Iskolánk néhány éve tart fenn jól működő testvériskolai kapcsolatot a łodzi 13-as számú Bem József Gimnáziummal. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően idén mi látogathattunk el Lengyelországba. Iskolánk küldöttsége 15 diákból és három tanárból állt. A sokszínű és tanulságos programról néhány vállalkozó szellemű kiránduló naplót vezetett; ezt szeretnénk most megosztani olvasóinkkal.
[A naplójegyzetek a galéria alatt kezdődnek.]
[Fotó: Csomós Roland]
Vasárnap 2014. 04.06.
Iskolánk előtt találkoztunk, bepakoltunk a buszba, s nyolc után nekivágtunk a hosszú útnak. Zimándközön és Zimándon még felvettük a csapat néhány vidéki tagját, s ezzel minden együtt volt egy remek kiránduláshoz. Hosszú volt az út, de szép tájakat láttunk: a Tátrát, festői kisvárosokat, ám a 11 órás buszozás után azt vártuk a legjobban, hogy Krakkóba érjünk. Ott egy szállodában kipihenhettük az utazás fáradalmait, hogy aztán másnap újult erővel indulhassunk Łodz felé.
Hétfő, 2014. 04.07.
A tegnap éjszakát Krakkóban töltöttük, de ma reggel korán keltünk, hisz még nem értük el úti célunkat: Łodz városát. Ismét összepakoltunk, és indultunk is, mert még várt ránk egy felejthetetlen, bár megrázó látogatás Auschwitzban és Birkenauban, a holokauszt két legismertebb koncentrációs táborában. Több órás látogatásunk alatt magyar idegenvezetőnktől sok fontos új információt tudhattunk meg. Rengeteg történetet ismertünk eddig is, de egyik sem ért fel a látogatással, ahol saját szemünkkel láthattunk a táborokat, az áldozatok személyes tárgyait. A látogatás után folytattuk utunkat Łodz felé, ahol már izgatottan vártak minket, s mi is izgultunk az „új családjaink” miatt. Az iskola előtt találkoztunk vendéglátóinkkal, megkaptuk a heti programot, és mindenki „hazament” a fogadójával.
Kedd, 2014. 04.08.
Reggel nyolckor az iskola előtt gyülekeztünk, mára városnézést terveztek nekünk Łodzban. Természetesen egymás szavába vágva meséltük, hogyan telt az első éjszaka, mit kaptunk enni, milyen a házigazda, hány háziállat van, és hasonló létfontosságú dolgokat. Mikor mindenki megérkezett, elindultunk a városba. Útközben sok mindent megtudhattunk a város történelméről, nevezetességeiről, hírességeiről, megnéztük a Filmmúzeumot, és két gyönyörűen felújított palotát is meglátogathattunk. A városnézés után a fogadóink az iskolánál vártak minket, s délután szabadfoglalkozás volt, sokan a Manufaktúrában töltöttük el az időt, ahol együtt szórakozhattunk. Ez egy volt gyárkomplexum, amelyet felújítottak, stílusosan kibővítettek, és bevásárlóközponttá, illetve szabadidőközponttá alakítottak át.
Tovább…
A tornyot a francia forradalom 100. évfordulójára tervezett monumentális világkiállítás egyik fő attrakciójának szánták. A kor építészeit hajtotta a vágy, hogy ezer lábnál (azaz kb. 305 méternél) magasabb tornyot építsenek. 1887-ben Gustave Eiffel szerződést kötött a francia kormánnyal, a finanszírozás ügyében. (A költségeket 8,5 millió aranyfrankra becsülték). Az építkezés ellen több neves művész és polgár tiltakozott, többek között Guy de Maupassant, Alexander Dumas és Charles Garnier is. 26 hónap alatt készült el az építmény és az embereknek annyira tetszett a kilátás, hogy már nem akarták lebontani.
