Tanulmányúton Lengyelországban

Lengyelorszag_sav

Iskolánk néhány éve tart fenn jól működő testvériskolai kapcsolatot a łodzi 13-as számú Bem József Gimnáziummal. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően idén mi látogathattunk el Lengyelországba. Iskolánk küldöttsége 15 diákból és három tanárból állt. A sokszínű és tanulságos programról néhány vállalkozó szellemű kiránduló naplót vezetett; ezt szeretnénk most megosztani olvasóinkkal.
[A naplójegyzetek a galéria alatt kezdődnek.]

[Fotó: Csomós Roland] 

Vasárnap 2014. 04.06.
Iskolánk előtt találkoztunk, bepakoltunk a buszba, s nyolc után nekivágtunk a hosszú útnak. Zimándközön és Zimándon még felvettük a csapat néhány vidéki tagját, s ezzel minden együtt volt egy remek kiránduláshoz. Hosszú volt az út, de szép tájakat láttunk: a Tátrát, festői kisvárosokat, ám a 11 órás buszozás után azt vártuk a legjobban, hogy Krakkóba érjünk. Ott egy szállodában kipihenhettük az utazás fáradalmait, hogy aztán másnap újult erővel indulhassunk Łodz felé.

Hétfő, 2014. 04.07.
A tegnap éjszakát Krakkóban töltöttük, de ma reggel korán keltünk, hisz még nem értük el úti célunkat: Łodz városát. Ismét összepakoltunk, és indultunk is, mert még várt ránk egy felejthetetlen, bár megrázó látogatás Auschwitzban és Birkenauban, a holokauszt két legismertebb koncentrációs táborában. Több órás látogatásunk alatt magyar idegenvezetőnktől sok fontos új információt tudhattunk meg. Rengeteg történetet ismertünk eddig is, de egyik sem ért fel a látogatással, ahol saját szemünkkel láthattunk a táborokat, az áldozatok személyes tárgyait. A látogatás után folytattuk utunkat Łodz felé, ahol már izgatottan vártak minket, s mi is izgultunk az „új családjaink” miatt. Az iskola előtt találkoztunk vendéglátóinkkal, megkaptuk a heti programot, és mindenki „hazament” a fogadójával.

Kedd, 2014. 04.08.
Reggel nyolckor az iskola előtt gyülekeztünk, mára városnézést terveztek nekünk Łodzban. Természetesen egymás szavába vágva meséltük, hogyan telt az első éjszaka, mit kaptunk enni, milyen a házigazda, hány háziállat van, és hasonló létfontosságú dolgokat. Mikor mindenki megérkezett, elindultunk a városba. Útközben sok mindent megtudhattunk a város történelméről, nevezetességeiről, hírességeiről, megnéztük a Filmmúzeumot, és két gyönyörűen felújított palotát is meglátogathattunk. A városnézés után a fogadóink az iskolánál vártak minket, s délután szabadfoglalkozás volt, sokan a Manufaktúrában töltöttük el az időt, ahol együtt szórakozhattunk. Ez egy volt gyárkomplexum, amelyet felújítottak, stílusosan kibővítettek, és bevásárlóközponttá, illetve szabadidőközponttá alakítottak át. 

Szerda, 2014. 04.09.
Délelőtt a rossz idő kicsit lehangolt minket, de ennek ellenére időben megjelentünk a suliban ahol „órákra” vártak minket. Łodzi diáktársaink angol és német nyelvű, színjátékos, vetítéses bemutatóiból sokat megtudtunk a lengyel hagyományokról, gasztronómiáról és szokásokról. A bemutatókat egy rövid kvíz játék követte, majd rövid nyelvtanulással próbálkoztunk: lengyel barátaink magyarul, mi pedig lengyelül tanulhattunk meg néhány szót és hétköznapi mondatot, bár legtöbben – sajnos – a köszönömnél (dzięki / dziękujemy / dziękuję) tovább nem jutottunk. Ezek után, délutáni programként, a Műszaki Egyetem könyvtárába látogattunk el, ahol megnéztük a tárlókat, megismerkedtünk a könyvkölcsönzés modern, automatizált lehetőségeivel és bepillantást nyertünk a könyvek digitalizálásának folyamatába. Estére szabadidőt kaptunk, s ezt a vendéglátó családokkal töltöttük; legtöbben a pihenést választottuk, hiszen másnap reggel korán kellett kelnünk, a fővárosba készültünk.

Csütörtök, 2014.04.10.
Varsóba vezetett utunk, ahol egy kedves, nagyon lelkes és jól tájékozott idegenvezető volt a kalauzunk. Ezen a kiránduláson lengyel diáktársainkkal együtt vettünk részt, ezért az idegenvezetés lengyelül folyt; mi magyarok, a Lengyel-Magyar Baráti Társaság lelkes tagjának, Szilágyi Laci bácsinak a tolmácsolásában ismerkedtünk meg a város történetével és nevezetességeivel. A hűvös idő ellenére is kellemes sétát tettünk az óvárosban. Ahhoz képest, hogy milyen rövid volt az idő, számos látnivalóhoz ellátogattunk, de közülük a királyi nyári palota hatalmas parkja volt a legemlékezetesebb, nem annyira a szép Chopin-szobor, mint inkább a szép természeti környezet, a szelíd mókusok és pávák miatt. Természetesen hulla fáradtan tértünk haza családjainkhoz, ahol egy meleg tea mellett beszélhettük meg aznapi élményeinket.

Péntek, 2014.04.11.
Reggel az iskola előtt találkoztunk, majd elmentünk a Régészeti és Néprajzi múzeumba. Itt sok érdekes dolgot megtudtunk Lengyelország őskori történetéről, láttunk lengyel népviseletet, tipikus népi szobabelsőket, egy gazdag régipénz-gyűjteményt, és alapos tájékoztatást kaptunk muzeológus tárlatvezetőnktől arról, hogy hogyan élt és temetkezett az őskor embere. Délután végigmentünk Łodz sétálóutcáján, a Piotrkowska utcán, megcsodáltuk a szép szecessziós stílusú épületeket és arra is jutott időnk, hogy emléktárgyakat vásároljunk. Ezután ismét szabadok voltunk, és a búcsúestét lengyel vendéglátóinkkal töltöttük.

Szombat, 2014. 04.12.
Eljött a hazatérés ideje, az iskola előtt búcsút vettünk lengyel barátainktól, és elindultunk Krakkó felé. Pár órás buszozás után meg is érkeztünk, és kezdetét vette egy újabb városnézés: láttuk a Visztulát és a Wawel-dombot, a királyi palotát, elámultunk a Wawel székesegyház szépségén, fejet hajtottunk a magyar származású Szent Hedvig királyné ereklyéje előtt, megcsodáltuk a Mária templom híres gótikus szárnyas oltárát és a legrégibb lengyel barokk templomot, a Péter–Pált. Elidőztünk a Piactéren, ahol a Posztóházban rengeteg népművészeti és iparművészeti terméket forgalmazó árus kínálatán legeltethettük a szemünket. Fáradtan, de elégedetten tértünk meg éjszakai szállásunkra.

Vasárnap, 2014. 04. 13.
Útban hazafelé várt még ránk egy érdekes látnivaló, a Wieliczkai sóbányák. Itt egy háromórás látogatáson ismerkedtünk meg a bánya és a só bányászásának történetével, a kitermelésben használt gépek és technológiák fejlődésével, a kősó képződésének történetével és feltételeivel. Láttunk régi gépeket és multimédiás bemutatókat bányatűzről, berobbanásról, a fejtési munka menetéről. Megmásztunk több mint 700 lépcsőfokot, hogy a bánya három szintjét bejárjuk, megcsodáltuk a számtalan sóból készült szobrot, a bánya aládúcolásának különböző módozatait, és utaztunk bányaliften. Izgalmas kaland volt. Hosszú utazás után kissé megtörten, de élményekben gazdagon tértünk haza.

(A naplójegyzetek szerzői Horváth Szilvia, Kis Zsuzsanna és Szabó Izabella XI. A osztályos tanulók, valamint Ruja Ildikó tanárnő.)

Amint a fenti beszámolókból kitűnik csoportunk minden tagja nagyon jól érezte magát a tanulmányút alatt, sok újat tanultunk, rengeteg érdekességet láttunk, tapasztaltunk. Igazi kultúrkalandban volt részünk, és igazán élveztük vendéglátóink kedvességét, gondoskodását. Megható volt, hogy a pótszülők annyira aggódtak vendégeikért, hogy még Krakkóba is utánunk telefonáltak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a rádióban bemondott baleset nem minket ért.

Iskolánk pályázati felelőseként remélem, hogy ez a szép múltú csikys–lengyel kapcsolat nem szakad meg, és az elkövetkezendő években is sor kerül majd hasonló látogatásokra. Egy bizonyos: a jövő tanévben rajtunk a vendéglátás sora, nekünk kell felkészülnünk lengyel barátaink fogadására hasonló érdekes programokkal.