„Egy híres képkutató, művészetkutató szakember 1963-ban a képeket fűzfaparipákhoz hasonlította, amely akár lehet egy egyszerű bot is, amire az ember rápattan, lovagolgat rajta. Lehet lófejjel díszítve is, de akár egy sima rúd is, igazából minden meglovagolható tárgy lehet a ló helyettesítője. A gyerekek önfeledten vágtatnak a fűzfaparipán, s ezek a gyerekek fognak nekünk ma segíteni abban, hogy belekerülhessünk egy műalkotás terébe és idejébe.”