[Az Iskola másként hét sok és sokféle eseménye okozta anyagtorlódás miatt csak most tesszük közzé a csikysek brüsszeli útjáról készített riportot. Némileg megkésve, de annál nagyobb örömmel! 🙂 ]
Az Örökségünk Őrei – Fogadj örökbe egy műemléket verseny győztesei számára elérkezett a várva várt pillanat, a brüsszeli kirándulás. Április 1-jén (nem viccből 🙂 ), hajnali háromkor indultunk útnak autóbusszal Budapest felé, a dévai Téglás Gábor iskola nyertes diákjaival együtt. Kísérő tanáraink Lehoczky Attila és Muntean Tibor voltak. Budapestre érkezvén kezdődhetett az izgalom, hiszen a résztvevők nagy része először ült repülőgépen. A közel kétórás repülőút mindenki számára nagy élmény volt. Az utazás és az ottlét teljes költségét Winkler Gyula EU-parlamenti képviselő fedezte, aki a verseny védnöke is volt.
Érkezéskor elfoglaltuk szobáinkat a La Maison du Dragon (A sárkány háza) négycsillagos kínai hotelben és indultunk is városnézésre. Senki nem érezte az álmatlan éjszaka és a fárasztó utazás hatását, izgalommal telve vártuk, hogy „meghódíthassuk” Brüsszelt.
Elsőként a város jelképét, a Maneken pist (a pisilő fiúcska szobrát) tekintettük meg. A 60 cm-es szobor a belvárosban, a Grande Place közelében található. Ezt követően a Csokoládé Múzeumba látogattunk, ahol bemutatták nekünk a csokoládégyártás történetét. Az első étcsokoládé az 1600-as években tűnt fel a városban, a híres belga Pralinét azonban csak 1912-ben találta fel a brüsszeli Jean Neuhaus. Bemutatták a kézzel készülő csokoládébonbonok művészetét és vásárolhattunk is az ott készült termékekből. Belgiumban a csokoládé nemzeti terméknek számít, nagy kultusza van (a sör mellett), állítólag egy belga évente átlag 9 kiló csokoládét fogyaszt el.
A városnézést a Főtéren folytattuk. Brüsszel főtere 1998-tól az UNESCO világörökségei közé tartozik. A kétévente megrendezésre kerülő virágkiállítás a tér legismertebb eseménye, ilyenkor a Grote Markt 1800 m2-es területén összefüggő virágszőnyeget hoznak létre, amiben különböző motívumokat vagy képeket alakítanak ki. Ezt sajnos nem láthattuk, de megcsodáltuk a XV. század első felében épült gótikus stílusú Városházát, amely meghatározó épülete a térnek. 96 méter magas csúcsos toronya van, a tetején Szent Mihály szobrával, aki Brüsszel védőszentje. Egy közeli vendéglőben zártuk a napot, ahol nagyon finom, különleges ételeket fogyaszthattunk, rákot, lazacot stb.
Másnap meglátogattuk az Európai Parlamentet, ahol lehetőségünk nyílt beszélgetni Winkler Gyula parlamenti képviselővel. A parlament épülete egy kész labirintus, egy kisebb szavazótermet megnézhettünk belülről is, de a nagyterembe nem mehetnek be látogatók. Megjegyzem, a kis terem is hatalmas volt.
Ezután felkerestük a Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyházat, amely kísértetiesen hasonlít a Párizsi Notre Dame-ra. A XIII. században kezdték el építeni román stílusban, de azóta a többszöri felújítások során gótikusra alakították. A templom nyugati homlokzatánál helyezkedik el a főbejárat, amit két hatalmas, 64 méter magas torony vesz körül. A templomban gyönyörű vitráliák (színes festett üvegablakok) vannak.
Innen az Atomiumba mentünk, amely Brüsszel másik jelképe. A Heysel parkban található, 1958-ban, a brüsszeli világkiállításra épült, és annak egyik fő attrakciója volt. Az Atomium kilenc gömbből álló építmény, acélból készült és a vas tércentrált köbös kristályrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban.1956 márciusában André Waterkeyn tervei alapján kezdték meg az építését, és eredetileg csak a kiállítás féléves időtartamára szánták. Az expo ideje alatt aztán akkora népszerűségre tett szert, hogy a város vezetése a véglegesítése mellett döntött. A szerkezet teljes magassága 102 méter, tömege 2400 tonna. A kilenc, egyenként 18 méter átmérőjű gömböt tizenhat cső köti össze. A turistákat a középső csőben közlekedő lift egyenesen a legfelső gömbbe szállítja, ahonnan körpanoráma nyílik a városra és környékére. A lift visszafelé csak a középső gömbig viszi utasait, mert itt és a többi alsó gömbben (amelyekbe mozgólépcső segítségével lehet továbbjutni) az 1950–70-es éveket idéző retrokiállítást tekinthetik meg a látogatók. Mi összesen 4 gömböt látogathattunk meg. Felejthetetlen élmény volt, mint egy űrutazás. A lift 5 m/s-os sebességel röpített. Az ott kapott angol nyelvű szórólap úgy mutatta be az Atomiumot, mint egy totemet, amely az ég felé magasodik, torony és piramis egyben, félúton helyezkedik el a szobrászat és építészet között. Mindenképp egyedi látvány volt és aki arra jár, feltétlenül látogassa meg.
Az esti vacsora után még mindig futotta az energiatartalékunkból, így Lehoczky Attila és Muntean Tibor tanár urak kíséretében a két csapat elindult egy esti városnézésre, amelyet a lányok nagy örömére vásárlással is egybekötöttünk. 🙂
Utolsó nap, csütörtökön, reggeli után szabadon sétálhattunk a városban délig, amikor Waterlooba indultunk, a híres napóleoni csata színhelyére. A helység neve holland eredetű, feltehetően a „water” (víz), és „lo(o)” (erdő) szavak összevonásáből, ami arra utal, hogy az eredeti települést mocsaras területen nőtt erdők közelében alapították. A város Brüsszeltől kb. 20 km-re délre található. A település hírnevét a napóleoni háborúk egyik döntő ütközetének köszönheti, Waterloo mellett csapott össze az elbai száműzetéséből hazatért Napóleon császár a brit Wellington herceg és a porosz Gebhard Leberecht von Blücher vezetése alatt álló szövetséges csapatokkal. A csata után egy emlékművet emeltek a csatatéren, egy domb tetején Franciaország felé néző oroszlán áll. A kilátót 226 lépcsőn keresztül lehet megközelíteni, embert próbáló feladat felmászni, de a kilátás kárpótolja a fáradtságot.
Innen már a repülőtérre mentünk, ahol mindenki sikeresen átesett a biztonsági ellenőrzéseken, senki nem maradt ott, bár mindannyian szerettük volna meghosszabbítani ezt a csodálatos mini-vakációt.
A csapat minden tagja nevében köszönetünket fejezzük ki Winkler Gyula képviselő úrnak a lehetőségért és kísérő tanárainknak a fáradtságért, hogy elvittek, vigyáztak ránk és elviseltek minket az út során!
Feltehetőleg mindenki segített már másoknak valaha. Velem egyszer az is megesett, hogy egy kiránduláson egyedül császkáltam egy számomra ismeretlen vároban és egy néni kért segítséget tőlem, majd kicsivel később más turisták is. Vicces volt, hisz én se tudtam, mi hol van, és ők sem. Egy jó tanács: ahol tudtok, segítsetek. Nemcsak azért, mert lehet, hogy videóznak, hanem (főként) azért, mert segíteni valakinek, jót tenni valakivel olyan, mint győzelmet aratni a lustaság, a mindennapi problémákban való elmélyülés felett és a lelkünknek is jót tesz.
Betöltés ...
