Egy hagyományos színházi előadáson a színészek kisebb vagy nagyobb létszámú közönség előtt mutatnak be egy történetet beszéddel, mozdulatokkal, hanghatásokkal, látványelemekkel, olykor a zene- és táncművészet, illetve a vizuális művészetek eszközeit is felhasználva. A Láthatatlan Színház egészen más. Itt az előadás „nézői”, a vándorok egyenként, bekötött szemmel járnak állomásról állomásra, a saját lelkükből emelt díszletek között. A „színészek” a révészek, akik vezetik, segítik őket, miközben a látáson kívüli többi érzékszerven keresztül dramatizálják a történteket. Az „előadás” sikeréhez annyi szükséges, hogy a vándorok komolyan vegyék a feladatukat. „Mert amíg nyitott szemmel nézve egészen egyszerűnek is tűnhet a világ, a színházunkban járó ember egy láthatatlan ösvényen elindulhat élete mélyebb rétegeihez, végeredményben Isten teremtette önmagához.” (Forrás: http://lathatatlanszinhaz.mlap.hu//)  Folytatás →