Bullying

bullyingNem fog túl szépen kinézni ez a téma egy anyák napi köszöntő után, de úgy érzem, beszélnünk kell a pszichológiáról is. Szóval. A bullying iskolai vagy munkahelyi bántalmazást, megfélemlítést jelent. Ez a bántalmazás lehet fizikai vagy verbális, az eredmény viszont mindkét esetben az, hogy a bántalmazott testileg vagy lelkileg sérül. Ezzel a viselkedéssel általában az iskolában találkozhatunk, amikor a gyerek cseperedik és formálódik, úgy fizikailag, mint lelkileg, és pont ezért hagy a gyermekben mély nyomot, ha kötekednek vele. Nagyon sok gyereknek szólnak be, amiért, tudom is én, furcsa a frizurája, csúnya stb. és a gyerek többnyire nem szól vissza, mert tart tőle, hogy még inkább eldurvulnak a dolgok. És itt a probléma, mert kívülről nehéz észrevenni a gyereken, ha ilyen dolgok történnek vele. Nem beszél róla, csak kínosan érzi magát és reménykedik benne, hogy másnapra mindenki elfelejti, hogy mivel csúfolták. Ez viszont vagy bejön vagy nem. Az pedig nem is minden esetben jó, ha a felnőtt beavatkozik.

Amiért ezt a témát felhoztam, az pedig nem más mint egy 2012-es animációs film, a ParaNorman és egy róla készült kritika. A filmet Oscar-díjra is jelölték, én is végignéztem, ajánlom másoknak is. ITT találtok egy előzetest is. ITT pedig egy kritikát. Hát most mit mondjak? Hűséges követője vagyok a kritikusnak. Szerintem ebben a videóban teljesen igaza van Gergőnek.

Szalagavató-ízelítő

szalagavato_nyitokep_sav

Tényleg csak néhány kép, ízelítőként, a ma esti szalagavatóról. Bővebb válogatással és helyszíni riporttal holnap jelentkezünk. De a körkérdést a résztvevők és a közönség számára már ma elindítjuk: Tetszett? A galéria alatt lehet válaszolni.

[Fotó: Bacsilla Sándor, Bortoș Júlia, Ilona János] 

Tanulmányúton Lengyelországban

Lengyelorszag_sav

Iskolánk néhány éve tart fenn jól működő testvériskolai kapcsolatot a łodzi 13-as számú Bem József Gimnáziummal. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően idén mi látogathattunk el Lengyelországba. Iskolánk küldöttsége 15 diákból és három tanárból állt. A sokszínű és tanulságos programról néhány vállalkozó szellemű kiránduló naplót vezetett; ezt szeretnénk most megosztani olvasóinkkal.
[A naplójegyzetek a galéria alatt kezdődnek.]

[Fotó: Csomós Roland] 

Vasárnap 2014. 04.06.
Iskolánk előtt találkoztunk, bepakoltunk a buszba, s nyolc után nekivágtunk a hosszú útnak. Zimándközön és Zimándon még felvettük a csapat néhány vidéki tagját, s ezzel minden együtt volt egy remek kiránduláshoz. Hosszú volt az út, de szép tájakat láttunk: a Tátrát, festői kisvárosokat, ám a 11 órás buszozás után azt vártuk a legjobban, hogy Krakkóba érjünk. Ott egy szállodában kipihenhettük az utazás fáradalmait, hogy aztán másnap újult erővel indulhassunk Łodz felé.

Hétfő, 2014. 04.07.
A tegnap éjszakát Krakkóban töltöttük, de ma reggel korán keltünk, hisz még nem értük el úti célunkat: Łodz városát. Ismét összepakoltunk, és indultunk is, mert még várt ránk egy felejthetetlen, bár megrázó látogatás Auschwitzban és Birkenauban, a holokauszt két legismertebb koncentrációs táborában. Több órás látogatásunk alatt magyar idegenvezetőnktől sok fontos új információt tudhattunk meg. Rengeteg történetet ismertünk eddig is, de egyik sem ért fel a látogatással, ahol saját szemünkkel láthattunk a táborokat, az áldozatok személyes tárgyait. A látogatás után folytattuk utunkat Łodz felé, ahol már izgatottan vártak minket, s mi is izgultunk az „új családjaink” miatt. Az iskola előtt találkoztunk vendéglátóinkkal, megkaptuk a heti programot, és mindenki „hazament” a fogadójával.

Kedd, 2014. 04.08.
Reggel nyolckor az iskola előtt gyülekeztünk, mára városnézést terveztek nekünk Łodzban. Természetesen egymás szavába vágva meséltük, hogyan telt az első éjszaka, mit kaptunk enni, milyen a házigazda, hány háziállat van, és hasonló létfontosságú dolgokat. Mikor mindenki megérkezett, elindultunk a városba. Útközben sok mindent megtudhattunk a város történelméről, nevezetességeiről, hírességeiről, megnéztük a Filmmúzeumot, és két gyönyörűen felújított palotát is meglátogathattunk. A városnézés után a fogadóink az iskolánál vártak minket, s délután szabadfoglalkozás volt, sokan a Manufaktúrában töltöttük el az időt, ahol együtt szórakozhattunk. Ez egy volt gyárkomplexum, amelyet felújítottak, stílusosan kibővítettek, és bevásárlóközponttá, illetve szabadidőközponttá alakítottak át. 

   Tovább…

Szakok bemutatása és még sok minden más – Nyílt nap a Csikyben

Nyilt_nap_2014_sav

Április 9-én került megrendezésre a Csikyben a hagyományos nyílt nap, ahová csak úgy özönlöttek a nyolcadik osztályosok kísérőtanáraikkal együtt. Ez jó jel, nem? Hiszen a mostani tizenkettedikeseket is pótolni kell valahogyan. Mondjuk, jövőbeli kilencedikesekkel.

A rendezvény 10 óra körül kezdődött, amiután az ágyai csoport is megérkezett a pécskaiak, kisiratosiak, zimándújfalusiak, kisjeneiek, és nem utolsósorban az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola és a Csiky diákjai közé. A kb. 3 órás programsorozatot néptánc indította, majd Hadnagy Éva igazgatónő üdvözölte a jelenlévőket.

A nyílt nap fénypontja minden évben a szakok bemutatása, ami idén sem maradt el. A matematika–informatika–intenzív angol nyelv és természettudományok–intenzív angol nyelv, turizmus, illetve közgazdaság szakot diákok és tanárok mutatták be számítógépes vetítésekkel tarkítva. Közben az Örökségünk őrei pályázat nyertesei is tartottak egy rövid élménybeszámolót a brüsszeli nyereményútjukról, de a szervezők a Sulijó pályázat győzteseiről, azaz a X. C osztályról sem feledkeztek meg, ők is mesélhettek az Algyógyon eltöltött felejthetetlen napjaikról.

A műsor első részének végén Polanek Eszter hosszú és jópofa szavalata (Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk) is elhangzott.

Majdnem félórás szünet állt a vendégek rendelkezésére, hogy nagyobb diáktársaik vezetésével körbejárjanak az iskolában. Osztálytermekbe, laboratóriumokba kukkantottak be, s az éppen ott lévő tanárokkal, diákokkal ismerkedtek.

A szünet után először Păcurar Ariana és Csiszár Balázs adott elő egy dalt gitárkísérettel. Mivel a jövő tanévben is új tagokkal bővül majd az internátus, ezért három intris lány erre szentelt egy powerpointos bemutatót, kedvcsinálónak, hogy az új lakók idejében meg tudjanak barátkozni leendő új otthonukkal.

A Csiky weblapját is bemutattuk, majd a Diáktanács is bemutatkozott. A sok-sok powerpoint meg beszéd között Sisa Rihárd (a műsorvezető) szórakoztatta a közönséget. Volt ott „minden szinten, szinte minden”.

A mazsorettes csapat néhány tagja még néhány hetedikes és nyolcadikos lánnyal kiegészülve egy Burlesque című táncos bemutatót tartott. És mivel ezután sem fáradtak ki, egy Zumba bemutatóval is készültek, sőt ők vezették a programot záró „táncikálást” is.

Mindent összevetve, szerintem a nyolcadikosok örömmel fogják a Csikyt választani idén ősztől. Remélhetőleg…

[Fotó: Bacsilla Sándor, Bortoș Júlia] 

Eközben a szakik… (Hétfő) – Együtt a csapat!?

Szaki_hetfo_sav

Hétfő reggel kissé álmosan, de sikerült összegyűlnünk egy kiadós kis csapatépítésre, annak reményében, hogy szorosabbra kössük az osztályon belüli kapcsolatokat. Az álmot rögtön az első gyakorlattal (na meg az első pohár közösen elfogyasztott kávéval 😛 ) kivertük a szemünkből, hiszen a székeken egyensúlyozva kellett abc-sorba felállni! Ezt követte még sok más színes és vicces gyakorlat, amit minden esetben próbáltunk megbeszélni, hogy milyen, a mindennapi életben alkalmazható tanulságot szolgáltat nekünk. Dobáltunk labdát, építettünk dominóból tornyot, húztunk madzagot (igen, madzagot, nem kötelet 🙂 ), na meg persze vitatkoztunk, hiszen úgy jó az élet, hogyha zajlik. Merthogy az egyik gyakorlat keretén belül csoportokat alakítottunk ki, ahol a résztvevő diákok egyetértésüket vagy egyet nem értésüket kellett hogy kifejezzék bizonyos témákkal kapcsolatban (soook fincsi téma, de mivel megfogadtuk, hogy ami a csoporton belül elhangzik, az ott is marad, ezt most nem fogjátok megtudni… ez legyen a szakiskolások titka).

Egy biztos: a nap végén mindenki azt mondta, hogy nagyon jól érezte magát és talált magának legalább egy olyan gyakorlatot, amit nagyon élvezett és ezért eldöntöttük, hogy meg kell még ismételjük. 

Újból nálunk az EU-karaván

EU_karavan_ujra_sav

Az Iskola másként hét harmadik napján, szerdán harmadik alkalommal látogatott el hozzánk az EU-karaván, a temesvári Integratio Alapítvány népszerű programja, mely az Európai Unión belüli sokszínűséget mutatja be, s a tagállamok játékos megismerését segíti elő. Mint az előző két alkalommal, a játékmester szerepét ezúttal is az alapítvány munkatársa, Joó Csilla, egykori tanítványunk töltötte be. A gyerekek tíz különböző játékban tesztelhették tudásukat, és szerezhettek új információkat a tagállamok földrajzáról, történelméről, kultúrájáról, sőt gasztronómiájáról is. A jó hangulatú interaktív játékok újból elnyerték a diákok tetszését, akik lelkesen gyűjtögették a megoldott feladatokért járó pecséteket. Európa-puzzle, Activity, EU-kukta, Ki kicsoda, EU-s ország-város, EU-kvíz, Zászlók a szélben, és sok más egyéb játék szerepelt a gazdag kínálatban.

Az április 9-i tevékenység végén a gyerekek nemcsak újonnan megszerzett tudásukat vihették magukkal, hanem azt az „édes meglepetést” is, amivel Csilla kedveskedett nekik.

[Fotó: Ilona János] 

DataSPOT-látogatás

DataSPOT_latogatas_montazs_sav

Szeles, enyhén algoritmikus, integrált áramkörös reggelre ébredtek a 10. A-sok az aradi DataSPOT cég mikelakai székhelye előtt. (Jó, nem ott ébredtek fel, még szép, csak ott találkoztak, lelkesen, izgatottan, és majdnem kielégítő létszámban.)

Király Zsolt és Pelle Róbert, a DataSPOT alapítói, cégvezetői várták a matinfós és természettudós csikyseket. (Igen, ők ketten is volt csikysek, ez nem kérdés.) Megtudtuk tőlük, hogy mindjárt az egyetem elvégzése után, 2008-ban vágtak bele a cégalapításba, s kezdetben a konkurens árakkal, később pedig a folyamatosan bővülő minőségi kínálattal érték el azt, hogy a magánvásárlók körében jelenleg már Arad legnépszerűbb informatikai cégének számítanak. (Ismétlem, ezt a céget /is/ egykori csikysek vezetik, csak hogy rögzítsük.) Jelenleg 20 alkalmazottat foglalkoztatnak, s az új eszközök eladása mellett kiterjedt szervízszolgáltatást is nyújtanak, lényegében mindenféle elektronikai eszköztípusra, alkatrészre. (Porszívót azért ne vigyünk hozzájuk, mondta Robi, mert azt azért nem…)

Zsolt elsősorban az értékesítéssel és a menedzsmenttel foglalkozik, Robi pedig a javító műhely irányítója. Ott (a műhelyben) gyakorlati bemutatót is láthattak a csikysek arról, hogy milyen mérőműszerekkel, tervrajzokkal, módszerekkel lehet egy alaplap vagy egyéb eszköz hibáját meglelni. Külön érdekességet jelentett a kiszereléskor felszabaduló mérgező gázokat elszívó berendezés próbája, amelynek során rövid időre vákuumkamrába záródott a lelkes (és enyhén megszeppent) csoport. De azért épségben kiszabadultunk, sőt Beatrix mindjárt fel is lendítette a cég forgalmát egy hibás táblagép javíttatásával.

Még tovább is szívesen hallgattuk volna a vendéglátók magyarázatát, de igyekezni kellett vissza az iskolába, az Iskola másként további szerdai programjaira. Futva hagytuk el a helyszínt, egyrészt a sietség, másrészt az időközben súlyosan eleredő eső miatt. De ígérjük, hogy ha lehet, más csoporttal is visszatérünk még, de vissza ám! 🙂 

Hollószárnyon Erdélyben (a Hunyadiak nyomában)

Hodmezovasarhelyi_vendegek_savÁprilis 8-án, a Határtalanul című pályázat keretében, immár harmadik alkalommal látogatott iskolánkba hódmezővásárhelyi testvériskolánk, a Szent István Általános Iskola küldöttsége. Erdélyi körútjuk első állomásán a Csiky hetedikes diákjai látták őket vendégül. A találkozó keretében egy számítógépes vetítés kíséretében röviden bemutatták városukat, iskolájukat, majd egy mesét adtak elő Mátyás királyról. Ezután a két iskola diákjaiból álló vegyescsapatok egy kvízjátékban vettek részt. A játék kérdései a Hunyadi család életének fontosabb eseményeit idézték fel. Vidám színfoltja volt találkozónknak Polanek Eszter szavalata is. Végül, a hagyományokhoz híven, iskolánk parkjában a diákok közösen ültették el az „összetartozás fáját”.

Mindannyiunk számára kedves emlék marad az együtt töltött délelőtt. Reméljük, jövőre ismét iskolánkban üdvözölhetjük hódmezővásárhelyi társainkat.

[Fotó: Drasztyl Andrea, Rostás Szandra Tamara]