Hagyományos volt és mégis egyedi az idei Alma Mater Véndiák-találkozó. A hagyományos jelleget a már jól megszokott programok – ökumenikus istentisztelet, a véndiákok üdvözlése, osztály- és évfolyamtalálkozók, emlékezés a neves tanárokra, kötetlen beszélgetések – biztosították. Friss színt jelentett azonban az egészen fiatalok, azaz a mostani diákok felé való nyitás a szombati találkozót megelőző két napon. De különleges hangulatot teremtett az aradi magyar középiskola legidősebb véndiákjának, Karczagi Sándor ny. református lelkésznek a jelenléte is. A véndiák-találkozó a Bethlen Gábor Alap támogatásával jött létre. 
A szeptember 28-i és 29-i programokról – „Bemutatkozik az iskolánk!”, illetve „Iskolánk (fiatal) arcai” – korábban már írtunk. Idézzük most fel röviden a szombati nap (szeptember 30.) programját.
Reggel 9 órakor, mint már oly sok éve, ezúttal is a belvárosi minorita templomban ökumenikus istentiszteletre gyülekeztek a véndiákok és hozzátartozóik. Vékony Zsolt József szentleányfalvi református lelkipásztor, a Csiky Gergely Főgimnázium protestáns hitoktatója hirdetett igét, kiemelve a közösség jelentőségét, a közösséghez való tartozás ajándékát. Utána régi emlékekkel teletűzdelt személyes vallomással a 96 éves Karczagi Sándor nyugalmazott református lelkipásztor, iskolánk legidősebb véndiákja járult mikrofonhoz. Mint elmondta, Isten különleges kegyelmének tartja, amiért megérhette, hogy a minorita templomban mondhatja el élményeit, ott, ahová szülei révén már néhány évesen is rendszeresen eljárt, később pedig, a középiskolában tanító minorita atyák által az ökuméniát is megtanulta. A Biblia jelentőségére utaló rövid beszéddel és imával Simon András arad-belvárosi baptista lelkipásztor működött közre, Naschauer Kinga (X. A) a Himnuszt szavalta el, a minorita kamarakórus, az arad-belvárosi baptista gyülekezet énekkara, valamint a Csiky hatfős diákcsoportja Vékony Zsolt József gitárkíséretével énekekkel lépett fel.
Fél 11-kor a Csiky Gergely Főgimnázium, illetve a Mihai Eminescu Általános Iskola (a volt Zárda) udvarán rövid hagyományőrző zenés-táncos műsorral üdvözölték a gyülekező véndiákokat. A Csikyben dr. Muntean Tibor igazgató, majd Nagy Etelka, az Alma Mater Alapítvány elnöke üdvözölte a jelenlévőket, beszédükben utalva azokra az oktatókra és diákokra, akik testi valójukban már nem lehetnek jelen. A hetedikes Rónai Zoltán szavalata, Khell Jolán tanító vezetésével a Kispacsirták vidám éneke, s az iskolai néptánccsoport két középiskolás párjának néptánca után a véndiákok az I. emeleti folyosón, a tanári szobában, az osztálytermekben, illetve az új épületrészben lévő könyvtárteremben ültek (vagy álltak) le emlékezni, beszélgetni, falatozni. Egy nagyobb csoport a Tóth Árpád teremben találkozott Karczagi Sándorral, aki a Csiky Gergely Főgimnázium nyugalmazott történelemtanára, egykori igazgatója, Ujj János helytörténész kérdéseire válaszolva idézte fel az 1940-es, 1950-es évek aradi magyar középiskolájának életét, a legendás igazgató és történelemtanár, dr. Fischer Aladár iránti tiszteletet és megbecsülést, a tanárokkal és diáktársakkal kapcsolatos derűs vagy éppen szomorú emlékeket. Vendégünket a találkozó után sem hagyták magára, egyre-másra régi ismerősök, vagy épp a régi ismerősök ismerősei léptek hozzá, hogy beszélgessenek vele, és az iskolában körbevezessék.
S bár az esti véndiák-bál a jelentkezők alacsony száma miatt ezúttal is elmaradt, a találkozó résztvevői biztosan nem maradtak friss élmények nélkül. Bizonyítja ezt, hogy még jóval déli 12 óra után is javában folytak a vidám emlékidézések az egykori alma mater falai között.
Megjegyzés: Karczagi Sándor életéről többet megtudhatunk a Zsebre dugott kézzel imádkozni című interjúból, amelyet Kiss Sándor készített vele a reformatus.hu webportál számára 2011. február 25-én. Ezt IDE kattintva olvashatjuk el.