A rákellenes csodagyógyszer összezsugorítja a tumort, és biztosít még néhány évet Hazelnek, ám ő így is folyamatosan a végső stádiumban van, és a diagnózisában már megírták az élete utolsó fejezetét. De amikor a támaszcsoportban megjelenő, isteni Augustus Waters képében bekövetkezik a nem várt fordulat, Hazel történetét is át kell írni… (Részlet a fülszövegből)

Rég (hmm… vagy talán még sohasem) olvastam ennyire megható és érzelmes (?) könyvet, mint amilyen a Csillagainkban a hiba. Akinek már járt a kezében John Green mesterműve, tudja, miért állítom ezt a KÖNYVRŐL, akinek pedig  még nem volt hozzá szerencséje (természetesen a sztoriról beszélek), az szerezze be, kérje kölcsön… vagy nézzen szét az interneten. Megéri, mert ez is egy ragasszuk-tele-post-itekkel-és-írjuk-ki-a-legjobb-idézeteket típusú könyv, és az ilyenek mindig gazdagítják valamivel az olvasót. Érzelmek, gondolatok, mosolyok és könnyek kavalkádja – így tudnám jellemezni a Csillagainkban a hibát.

Tetszett, hogy Hazel és Gus nyíltan beszéltek a „rákprémium” nevű dologról, ami mindennapos volt az életükben. Arról, hogy mindent megkapnak, csakis azért, mert betegek. 

Részlet a fülszövegből: „Az élet, a szerelem és a barátság regénye. (…) Az Egy különc srác feljegyzései című könyv elbeszélője egy tizenöt éves srác, Charlie. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok… Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit.”

Tele van a fejem s a szívem Charlie gondolataival. És remélem, még sokáig ott maradnak, hisz olyan jó lenne, ha legalább néha tudnánk így rácsodálkozni dolgokra, és ha vízfestékkészletet ajándékoznánk, mert ezekre mindenkinek szüksége van.

Vannak az olyan könyvek, amelyek elolvasása után az ember csak téblábol a lakásban és csakazértse’ kezd új könyvet, mert fél, hogy nem lesz annyira hú- és hűdejó, mint amilyen az előző volt. Hát akkor hadd jegyezzem meg, hogy ez egy ilyen könyv.

Ennyire emberi könyvet, amelynek java része tőmondatokból és szóismétlésekből áll, nem olvastam még. És ezért volt olyannyira magával ragadó.