Részlet a fülszövegből: „Az élet, a szerelem és a barátság regénye. (…) Az Egy különc srác feljegyzései című könyv elbeszélője egy tizenöt éves srác, Charlie. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.”
Tele van a fejem s a szívem Charlie gondolataival. És remélem, még sokáig ott maradnak, hisz olyan jó lenne, ha legalább néha tudnánk így rácsodálkozni dolgokra, és ha vízfestékkészletet ajándékoznánk, mert ezekre mindenkinek szüksége van.
Vannak az olyan könyvek, amelyek elolvasása után az ember csak téblábol a lakásban és csakazértse’ kezd új könyvet, mert fél, hogy nem lesz annyira hú- és hűdejó, mint amilyen az előző volt. Hát akkor hadd jegyezzem meg, hogy ez egy ilyen könyv.
Ennyire emberi könyvet, amelynek java része tőmondatokból és szóismétlésekből áll, nem olvastam még. És ezért volt olyannyira magával ragadó.
Tovább…