Hétköznapi hősök

Hetkoznapi_hosokFeltehetőleg mindenki segített már másoknak valaha. Velem egyszer az is megesett, hogy egy kiránduláson egyedül császkáltam egy számomra ismeretlen vároban és egy néni kért segítséget tőlem, majd kicsivel később más turisták is. Vicces volt, hisz én se tudtam, mi hol van, és ők sem. Egy jó tanács: ahol tudtok, segítsetek. Nemcsak azért, mert lehet, hogy videóznak, hanem (főként) azért, mert segíteni valakinek, jót tenni valakivel olyan, mint győzelmet aratni a lustaság, a mindennapi problémákban való elmélyülés felett és a lelkünknek is jót tesz.

2014. április 7-én került fel az a videó a YouTube-ra, amelyet azóta több mint 169 ezren láttak. A Hősök Tere projekt egy civil kezdeményezés, a szervezők célja pedig az volt, hogy minél többen váljanak hétköznapi hősökké. A projektben színészek formáltak meg különböző élethelyzeteket. Érdekes látni, hogy a járókelők hogyan reagálnak egy-egy szituációra. Eltévedt vak lány, földön fekvő ember, dobozokkal botladozó nő, autó tetején felejtett mózeskosár és még számtalan élethelyzet. A projekt mottóját a videó végén is olvashatjátok: „Az vagy, amit teszel.”

Szerdától szombatig – Mikes Kelemen, országos szakasz

Mikes_Kelemen_orszagos_sav

Idén is megrendezésre került a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny országos szakasza. Aradról nyolcan jutottunk tovább az országos szakaszra, így április 9-én (szerda) délután zuhogó esőben indultunk útnak Puskel Tünde Emese tanárnővel.

A felújítások miatt az aradi állomáson igen nehezen jutottunk el a hetedik vágányra, már arra is felkészültünk, hogy itthon maradunk… Végül mégis sikeresen felszálltunk a vonatra, (kissé) kócosan és ázottan, és elrobogtunk Temesvárra. Megérkezésünk után a Bartók Béla Elméleti Líceum kollégiumában szállásoltak el, s egy kiadós vacsora után készek voltunk végig aludni a megnyitó ünnepség hosszú és unalmas beszédeit. Kellemesen csalódtunk, hisz mégsem volt az olyan unalmas, mint máskor, elhangzott néhány poén, a szervezők, miniszterek és egyéb méltóságok tréfás kedvükben voltak. Este többé-kevésbé korán ágyba bújtunk, mert másnap volt a dolgozatírás.

Amíg mi, diákok vért izzadtunk, hogy jó dolgozatokat írjunk, a kísérő tanárok és az országos bizottság kirándult, várost nézett. Az írás után jólesett a meleg ebéd s az azután következő játékok és előadás. Míg az V–VIII. osztályosok játszottak, a licistáknak dr. Egyed Emese egyetemi tanár, a javító bizottság elnöke tartott irodalmi előadást. Este ismételten kulturális előadást tartottak a tiszteletünkre: színházban voltunk. A kisebbek A hétfejű tündért, a nagyobbak pedig az Aradon már bemutatott Parasztoperát nézték meg.

Másnap reggel temesvári sétára vittek minket, amit a IX–XII. osztályosoknak dr. Balázs Géza nyelvész professzor előadása szakított meg, ami igen nagy sikert aratott. Az ebéd elérkeztéig már mindannyian tudtuk, hogy Temesvár a Bánság fővárosa, etnikai sokszínűség jellemzi, hisz élnek ott románok, magyarok, szerbek, horvátok stb. stb. 🙂 Az ebéd elfogyasztása után elég sokan igénybe vettük a Bartók diáklapjában olvasott kocsmaajánlót, majd siettünk vissza a dolgozatok kiértékelésére. Idén mi, Aradiak is igen jó eredményt értünk el, ketten is helyezettek lettünk. A gratulációk, nagy ölelések és sírások után a Bartók Diákszínpad Csongor és Tünde előadása nevettetett meg minket, licistákat, a kisebbek pedig táncházban voltak. Az ezután tartott zenés teaház hamar véget ért, így a helyiekkel együtt kiruccantunk a városba tovább fokozni a jókedvet.

A díjkiosztó ünnepség szombat reggel vette kezdetét, s miután átvettük díjainkat – Dudás Izabella (VII. A) különdíj, Ilona Judit (IX. A) dicséret, Kovács Henrietta (XI. A) III. díj – ebédeltünk, könnyes búcsút vettünk a többiektől, s az állomásra siettünk.

Idén a temesváriak kitettek magukért, a szervezés kedvünkre való volt, hisz nem kellett folyton egyik programról a másikra sietni, hanem a szabadidőben ismerkedhettünk a többi irodalmat kedvelő társunkkal és kedvünkre járkálhattunk a városban. Gratulálunk nekik!

A viszontlátásra jövőre Zilahon!

[Fotó: Ilona Judit] 

Futball-gála a kicsiknél!

Futball_4-5_osztalyok_kisebbHa a nagyobbak már hellyel-közzel mellőzték a pénteki tevékenységeket az iskolában (hm, diplomatikus megfogalmazás), a kicsik annál lelkesebben csiviteltek aznap is az osztálytermekben és a folyosókon. Reggel főleg a negyedik és az ötödik osztályok tájékán volt nagy a zsibongás, mivel futballmérkőzésre készült a két évfolyam válogatottja.

Tanítójuk, illetve osztályfőnökeik és osztálytársaik biztatása közben lelkesen kergették a bőrt keresztül-kasul, a Csiky-udvar teljes hosszában, amint az a mellékelt fotókon is látszik. Voltak látványos támadások, heves összecsapások, parázs jelenetek a kapuk előtt, volt kapufára rúgott tizenegyes, és néha-néha némi vita is egy-egy szabálytalan szerelés, vagy meg nem adott kezezés kapcsán, tehát volt minden, aminek egy futballmérkőzésen lennie kell. Számos technikás, gyors játékosra is felfigyelhetett volna egy futballedző, ha a közelben tartózkodik, de ami késik, nem múlik. A „vörösök” és a „fehérek” küzdelmében végül az előbbiek, vagyis az ötödikesek győzedelmeskedtek, mégpedig (némileg stílusosan) 5–0-ra. De a negyedikesek sincs miért szégyenkezzenek, derekasan küzdöttek az utolsó percig. Mindnyájuknak szóljon tehát az elismerés: Szép volt, fiúk! 

Algyógy, most már videón is!

Emlékeztek, ugye? SuliJó pályázat, a nyertes (Erdély legösszetartóbb osztálya) a csikys X. C lett, jutalmul mind Algyógyra és környékére utazhattak, sőt még az osztályfőnök is velük mehetett. 😀

Ééés ott nem csak fényképeztek, hanem videóztak is, és most már látható a végtermék, 12 percnyi laza, vidám algyógyozás à la X. C. Bortoș Júlia és Sipos Szilárd munkája. Íme.

Hozzáfűzésed

Eredmények

Betöltés ... Betöltés ...

Csikysek Brüsszelben

Brusszelben_csikysek_montazs_sav

[Az Iskola másként hét sok és sokféle eseménye okozta anyagtorlódás miatt csak most tesszük közzé a csikysek brüsszeli útjáról készített riportot. Némileg megkésve, de annál nagyobb örömmel! 🙂 ]

Az Örökségünk Őrei – Fogadj örökbe egy műemléket verseny győztesei számára elérkezett a várva várt pillanat, a brüsszeli kirándulás. Április 1-jén (nem viccből 🙂 ), hajnali háromkor indultunk útnak autóbusszal Budapest felé, a dévai Téglás Gábor iskola nyertes diákjaival együtt. Kísérő tanáraink Lehoczky Attila és Muntean Tibor voltak. Budapestre érkezvén kezdődhetett az izgalom, hiszen a résztvevők nagy része először ült repülőgépen. A közel kétórás repülőút mindenki számára nagy élmény volt. Az utazás és az ottlét teljes költségét Winkler Gyula EU-parlamenti képviselő fedezte, aki a verseny védnöke is volt.

Érkezéskor elfoglaltuk szobáinkat a La Maison du Dragon (A sárkány háza) négycsillagos kínai hotelben és indultunk is városnézésre. Senki nem érezte az álmatlan éjszaka és a fárasztó utazás hatását, izgalommal telve vártuk, hogy „meghódíthassuk” Brüsszelt.

Elsőként a város jelképét, a Maneken pist (a pisilő fiúcska szobrát) tekintettük meg. A 60 cm-es szobor a belvárosban, a Grande Place közelében található. Ezt követően a Csokoládé Múzeumba látogattunk, ahol bemutatták nekünk a csokoládégyártás történetét. Az első étcsokoládé az 1600-as években tűnt fel a városban, a híres belga Pralinét azonban csak 1912-ben találta fel a brüsszeli Jean Neuhaus. Bemutatták a kézzel készülő csokoládébonbonok művészetét és vásárolhattunk is az ott készült termékekből. Belgiumban a csokoládé nemzeti terméknek számít, nagy kultusza van (a sör mellett), állítólag egy belga évente átlag 9 kiló csokoládét fogyaszt el.

A városnézést a Főtéren folytattuk. Brüsszel főtere 1998-tól az UNESCO világörökségei közé tartozik. A kétévente megrendezésre kerülő virágkiállítás a tér legismertebb eseménye, ilyenkor a Grote Markt 1800 m2-es területén összefüggő virágszőnyeget hoznak létre, amiben különböző motívumokat vagy képeket alakítanak ki. Ezt sajnos nem láthattuk, de megcsodáltuk a XV. század első felében épült gótikus stílusú Városházát, amely meghatározó épülete a térnek. 96 méter magas csúcsos toronya van, a tetején Szent Mihály szobrával, aki Brüsszel védőszentje. Egy közeli vendéglőben zártuk a napot, ahol nagyon finom, különleges ételeket fogyaszthattunk, rákot, lazacot stb.

Másnap meglátogattuk az Európai Parlamentet, ahol lehetőségünk nyílt beszélgetni Winkler Gyula parlamenti képviselővel. A parlament épülete egy kész labirintus, egy kisebb szavazótermet megnézhettünk belülről is, de a nagyterembe nem mehetnek be látogatók. Megjegyzem, a kis terem is hatalmas volt.

Ezután felkerestük a Szent Mihály- és Szent Gudula-székesegyházat, amely kísértetiesen hasonlít a Párizsi Notre Dame-ra. A XIII. században kezdték el építeni román stílusban, de azóta a többszöri felújítások során gótikusra alakították. A templom nyugati homlokzatánál helyezkedik el a főbejárat, amit két hatalmas, 64 méter magas torony vesz körül. A templomban gyönyörű vitráliák (színes festett üvegablakok) vannak.

Innen az Atomiumba mentünk, amely Brüsszel másik jelképe. A Heysel parkban található, 1958-ban, a brüsszeli világkiállításra épült, és annak egyik fő attrakciója volt. Az Atomium kilenc gömbből álló építmény, acélból készült és a vas tércentrált köbös kristályrácsát jeleníti meg 165 milliárdszoros nagyításban.1956 márciusában André Waterkeyn tervei alapján kezdték meg az építését, és eredetileg csak a kiállítás féléves időtartamára szánták. Az expo ideje alatt aztán akkora népszerűségre tett szert, hogy a város vezetése a véglegesítése mellett döntött. A szerkezet teljes magassága 102 méter, tömege 2400 tonna. A kilenc, egyenként 18 méter átmérőjű gömböt tizenhat cső köti össze. A turistákat a középső csőben közlekedő lift egyenesen a legfelső gömbbe szállítja, ahonnan körpanoráma nyílik a városra és környékére. A lift visszafelé csak a középső gömbig viszi utasait, mert itt és a többi alsó gömbben (amelyekbe mozgólépcső segítségével lehet továbbjutni) az 1950–70-es éveket idéző retrokiállítást tekinthetik meg a látogatók. Mi összesen 4 gömböt látogathattunk meg. Felejthetetlen élmény volt, mint egy űrutazás. A lift 5 m/s-os sebességel röpített. Az ott kapott angol nyelvű szórólap úgy mutatta be az Atomiumot, mint egy totemet, amely az ég felé magasodik, torony és piramis egyben, félúton helyezkedik el a szobrászat és építészet között. Mindenképp egyedi látvány volt és aki arra jár, feltétlenül látogassa meg.

Az esti vacsora után még mindig futotta az energiatartalékunkból, így Lehoczky Attila és Muntean Tibor tanár urak kíséretében a két csapat elindult egy esti városnézésre, amelyet a lányok nagy örömére vásárlással is egybekötöttünk. 🙂

Utolsó nap, csütörtökön, reggeli után szabadon sétálhattunk a városban délig, amikor Waterlooba indultunk, a híres napóleoni csata színhelyére. A helység neve holland eredetű, feltehetően a „water” (víz), és „lo(o)” (erdő) szavak összevonásáből, ami arra utal, hogy az eredeti települést mocsaras területen nőtt erdők közelében alapították. A város Brüsszeltől kb. 20 km-re délre található. A település hírnevét a napóleoni háborúk egyik döntő ütközetének köszönheti, Waterloo mellett csapott össze az elbai száműzetéséből hazatért Napóleon császár a brit Wellington herceg és a porosz Gebhard Leberecht von Blücher vezetése alatt álló szövetséges csapatokkal. A csata után egy emlékművet emeltek a csatatéren, egy domb tetején Franciaország felé néző oroszlán áll. A kilátót 226 lépcsőn keresztül lehet megközelíteni, embert próbáló feladat felmászni, de a kilátás kárpótolja a fáradtságot.

Innen már a repülőtérre mentünk, ahol mindenki sikeresen átesett a biztonsági ellenőrzéseken, senki nem maradt ott, bár mindannyian szerettük volna meghosszabbítani ezt a csodálatos mini-vakációt.

A csapat minden tagja nevében köszönetünket fejezzük ki Winkler Gyula képviselő úrnak a lehetőségért és kísérő tanárainknak a fáradtságért, hogy elvittek, vigyáztak ránk és elviseltek minket az út során! 

(Több mint) 50 éves a videojáték

pdp1Senkit nem lepek meg, ha azt mondom, hogy szoktam videojátékokat játszani (nem kocka szinten, de szoktam). De lássuk, hogyan is indult el a videojátékok karrierje.

A hidegháború idején, konkrétan 1962-ben három diáknak jutott eszébe, hogy szórakoztató programot írjanak számítógépre. Így született meg a Spacewar, a videojátékok ősatyja. Martin Graetz, Wayne Witaenem és a Slug (Csiga) becenevű Steve Russel rajongtak EE Smith papírkötéses sci-fi regényeiért, ahol a hősök az űrbéli gonosztevőket üldözték az univerzumban. Ők valami olyasmit szerettek volna, ami megmutatja, mire képes a gép, ami minden alkalommal új élményt nyújt a felhasználónak, és amit élvezetes használni. Russel Alan Kotok segítségével fejlesztette tovább a játékot és az irányítást is egyszerűbbé tette az akkori PDP-1-es gépen. Nolan Busnhell (Steve Jobs exfőnöke) játéktermi verziót készített a játékból, amit Computer Space néven dobott piacra 1971-ben.

Azóta a technika rengeteget fejlődött, így ez a játék őskori leletnek számít a mai fiatalok számára. A videojátékok azonban egy feltörekvő „művészeti” ágat alkotnak, a fogyasztói kör egyre nagyobb és megérdemli, hogy foglalkozzunk vele.

Akit érdekel a téma, az bővebben ITT olvasgathat róla.

Kulcsszavak: remény, küzdés, élni akarás – Gettómilliomos

Szerdán kiderült, hogy csütörtökön nem lesz néptáncelőadás. Mi legyen a IX. A-val? – szólt az igazgatói kérdés. Filmnézés legyen! – jött a válasz. Mégpedig egy jó film megnézése!

GettomilliomosA közösségi oldalon este gyors közvéleménykutatás zajlott: egy ötös listán jelölhették be az osztály tagjai, hogy melyiket látták, illetve nem látták a feltüntetett filmek közül. Másnap (csütörtök) délelőtt végül a 2009-ben 8 Oscar-díjat elnyerő Gettómilliomost vetítettük le az első emeleti infoteremben. (Ahol a kilencedikeseken kívül több vendégnézőnk is volt, hiszen a XI. A osztály éppen „munkanélküli” tagjai is velünk voltak.)

Az elején, valószínűleg, sokaknak fura lehetett a film témája, képi világa, zenéje. Hiszen Danny Boyle (Trainspotting, A part, 28 nappal később, Napfény) sírósan vicces őszinteséggel mutatja be a Mumbai (India) egyik nyomornegyedében felnövő utcagyerekek életét, mindennapi keserves küzdelmét az életért, a nyomor meghosszabbításáért. Videóklippes sebességgel pörögnek a képek, nincs idő felállni, nincs idő megborzongani, hogy á, izé, ez olyan távoli téma, most inkább ne. Merthogy hamarosan kiderül, az alaptéma sem nem távoli, sem nem egzotikus: a boldogulásról és az álmok megvalósításáról szól, s ez mindig, mindenki számára alapkérdés. És innentől már nem volt zavaró az infoterem elégtelen sötétítése, a fali vetítőernyő elégtelen mérete, illetve a székek kényelmetlen keménysége – csöndben ültünk és izgultunk a főhösök életéért, szerelméért.

És a film vége után sem szaladt el senki! Majd’ háromnegyed órán keresztül beszélgettünk a látottakról, hallottakról, s főként arról, hogy mit üzen nekünk a Gettómilliomos. Íme, néhány (név nélkül kért) gyorsvélemény, amelyet írott formában is megosztottak a jelenlévők:

„Egy életet mutat be a film, amelyben a kulcsszavak a remény, a küzdés és az élni akarás.”

„A főhős nem úgy tanult, mint mi, normális iskolában, ő kijárta az élet iskoláját, és sikeres lett.”

„Azért tetszett, mert a fiú nem veszíti el a reményt, küzd az álmaiért, mindent megtesz gyerekkori szerelméért.”

„Tetszett a film, mert valószerű volt. Ami nem tetszett, hogy tartalmazott elég csúnya szavakat és nem értettem mindent a cselekményből.”

„Ez egy olyan példa, ami megtanít arra, hogy ne add fel az álmaidat és merj remélni.”

„Az álmok valóra válhatnak és nem kell hozzá sok pénz, se biztos háttér! Ez az, amiért a filmet otthon is megmutatom!”

A Gettómilliomost csütörtök délelőtt összesen 21 diák nézte meg. A begyűjtött kis szavazólapok alapján 15-nek nagyon tetszett a film, 6 szerint pedig elég jó volt. (A Nem tetszett… opcióra senki nem szavazott.) Arra a kérdésre, hogy ajánlanák-e másoknak is ezt a filmet, 20-an Igennel válaszoltak, egy diák pedig azt írta a cetlijére, hogy Talán. 🙂

(Az alábbi képek éppen a szavazólapok kitöltése közben készültek, ezért a nagy körmölés.) 

Ecolimpia-díjazott a Csikyből!

Ecolimpia_dijazottNagy örömmel fogadtuk a hírt, hogy Back István Levente IV. osztályos tanuló második helyezést ért el az ECOLIMPIA nevű országos versenyen, amelyre összesen 561 diák jutott be. Az egész osztály részt vett ebben a megmérettetésben. Már novemberben megkaptuk a segédeszközöket, azaz a témákat tartalmazó szép kivitelezésű könyvecskéket, amelyeket anyanyelvünkön tanulmányoztunk hat héten keresztül. A téma a szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás volt. Közben sok gyakorlati tevékenységet is tartottunk, felhasználva az újrahasznosítható anyagokat. Üveget festettünk, dísztárgyakat, használati tárgyakat készítettünk papírból, kartonbol, dobozokból, illetve szeméttárolókat, amelyek eltérnek a hagyományostól.

Amikor befejeztük a tananyagot, témazáró fogalmazást írtunk, amelyre mindenki minősítést kapott, és a névsort a minősítésekkel, meg a legjobb fogalmazvánnyal elküldtük Bukarestbe zsűrizésre. Mindezek mellé beküldtük a képeket is osztályunkról, illetve az elkészült munkákról. Egy kicsit a szülőket is bevontuk ebbe a projektbe.

Eleinte nem voltunk nagyon lelkesek, de munka közben egyre jobban belelendültünk. Szavazni is lehetett a fogalmazványra, és nagyon megörültünk amikor láttuk, hogy Levente több mint ezer szavazatot kapott. Érdemes elovasni az általa írt kis művet (ehhez IDE kattintsunk), amelynek előre megadott szempontoknak kellett megfelelnie. Szívből gratulálunk Leventének, mert ügyesen helytállt és a második díjat megszerezte, szorgalommal és kitartó munkával. Büszkék vagyunk rá, hogy Back I. Levente a mi iskolánk tanulója.