csikys Párducok lettek a 20. Kurutty általános műveltségi verseny országos győztesei

2011 után újra győzelmet aratott a Csiky Gergely Főgimnázium csapata a Kurutty általános műveltségi vetélkedő országos döntőjén. Az Almási Valéria tanító által felkészített Párducok csapat – Tamás Lőrinc (I. osztály), Kiss Cintia (II. o.), Veres Zsombor (III. o.), Budacsek Tímea (IV. B) – szoros küzdelemben szerezte meg a legtöbb pontot a Kovászna megyei Kézdialmáson rendezett versenyen. Hazatérésük után az ottani élményeikről kérdeztük a diákokat és a tanítónőt.

– Milyen volt a verseny, hogy éreztétek magatokat?
Veres Zsombor (III. o.): – Nagyon élveztük a versenyt, érdekesek voltak a feladatok. Nekem, például, nagyon tetszettek a matematika feladatokban a betűrejtvények.
Tamás Lőrinc (I. o.): – Nekem a legjobban az ének, zene feladatok tetszettek, amikor ki kellett találni, hogy milyen zeneszámot hallunk.
Budacsek Tímea (IV. B): – Nekem is a legjobban a matek tetszett, mégpedig az első feladat, amelynél háromszögeket kellett összeszámolni.
Kiss Cintia (II. o.): – Nekem a legjobban a verseny végén a várépítés tetszett.

– Mit éreztetek, amikor a verseny végén bemondták, hogy a legtöbb pontszámot elért csapat ti lettetek, a Párducok?
V. Zs.: – Örömet éreztem. Azt, hogy sikerült, megnyertük!
T. L.: – Én csodálkoztam és örültem is. Azért csodálkoztam, mert otthon még azt gondoltam, hogy majd a harmadikok leszünk.
B. T.: – Nagyon örültem a győzelmünknek és annak is, hogy nyertünk egy egyhetes kirándulást a tengerpartra.
K. C.: – Én azért is örültem, mert eddig még egy versenyt sem nyertem meg.

– Ugyanez a kérdés Almási Valéria tanító néninek is: mit érzett, amikor a 20. Kurutty-vetélkedő országos nyerteseként a mi iskolánk csapatát mondták be?
– Hatalmas örömöt elsősorban. Sejtettük, hogy az élmezőnyben leszünk, mert láttuk a részpontszámokat, és számolgattunk közben. Aztán sorolni kezdték az elért pontszámokat növekvő sorrendben, és mind kevesebb és kevesebb csapat maradt mellettünk, előttünk. Amikor három csapat maradt csak, akkor már nagyon örültünk, aztán arra gondoltunk, hogy minket mondanak majd másodiknak, de amikor kimondták a másik csapat nevét, akkor már eldőlt és még inkább örültünk.

– Úgy tudom, elég szoros volt a verseny a kolozsvári Ászok csapatával.
– Nagyon szoros volt, nem egész egy pont volt a különbség köztünk és közöttük. Az utolsó forduló előtt még mi voltunk ennyivel mögöttük, de a várépítéses, címerkészítéses feladatot nekünk sikerült jobban megoldanunk.

– Mi volt az idei verseny témája és milyen érdekes versenyszámokkal készültek a szervezők?
– A fő téma Mátyás, Mátyás, Mátyás volt a Mátyás király-emlékév kapcsán. Már a körzeti és a megyei fordulókon is Mátyás királlyal kapcsolatos mesékből készültünk. Az országos döntőn jelen volt a szokásos matematika téma is, ami nagyon sokat nyomot a latban és ami a mi csapatunkat repítette, a nagyon jó matekos negyedikesünk jóvoltából. Reneszánsz kori hírességekről is szó volt, azonkívül be kellett mutattunk egy kétperces históriát Araddal kapcsolatban. Ehhez Bálint Erika tanítónőtől kaptunk nagyon jó ötletet, mégpedig azt, hogy aradi hírességként Török Zsolt hegymászót mutassuk be. Az angol nyelvű feladathoz Fekete Karolina tanárnő készítette fel a kisdiákokat. A gyakorlati részhez már itthon elterveztük a címert, illetve azt a bástyát és várfalat, amit Kézdialmáson el kellett készíteni és amelyből a résztvevő tizenegy csapattal közösen egy nagyon szép várat építettünk. A csapatot alkotó diákok felkészítésében természetesen saját tanítójuk, azaz Leib Gáspár György, Khell Levente, Khell Jolán és Bálint Erika is segédkezett.

– Hogy érezték magukat a tőlünk meglehetősen távoli, alig 1300 fős községben, Kézdialmáson?
– Fantasztikus volt. Nagyon hálásak vagyunk a fogadó intézménynek, a Kelemen Didák Általános Iskolának és a szervezőknek, akik mindenkinek igyekeztek a kedvében járni. Nagyon szép néptáncokat és népviseleteket láttunk, a verseny után a csernátoni múzeumot is bejártuk, utána pedig Kézdivásárhely központját tekintettük meg. A gyerekek barátságos, befogadó családoknál voltak elszállásolva, de a mi, pedagógusok kényelmét is messzemenően biztosították az ottlétünk alatt.

– Köszönöm a beszélgetést és az egész iskolai közösség nevében gratulálok a Kurutty-győztes csapatnak és felkészítőjének, illetve a felkészítő segítőinek!

[Fotók és képaláírások: Veres János]