Iskola másként – kirándulás a Néra völgyében

nera_volgye_sav

Az Iskola másként héten, április 15-én a IX. C és a X. C osztály tanulói Szente Gabriella, Drasztyl Andrea és Simon Tímea tanárnők kíséretében háromnapos kirándulásra indultak a Néra völgyébe. 

Hétfő reggel valamennyien bakanccsal, tréningruhával, enni- és innivalóval felszerelkezve gyülekezett az iskola udvarán. Ötórás utat követően megérkeztünk az úticélhoz, Románia egyik turisztikai nevezetességéhez, a Néra völgyébe. Elfoglaltuk szállásunkat a Căile Nerei panzióban, majd hamarosan az első túrára indultunk, a Şuşara vízeséshez. Síkos patakmenti sziklák, saras ösvények, meredek útszakaszok jelentettek kihívást a résztvevők számára, s mindezek lelassították haladásunkat. A végső cél azonban megérte, hiszen a vízesés épp olyan gyönyörű volt, mint azt előtte a képeken láthattuk.

Másnap, reggeli után a Bég szeme (Ochiul Beiului) forrástóhoz indultunk. Az út hegyi alagutakon és vízesések mellett vezetett. Az élményt megkoronázta a friss levegő, a tiszta természet, a hétágra sütő nap, majd a gyönyörű haloványkék, áttetsző tisztaságú tó az erdő közepén. Negyven kilométeres túrázás után késő délutánra érkeztünk vissza fáradtan a szálláshelyünkre, ahol finom bográcsos várt. Fáradtságunknak köszönhetően fegyelmi gondok se adódtak, szép csöndben tértünk pihenőre.

Harmadnap, szerdán, a reggelit követően a fáradt sereg a kártyázást választotta időtöltésként, majd előkerültek a nyársak, szalonna, hagyma és a többi tartozék, majd elkezdődött a sütögetés. Mire visszafelé indultunk Aradra, az idő is elszomorodott kissé, megeredt az eső. Szép élményekkel gazdagodtunk és már tervezzük is a jövő évi kirándulást.

[Fotó: Balogh Nikolett, Krucsai Richárd, Molnár Roland]

« 1 A 2 »

Iskola másként – Szegeden a X. A

szeged_xa_sav

Az Iskola másként héten, április 15–17. között a X. A osztály, osztályfőnöke, Hadnagy Éva tanárnő kíséretében Szegedre utazott.

Az első napot a Szegedi Szakképzési Centrum Móravárosi Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájában töltöttük, ahol a vendéglátóink szórakoztató csapatépítő játékokat szerveztek számunkra, majd a délutáni szabad programot követően ellátogattunk a Szegedi Csillagvizsgálóba. Itt egy érdekes előadást hallhattunk az univerzum kialakulásáról, az égitestekről és arról a fejlődésről, amin az emberiség végighaladt a világegyetem megismerésében, a holdraszállásig, illetve a napjainkban folyó kutatásokig. Ezután, mindannyiunk örömére teleszkóp segítségével megcsodálhattuk, hogy mit rejt az égbolt.

Második napunk a Szegedi Nemzeti Színházban kezdődött, ahol a Kooperáló színház pedagógiai alkotóterének keretén belül egy, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemről érkezett egyetemi hallgatóval színigyakorlatokat játszhattunk. Délután választani lehetett két program között: városnézés vagy fürdőzés a Napfényfürdő Aquapolis Szeged élményfürdőben.

Utolsó nap, hazaindulás előtt, ellátogattunk a Szent-Györgyi Albert Agorába, ahol egy informatikatörténeti kiállítást tekintettünk meg. A számítógép fejlődését kísérhettük végig a kezdetektől napjainkig. Nagyon meglepő volt tapasztalni, hogy az első számítógépek szoba nagyságúak voltak és több, szekrény méretű darabból álltak. Láttunk régi telefonközpontot, kipróbálhattunk régi tárcsás telefonokat, megismerkedtünk az első robottal, Katicával, ami egy magyar találmány és azt is megtudhattuk, hogy a CD-lemez elődje, a floppy-lemez (hajlékony lemez) szintén magyar találmány, feltalálója Jánosi Marcell. Végezetül régi számítógépes játékokat próbálhattunk ki.

Nagyon tartalmas három napot hagytunk magunk mögött, amely nemcsak tudásunkat gyarapította, de az osztályközösséget is még jobban összekovácsolta. Köszönjük szépen az osztályfőnőkünknek a jó ötletet, és azt, hogy lehetővé tette számunkra ezt a csodás utazást, valamint Krämmer Erikának, a Szegedi Szakképzési Centrum Móravárosi Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája igazgató-helyettesének, hogy megszervezte számunkra a különböző programokat!

[Fotó: Juhász Alexandra, Hadnagy Éva]

« 1 A 2 »

Iskola másként – Sportnap

sportnap_facebook

Az Iskola másként héten, csütörtökön, április 18-án sportnap volt a Csiky Gergely Főgimnáziumban. Erdei Emese, Erdélyi Kinga és Rónai Helén testnevelő tanárok számos pedagógus és diák közreműködésével szervezték meg a különböző versenyszámokat a labdasportok és az atlétika kedvelőinek.

A legfittebbek a terep- (igazából utcai) futásra jelentkezők voltak (57-en), akik már reggel fél 9-kor az udvaron gyülekeztek, melegítettek. Egymást követően, négy csoportban indult a mezőny: V–VIII. osztályos lányok, V–VIII. osztályos fiúk, középiskolás lányok, középiskolás fiúk (is). Az iskolánál kezdődő és a belvárosi református templomot megkerülésével szintén az iskolánál záruló mintegy 650 méteres távot a kisebbek egyszer, a nagyobbak pedig kétszer tették meg, így ők 1300 métert futottak. (Rohantak, nyargaltak, loholtak, lihegtek stb.) A futótávon egyenletesen elosztott pedagógusok és diákok biztosították a zavartalan versenyzést, no meg, szükség esetén, a gyanútlan járókelők testi épségét. Sorszámot kapott minden beérkező, így lehetett a végső sorrendet hiba nélkül megállapítani.

9 óra után benépesedett az udvar és a tornatermek is, hiszen kezdődtek a különböző labdaversenyek. A legtöbben, nyilván, a futballmérkőzésekre jelentkeztek (8 csapatnyi diák), de nagy volt az érdeklődés a kosárlabda (5 csapat), a röplabda (4 csapat), az asztalitenisz (7 diák) és a tollaslabda (5 diák) iránt is. A többiek közül sokan „békésebb” asztali viadalokra szakosodtak (sakk, kártya, egyéb társasjátékok), vagy szurkolóként biztatták társaikat. A végzős diákok egy kisebb csoportja pedig délben nem az udvaron vagy a sportteremben, hanem az első emeleti számítógépteremben izzadt, a soron következő ECDL-vizsga kérdéseire koncentrálva.

A sportnap hivatalos eredményhirdetésére és a díjazásra a vakáció utáni első héten kerül sor. Röviden arról is beszámolunk majd.

[Fotó: Juhász Alexandra, Sallai Krisztina]

« 1 A 3 »

„Minden Algyógyon kezdődik”

algyogy_9a_sav

Április 12–15. között a IX. A osztályközössége négy napra Algyógyra költözött. A kirándulást Rudolf Ágnes osztályfőnök szervezte, és célja, hogy az osztály tagjai jobban megismerjék egymást, azaz hogy összerázódjunk. Hogy sikerült-e az összekovácsolódás, arra a diákok és a koordonátor, Aknai Szilárd, adja meg a választ.

Az ismerkedést követően már szembetaláltuk magunkat olyan feladatokkal, amelyeket csak csapatmunkával lehetett teljesíteni. A hétvége során egyre komolyabb, csapategységet igénylő feladatokat kaptunk, de több-kevesebb sikerrel mindet teljesítettük. A program színességét az is mutatja, hogy sor került Fotohuntra (fotóvadászat), rövid túrára, valamint „Ki mit tud?”-ra is. De nem kell megijedni, bőven akadt időnk szabad tevékenységekre is, amikor nagyon jó volt a hangulat.

Összességében a kirándulás mindenkinek tetszett, de vajon fejlődött-e az osztály? Íme, a koordonátor, Aknai Szilárd véleménye: „Persze, hogy fejlődött, én úgy érzem. Egy vidám, aktív és belevaló társaság vagytok. Bármilyen feladatot bevállaltatok, annak ellenére, hogy pár embernek nem igazán volt kedve hozzá, de mégis megcsináltátok. És a lényeg, hogy volt egy hangulata az egész hétvégének.”

Néhány osztálytársamat is megkérdeztem a hétvégi teljesítményünkről:

„Amikor Algyógyra értünk, eléggé – mondjuk úgy – »furcsának« tűnt a hely, de aztán rájöttem, hogy az egész nagyon profi. Szerintem az osztályközösség szempontjából nagyon fontos volt ez a kirándulás, mert most már mindenki bekapcsolódott a tevékenységekbe, mindenki beszélgetett mindenkivel és így nagyon jó sulis évek elé nézünk.” (Nagy Andor)

„Véleményem szerint hasznos volt. A szórakozást nyújtó játékokon együtt nevettünk mind és így eddig nem létező barátságok is létrejöttek. A kicsit kívülállónak tűnő osztálytársak is csatlakoztak az osztályközösséghez. Komoly feladatokat kaptunk, amiket csak mind együtt teljesíthettünk, így megtanultunk bízni egymásban.” (Kovács Nikolette)

„Azt, hogy összetartóbbak lettünk-e, nem tudom még megállapítani, mert kevés idő volt arra, hogy ezt megfigyeljem, de mindenesetre jobb végignézni az osztályon és látni azokat az embereket szocializálódni, akik eddig nem voltak nagyon aktívak. Szerintem az osztály mindig összetartó volt a nagyobb problémák megoldásában, de most már jobban számíthatunk egymásra, mint eddig.” (Mureșanu Erika)

[Fotó: Rudolf Ágnes, Máthé Johanna, Naschauer Karina, Várdai Krisztina]

Hetedikesek – másként

hetedikesek_iskola_maskent_sav

Ha már a tavaszi vakáció előtti hét Iskola másként hét volt, mi is máshogy töltöttük, méghozzá nagyon aktívan. Hétfőn a Millefiori gyárba indultunk, ahol megismertették velünk a nyersanyagként Muránóból ideszállított színes üvegrudak átalakítási folyamatait. Megfigyeltük, hogyan hevítik, alakítják, fújják, égetik az üveget. Megcsodáltuk az eredeti üvegrudakat, amelyek később, miután tehetséges kezeken áthaladtak, elkápráztató, csodás fülbevalókká, karperecekké, medálokká, vagy éppen tálakká, hamutálcákká alakultak.

A gyárlátogatásra meghívott ágyai Olosz Lajos Általános Iskola diákjai is érdeklődéssel figyelték az átakulási folyamatokat. Őket Gomoi Beatrice és Erdős Márta tanárnők kísérték el az aradi kiruccanásra.

A cég üzletében vásárolni is lehetett, de minden látogató egy-egy emlékként kapott medállal tért haza. Az üzembe Rus Cristiana és Szabó Csilla tanárnők kísértek el bennünket.

Kedden sem unatkoztunk. Reggel fél 8-kor az állomáson találkoztunk s a Temesvárra induló vonatra szálltunk fel. Odaérkezésünk után az Opera téren sétáltunk, s közben megfigyelhettük, hogyan készítik elő a virágfesztivált. A húsvéti vásár házikói között ellátogattunk az ortodox katedrálisba, ahonnan sétánkat folytatva a Bega partján eljutottunk a Temesvári Műszaki Főiskola Hidrotechnikai tanszékéhez, amely az Experimentárium elnevezésű interaktív múzeumnak is helyt ad. A kiállító- és bemutató teremben a fizika szinte valamennyi ágát – mechanika, optika, hőtan, elektromosság, mágnesség – érintő érdekes kísérleteket láthattunk. Lelkes, immár nyugdíjas fizikatanárok kalauzoltak el bennünket a fizika rejtelmeibe, kihangsúlyozva a jelenségek gyakorlati alkalmazásait is az általuk szerkesztett eszközök segítségével.

Ide sem csak mi, csikysek érkeztünk, társaink voltak a Majláthfalvi Általános Iskola diákjai is Kocsik Imre tanár úr kíséretében.

Szerdán a Hegyaljára indultunk. A gyoroki kirándulásunk célja a Bor és Szőlő Múzem, valamint az egykori motorállomásról induló vonatot bemutató Zöld Nyíl Múzeum meglátogatása volt. A gyerekek nagy figyelemmel követték a vidék borászati történelmét, de még nagyobb érdeklődéssel szálltak be az egykori vonat vagonjaiba. A felújított, de még a felújítatlan vagonok birtokba vétele is óriási örömet okozott diákjaimnak.

A csütörtöki sportnapon is lelkesen szerepeltek a hetedikesek. Futballban, terepfutásban, társasjátékozásban, tollaslabdázásban is egyaránt ügyeskedtek.

A Láthatatlan Színház megható, megrázó, érdekes előadásán többen is részt vettünk, és nagyon mély, átfogó érzelmekkel telítődtünk.

Pénteken pedig mindenki a saját felekezethez tartozó templomában készülhetett az ünnepre.

Ezek után pedig jöhetett a pihenés, a vakáció, amikor mindenki erőt gyűjthet a még hátralévő néhány tanítási hétre.

További jó vakációzást!

« 1 A 3 »

Iskola másként – Láthatatlan Színház

lathatatlan_szinhaz_sav

Egy hagyományos színházi előadáson a színészek kisebb vagy nagyobb létszámú közönség előtt mutatnak be egy történetet beszéddel, mozdulatokkal, hanghatásokkal, látványelemekkel, olykor a zene- és táncművészet, illetve a vizuális művészetek eszközeit is felhasználva. A Láthatatlan Színház egészen más. Itt az előadás „nézői”, a vándorok egyenként, bekötött szemmel járnak állomásról állomásra, a saját lelkükből emelt díszletek között. A „színészek” a révészek, akik vezetik, segítik őket, miközben a látáson kívüli többi érzékszerven keresztül dramatizálják a történteket. Az „előadás” sikeréhez annyi szükséges, hogy a vándorok komolyan vegyék a feladatukat. „Mert amíg nyitott szemmel nézve egészen egyszerűnek is tűnhet a világ, a színházunkban járó ember egy láthatatlan ösvényen elindulhat élete mélyebb rétegeihez, végeredményben Isten teremtette önmagához.” (Forrás: http://lathatatlanszinhaz.mlap.hu//)

Miközben az udvaron és a tornateremben javában zajlanak a sportnap rendezvényei, április 18-án, nagycsütörtökön a Csiky Gergely Főgimnázium könyvtártermében egy sokkal csöndesebb, rejtettebb tevékenység folyik iskolánk számos pedagógusa és diákja szervezésében. Back Mária, Nyári Andrea, Pálfi Anett, Vékony Zsolt, Godó Ákos, Horga Annamária, László Andrea, Nagy Dorottya és Naschauer Kinga a révészek, akik a jelentkező mintegy 40 diákot és pedagógust reggel 8-tól délután 3óráig kalauzolják életük fontosabb állomásain keresztül. Merthogy az emberi élet ennek a láthatatlan színházi napnak a témája, a születéstől egészen a halálig, majd – a húsvét ünnepéhez is szervesen kötődve – a feltámadásig.

A jelentkezők a könyvtár előterében várakoznak, csöndes, meditatív zenét hallgatva hangolódnak arra a körülbelül tízperces periódusra, amelyet bekötött szemmel, az általuk nem látható, de körülöttük mozgó, őket vezető révészek társaságában a „színházteremben” töltenek. Egy révész kézenfogva vezeti be őket a könyvtárterembe. Szívhang, majd sírás jelzi a születés pillanatát. Suli, szerelem, diszkó, esküvő, munka, születésnap – pontos forgatókönyv szerint követik egymást az életesemények, jól kiválasztott szövegrészletek, zenék és hangeffektek mélyítik az élményt. Azután újabb szívhang jelzi az idő múlását, a betegség, az öregedés folyamatát, majd megszakad a hang, és lepellel takarják le a földön fekvő vándort. Temetés: a lepel-koporsófedélre kukoricaszem-göröngyök peregnek. A belső utazás legmélyebb, legmegrendítőbb pillanatai ezek: gyász, halál, elmúlás. De nem itt, nem ebben a sötét mélységben ér véget a vándorút. Új, reményteli zene jelzi a feltámadás pillanatát, majd felhajtják a leplet és Ady Endre Az Úr érkezése című versének soraira vezetik ki a vándort. Utána érkezik egy újabb vándor, indul egy újabb életút…

Az alábbi képek csupán az eseményt dokumentálják, de nem adják, nem adhatják vissza a vándorok élményeit, érzéseit, a Láthatatlan Színház valódi hangulatát. Az csak bekötött szemmel, a közvetlen, harsány valóság kizárásával és belső világunk megnyitásával tapasztalható meg. A szervezők ígérete szerint erre további alkalom is nyílik majd.

A könyvtár előterébe visszatérő vándorok írásban is megfogalmazhatták véleményüket. Ezekből idézünk.

„Ilyet még soha nem éreztem, mintha az egész életem pörgött volna le 10 perc alatt. Mintha egy jövőkép lett volna.”

„Még soha nem tapasztaltam ilyesmit, egyszerűen más volt, mint egy rendes színház. Furcsa volt, hogy nem láthattam semmit, így inkább a hallásra összpontosítottam. Maga a színdarab üzenete is tetszett. Köszönöm ezt a szép élményt!”

„Érdekes volt és nagyon kreatív, tényleg olyan érzés volt néha, mintha előre repültem volna az időben vagy vissza, és az én életemet élném át.”

„Jó volt. Főleg amikor a sírba fektettek. Meg az is tetszett, amikor öreg voltam, és elfújtam a gyertyát.”

„Egy különleges és elgondolkodtató élmény volt. Egy elképesztő ötlet, melyre mindenkinek szüksége volt. Ez megmutatta, hogy vakon bízni valakiben néha nem is rossz. Az itt eltöltött tíz perc egy örök élmény marad a számomra. Köszönöm!”

„Nagyon izgalmas volt, mindig vártam, hogy mi következik. Voltak meglepő részek, de azért szerintem nagyon nagy élmény volt. Mindenkinek ajánlom, mélyen elmerülni a gondolatokban és csak hangokra, érzésre hagyatkozni.”

„Érdekesnek találtam az élet útját, és rájöttem, hogy milyen hamar meghal az ember. A testünk az egy eszköz, amivel másokkal kommunikálhatunk és meg kell oldjuk a Földön levő problémáinkat.”

„Megrázó volt! Felkavart, meghatott, elgondolkodtatott! Kellenek az ilyen események! Köszönöm!”

„Így, a nagycsütörtöki istentisztelet előtt, különösen jó érzés feltöltődve menni és rákészülni!”

„Köszönöm, Uram, hogy szeretsz engem! Vezesd utamat, vezess utamon!”

Iskola másként – Temesvár felfedezése

temesvar_felfedezese_sav

A Csiky Gergely Főgimnázium IX. és X. B osztályos diákjai, Lévai Ildikó és Hasas Paul osztályfőnökök vezetésével április 16-án, kedden temesvári városlátogatásra indultak.

Reggel 8 órakor gyülekeztünk az aradi vonatállomáson. Temesvárra érkezve, kezdetét vette a városnézés, amelyre előzetesen készültünk is. Az Opera téren mindkét osztály röviden bemutatta Temesvár néhány jellegzetes épületét, például az Operaházat, amely 1871-ben épült újbizánci és olasz stílusban, a Löffler palotát, amelyet 1912-ben építtetett Leopold Löffler vállalkozó (s amelyen még látszanak az 1989-es forradalom során kilőtt golyók nyomai is), illetve a Kereskedelmi és Iparkamarát, amely 1850-ben alakult.

A városnézés után a Iulius Mallban folytattuk a sétát, ahol mindenki a kedve szerint töltötte el a kétórás szabadidejét. A kirándulásunk utolsó állomása pedig… a vonatállomás volt. Ahonnan hazafelé indultunk, bizony. :)

[Fotó: Gazdag Dalma]

« 1 A 2 »

A kukták összefogása – gasztronap a bentlakásban

gasztronap_sav

Iskola másként hét, április 17., szerda: a turizmus szakos diákok (IX., X. és XI. B) egy nagyszerű gasztronapot rendeztek a Csiky Gergely Főgimnázium bentlakásában, Lévai Ildikó, Nyári Andrea, Nyári Melinda és Hasas Paul tanárok irányításával, Spier Tünde igazgató, Luca Diana és Czeglédi Csilla tanárok részvételével.

A diákok négy csapatra oszlottak, és egy-egy ételt húztak. Két óra állt a rendelkezésükre, hogy egy édes és egy sós ételt elkészítsenek. Mindenki a legjobbat próbálta kihozni magából ahhoz, hogy minél szebben kidolgozott fogás készüljön el. A nap végén a csapatok együtt el is fogyasztották a finomabbnál finomabb ételeket, a tanárok pedig részvételi oklevéllel és csokival jutalmazták az ifjú kuktákat.

[Fotó: Dobrai Szilvia]

« 1 A 2 »