Megjelent a Csiky-Csuky!

cs40_2013_okt_nnÖrömmel tudatjuk mindenkivel, hogy megjelent az új tanév első Csiky-Csukyja. Ez azért is nagy öröm, mert immár 6 évesek lettünk.

Íme, októberi számunkból egy kis ízelítő!

A Könyvajánló rovatunkban Kovács Henrietta (11. A) és Ilona János tanár úr beszélnek A Szent Johanna gimi ifjúsági naplóregényről. A Sport rovat kiegészült egy új résszel, melyben iskolánk kiemelkedő sportolóit mutatjuk be és szólaltatjuk meg. A Mákszemtől Mákvirágig rovatban Cirják Márta tanító néni előkészítős osztálya mutatkozik be, a Hónap arca rovatunkba pedig az októberi születésű Péter Lídia (12. D) és Ambrus Roland (9. A) került be. Külön felhívjuk a figyelmet, hogy az Agykrobata rovatunkban most már a 0–4. osztályos tanulóknak külön feladat van, mert szeretnénk őket is bevonni a rejtvényfejtésbe.

Mindezek mellett ott vannak a már jól ismert rovatok, melyek között biztos, hogy mindenki talál kedvére valót.

Forgassátok, olvassátok a Csiky-Csukyt (akár a régebbieket is, ITT!), hogy még sok születésnapot ünnepelhessünk együtt!

87 éve…

Houdini

…hunyt el Houdini, a magyar származású amerikai illuzionista, bűvész, akit minden idők legnagyobb szabaduló művészének tartanak. Harry Houdini halálát a legenda szerint egy későn felismert sérülés és hashártyagyulladás okozta. Egyik előadásán egy néző minden előzetes figyelmeztetés nélkül megütötte úgy, hogy a vakbele sérült meg. A szerv szétrobbant és a mérgező anyag a bűvész szervezetében gyulladást okozott. Kezelés hiányában Houdini 1926. október 31-én Detroitban meghalt. Az életéről ITT olvashatunk és láthatunk nagyszerű fotókat.

MÉG EGY NAP!!!

fenykepezesMÉG EGY NAP!!! Ennyi van hátra! Mármint Az én Aradom fotó- és videopályázat jelentkezési idejéből. Ahogy azt többször is megírtuk már, október 31., csütörtök éjfélig várjuk a fotókat, illetve a videót a csiky.fotovideo@yahoo.com email-címre a kitöltött jelentkezési űrlappal együtt. Minden jelentkező visszajelzést fog kapni (email-ben) az elküldött anyag elfogadásáról, illetve akkor is, ha valamilyen kiegészítésre van még szükség.

És, igen, vannak jelentkezők! És, igen, köztük lehetnek már a decemberi nyertesek is! Azok, akiknek a munkáit a decemberi Csiky-napon egy kiállításon is megnézhetjük majd! És akiknek a munkáira ITT, a Csiky-weblapon is szavazni lehet majd hamarosan! De még TE IS pályázhatsz, ha csütörtök éjfélig 5 (öt) darab Aradon készített fotót, vagy egy aradi témájú, legtöbb 3 perces kisfilmet beküldesz. Miért maradnál ki ebből? Van még néhány órád fényképezni és a fényképeket elküldeni. Hajrá! Mondom, HAJRÁ!!! 

Évkezdés az intriben

bentlakas_2013_kezdokep

Beindult az új tanév s ezzel nyári álmából feléledt az intri is. Idén 56 csikys és 4 volt csikys osztozik a szobákon. 14 kilencedikes lakó ismerkedik az új környezettel, 16 végzős pedig talán már az iskola utáni évekre készül. Az iskolai órákon s a délutáni tanuláson kívüli szabadidőben sokan a focilabdát bűvölik az udvaron, mások a ping-pong asztal körül pattognak (a labdával együtt), vagy a számítógépteremben kapcsolódnak ki. Keddenként Sztankó Károly vezetésével gőzerővel folyik a néptánctanulás, egyre jobban megy már a bodrogközi és az eleki. Közeledik a kollégiumi gólyabál, arra is készülnek a bentlakók. Az új tanév tehát az intriben is megkezdődött. 

   Tovább…

Filmélmény: Gravitáció

Felmerül bennem többször is az a kérdés, hogy vajon milyen lenne gravitáció nélkül élni, súlytalanul lebegni, szabadon mozogni oda, ahová csak akarunk… Olyan körülmények között, mint például kint, az űrben.

Szerencsére, múlt csütörtök délután belekóstolhattam, legalábbis egy film erejéig, több osztálytársammal, a 9. A osztály diákjainak egy csoportjával (fotók lentebb!) és Ilona János tanár úrral együtt abba, hogy milyen is lehet a súlytalanság, és hogy mennyi veszélynek lehetünk kitéve ott fent, a végtelen űrben. A Gravitáció című idei filmet néztük meg, ráadásul 3D-ben, ami ezúttal tényleg valószerűbbé és izgalmasabbá tett mindent. A filmben olyan híres színészek játszanak, mint Sandra Bullock és George Clooney. (Egész pontosan, csak ők ketten játszanak a filmben. Hoppá.) A filmnek nagyon érdekes és váratlan a története. Arról szól, hogy… Ááá, nem, nem mondok semmi többet. Mégpedig azért, mert ez egy olyan film, amit érdemes jegyet váltani és megnézni, mégpedig a hatalmas mozivásznon, 3D-ben és nem otthon, a maszatos számítógép-képernyőn.

Újra mondom: tessék elmenni és megnézni, mert megéri!!! Itt most csak egy rövid szinkronos előzetest mutatunk (talán már láttátok), de ez messze-messze-messze nem ugyanaz, mint a teljes film. Úgyhogy tényleg menjetek el, és… Vagy ezt már említettem?

 

Véleményed a filmről?

Eredmények

Betöltés ... Betöltés ...

Új képek 1956-ról

„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?”
     (Márai Sándor: Mennyből az angyal)

Sztalin_ledöntveSzabadság, szerelem című filmet meglátva a műsorújságban, döntöttem úgy, hogy érdemes a honlapon is néhány szót ejteni a magyarországi forradalomról. Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen, november 11-én. (Részletesebb információkért kattintsunk ide.)

Találtam egy érdekes cikket az index.hu-n. Egy 57 éve Amerikába emigrált férfi hagyatékában a lánya eddig sosem látott képeket talált az 1956-os eseményekről. A cikkben a leány, Susan Morse levele is olvasható. A képeken nagyjából nyomon lehet követni a forradalom eseményeit is. Érdemes végignézni ezeket a fotókat: ITT.

/Részlet a Netkurkász rovatból/

„Nem akarom a sorsot kihívni!” – interjú Török Zsolt aradi hegymászóval

Október 24-én, csütörtökön Török Zsolt hegymászó tartott előadást a Csiky diákjai számára a hegymászás rejtelmeiről, a megélt sikerekről. Az előadás nagyon izgalmas, magával ragadó volt, erről Bakai Kitti cikkében olvashattok. Nekem az a megtisztelő feladat jutott, hogy feltehettem néhány kérdést Zsoltnak, akit régóta ismerek és tisztelek, a hegymászás „intim szférájáról”, olyan élményekről, amiket a hegy és mászója közösen élhettek meg…

Torok_Zsolt_interju– Mikor döntötted el és minek a hatására, hogy hegymászó leszel?
Török Zsolt: – Nagyjából 5 éves koromban döntöttem el, hogy hegymászó leszek, miután édesanyám nagyon sokat mesélt a Himalájáról és annak megmászásairól. Ezek a mesék reális mesék voltak és én úgy gondoltam, hogy ha én is ezt fogom csinálni, akkor én is egy valódi mese részévé válhatok.

– Hogyan készülsz fel egy expedícióra?
T. Zs.: – Először is elkezdek róla gondolkodni és miután sokat gondolkodtam, fizikailag is felkészülök rá, de eközben pénzt is kell szerezni. Az egész egy összetett motivációs feladat. A mentális felkészülés motiválja a fizikai felkészülést és amikor a fizikai felkészülés folyik, akkor érzed, hogy képes vagy rá és érdemes összehozni a pénzt.

– Mit érez az ember a csúcson?
T. Zs.: – A csúcson végülis boldog vagy, határtalanul boldog, ugyanakkor egy szorongás is van benned, hogy miként fogsz onnan lejutni. Hiszen tudnivaló, hogy egy csúcsot nehéz megmászni és amilyen nehéz volt megmászni, legalább ugyanolyan nehéz lesz onnan le is jönni. Ha meg nem nehéz megmászni, akkor tulajdonképpen nincs tétje az egésznek és akkor nem is megyünk oda. Tehát benned van a boldogság és a félelem egyaránt, ugyanakkor benned van az is, hogy valamit véghezvittél, egyszóval feltetted a pontot az „i”-re, bebizonyítottad magadnak, hogy valamit véghezvittél.

– Volt olyan pillanat, amikor féltél?
T. Zs.: – Minden expedícióban féltem, sőt folyamatosan féltem, de mindig próbáltam úrrá lenni a félelmemen különböző módszerekkel.

– Mi volt a legnagyobb nehézség, amibe ütköztél mászásaid során?
T. Zs.: – A legnagyobb nehézségből kettő is van, amelyek többször is bekövetkeztek: például egy síma fal, amin sehogy se tudsz túljutni, és vagy kikerülöd, vagy pedig megoldod valahogy, a másik, amikor havazik a hegyen és olyan helyzetbe kerülsz, hogy tudod, normál körülmények között felmászhatnál, de az időjárás miatt túl nagy a rizikó és nem teheted.

– Melyik volt a legkönnyebb és a legnehezebb csúcsod?
T. Zs.: – A legnehezebb csúcs a Nanga Parbat volt a magas hegyek közül, ugyanakkor a kisebb csúcsok között is vannak nagyon nehezen mászhatók, mint például a Gran Capusen, amely egy 400-500 méteres gránit torony, tehát nem olyan, mint a Himalája. És a legkönyebb… hát, olyan nagyjából nem volt. Talán gyermekkoromban, amikor a Fogarast másztam. De ezt így nem lehet megmondani, mert mindig az a legnehezebb és a legfontosabb, ami utoljára történt, vagy ami aktuális. Például nem lehet azt mondani, hogy az első osztályos szerelem kevésbé fontos, mint a nyolcadik osztályos, mert amikor első osztályos vagy, az a világ legfontosabb dolga számodra. Hát, ezt a hegymászásban is így leled meg. Az első hódítások szinte nagyobb értékűek, mint amikor már egy karriert futottál be. Akkor nagyjából természetes, elvárják tőled, hogy azt a hegyet te megmásszad.

– Van olyan csúcs ahova szívesen visszamennél?
T. Zs.: – Igen, van olyan csúcs, viszont nem ismételnék meg egy nehéz útvonalat. Nem akarom a sorsot kihívni, sőt sose akartam, egyszerűen csak meg akartam mászni bizonyos nehéz útvonalakat, és ha sikerült, azt még egyszer nem csinálnám végig.

– Mi a következő úticélod?
T. Zs.: – A következő úticél Dél-Amerikában, Patagóniában van, a Cerro Torré és a Fitz Roy hegyek. Ez egy komplikált expedíció lesz.

– Mit üzensz a diákoknak?
T. Zs.: – Azt, hogy fedezzék fel az utat, mindenki a saját maga útját. Tartsanak ki mellette és dolgozzák fel azt, hogy ezt az utat nem lehet könnyen bejárni. Ahhoz, hogy festőművész, hegedűművész vagy bármi más legyen, küzdeni kell, megvan az ára. De pontosan azért, mert ára van, annál nagyobb a boldogság, amikor sikeresen eljutottál oda, ahhoz a célhoz, amiről álmodtál.

A hegyet nem lehet legyőzni!

alap

Viszont a félelmeinket igen, bizonyította be Török Zsolt hegymászó október 24-én, csütörtökön, a Csiky Gergely Főgimnáziumban egy vetítéses előadás keretében, melyen több expedícióját is megismerhettük.

Először néhány kérdésre adott választ, melyek segítségével emberként is közelebb került hozzánk. Kiderült, többek között, hogy az 1989-es forradalom előtt kezdte a középiskolát, így beszámolt nekünk egy teljesen más világról, ahol nem voltak szabad gondolatok, mindent „felülről” irányítottak. Amikor megszűnt a kommunizmus, először nem is hitték el, mi mindenhez hozzájuthatnak, és hogy bármiről beszélhetnek. Az iskola tornatermében segélycsomagok sokasága halmozódott fel, amelyekre ő maga is felkapaszkodott. „Lehet, hogy az volt az első komolyabb mászásom”, mondta humorosan a „segélyhegyre” gondolva.

A hegymászás történetére utalva elmondta, hogy az akkor alakult ki, amikor az emberi civilizáció eléggé fejletté vált. Az első hegymászók Olaszországból, Angliából és Franciaországból származtak. A modern hegymászás az utóbbi 200 év alatt sokat fejlődött, régen csak a jó anyagi helyzetben lévők engedhették meg maguknak e sportág művelését, ma már viszont sokkal több embernek adatik meg ez az esély.

Török Zsolt 2011-ben részt vett A nagy falak maratonján. Társai közül csak neki sikerült végigmásznia valamennyi európai falat, összesen több mint 16 ezer méter szintkülönbséget. Borzalmas időjárással kellett megküzdeniük, útjukba állt eső, jégeső, hóvihar. Két és fél hónapig tartott ez az expedíció, és csak a legszükségesebb dolgokat vihették magukkal, ám a csomagjuk így is 15-18 kg-os volt.

Idén pedig a felhők fölé is eljutott, a Himalája kilencedik legmagasabb csúcsára, a Nanga Parbatra (8125 m), avagy a „Gyilkos hegyre”. Lavinák, hózáporok, 80 km/órás szél, sőt még terrortámadás is veszélyeztette az ő és csapata életét. Biztonságuk érdekében helikopterrel akarták levinni őket a hegyről, mégis úgy döntöttek, hogy ha egy lehetőség van, folytatják útjukat. A pakisztáni hatóságok katonákat küldtek a védelmükre, így nem kellett sikertelenül hazautazniuk. Kibírták a 7500 m felett kezdődő halálzónát is, ahol már olyan kevés az oxigén, hogy még alvás közben sem regenerálódik a szervezet. A felhők fölé jutva az első sikeres romániai csapatként jutottak fel a Nanga Parbatra. A csúcs meghódításáról dokumentumfilm készül, amelyet hamarosan a szélesebb aradi közönségnek fognak bemutatni.

Kiderült az is, hogy az egykori csikys diák már a következő expedícióját tervezi a Tűzföldre, Dél-Amerikába, tehát további meredek falakat tervez megmászni. Török Zsolt készségesen felelt a diákok gyorsan pergő kérdéseire is: volt-e már életveszélyben az útjai során?, hogyan készül egy-egy nagyobb expedícióra?, kényelmes-e a szöges talpú hegymászó bakancs?, ha választania kéne, akkor a családját vagy a hegymászást választaná? stb. Elgondolkodtató volt az előadás végén megfogalmazott üzenete is a tanulók felé: bármit, amit megálmodnak, valósítsák meg, merjenek előre lépni, és találják ki saját maguk, hogy mivel szeretnének foglalkozni, hiszen mindnyájan mások, mindenki egy külön egyéniség.

Videóösszeállítás Török Zsolt élménybeszámolójáról (készítette Bortoș Júlia):

Török Zsolttal készített interjút (készítette Tóthpál Béla, operatőr Bortoș Júlia) ITT olvashatjuk, vagy nézhetjük meg.

[Fotó: Bacsilla Sándor, Bortoș Júlia, Ilona János]