Március 14-én iskolánkba érkezett a Hódmezővásárhelyi Kertvárosi Katolikus Általános Iskola küldöttsége. A hetedikes diákokat és kísérő tanáraikat a mi hetedikes diákjaink fogadták szeretettel, izgalommal, na meg sok finomsággal. A Tóth Árpád teremben Spier Tünde helyettes aligazgató egy számítógépes bemutató keretén belül röviden elmesélte a diákoknak a Csiky történetét, így vendégeink is mindjárt otthonosabban érezték magukat.
Tovább…
„Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt! Március 15-e az, írjátok föl szíveitekbe, és el ne felejtsétek. (…) Ezen túl minden nap új dicsőséget fog számotokra hozni; a nép fölébredett, a nép követelte századok óta megtagadott jogait, a nép kivítta jogait, minek láncait legközelebb találta.” Jókai Mór Forradalom vér nélkül című cikkéből (mely 1848. március 19-én jelent meg az Életképek című lapban) idézett Kis Zsuzsanna (XI. A) és Sisa Rihárd (X. A), a két műsorvezető iskolánk ünnepi megemlékezésén, 2014. március 14-én.
Tovább…
Február 20-án délelőtt egy különleges irodalomórán vehetett részt néhány XI. és XII. osztályos diák az iskola könyvtárában, melynek keretén belül egy egyetemmel és különleges játékokkal ismerkedhettek meg a résztvevők.
Az egyedi óra tanára Magyari Sára volt, aki a Temesvári Bartók Béla Elméleti Líceumban oktat, de ezúttal a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusaként érkezett, hogy bemutassa a jelenlévők számára az egyetlen romániai magyar akkreditált magánegyetemet. A tanóra első felében a magyar nyelv és irodalom szakot,az óvodai és elemi oktatás pedagógiáját és az Arany János Kollégiumot mutatta be részletesebben a tanárnő.
Tovább…
Az OTP Fáy András Alapítvány működteti a Középiskolások Országos Pénzügyi és Gazdasági Oktatóközpontját (röviden: O.K. Központ). Az alapítvány egy projekt által diákok és felnőttek számára is végez tananyag- és módszertani fejlesztéseket. Ennek keretén belül látogatott el iskolánkba február 10-én, hétfőn hat lelkes előadó dr. Virágos Gábor, az O.K. Központ intézményvezetője kíséretében. Három különböző teremben tartottak egyidejűleg képzést iskolánk 45 tanulója számára, akik a XI–XII. osztályosok köréből kerültek ki. Dr. Virágos Gábor intézményvezető készségesen válaszolt néhány kérdésre.
– Mi a célja a képzésnek?
– Az OTP Fáy András Alapítványt több mint 20 éve hozták létre, hogy a fiataloknak a jövőtudatosságát segítse különböző képzésekkel. Ezen belül egy évtizede kifejezetten a pénzügyi, gazdasági és gazdálkodási képzésekre koncentrál az alapítvány, és azt szeretnénk, ha mindazok a gyerekek is hozzájutnának ehhez, akik máshonnan, más formában, szülőtől, iskolától nem kapnak olyan információkat, tudást, ami az ő jövőjük szempontjából meghatározó lesz. Célunk az, hogy azok a diákok, akik részt vesznek a tréningjeinken, tisztában legyenek azzal, hogy amikor a jövőben döntéseket hoznak, milyen szempontokat kell mérlegelniük és mik azok a meghatározó alapvető fogalmak, amiket ismerni kell ahhoz, hogy eligazodjanak az életben.
– Miért pont a mi iskolánkat választották?
– Több iskolába is megyünk, a határon túli magyar iskolákat is szeretnénk felkeresni, legalábbis minél többet közülük és ennek keretében ez a második ilyen körútunk Romániában. Partium és Erdély több iskoláját is fölkeressük. Innen Temesvárra megyünk tovább, majd Kézdivásárhelyre és Sepsiszentgyörgyre. Egy korábbi alkalommal jártunk már Nagyváradon, Kolozsváron és Csíkszeredában.
– Elképzelnek hosszú távú együttműködést iskolánkkal?
– Ez valószínűleg nem csak tőlünk függ, hanem egyrészt az iskolától, másrészt a határon túli magyarságtól. Az alapítvány erejéből egyelőre annyira futja, hogy igyekszünk most minél több iskolához eljutni. Nagyon szeretnénk, ha ezeknek a tréningeknek lenne egy élesztő szerepe, hogy a diákok elkezdenének azon gondolkodni, hogy ez fontos, és megjelenítenék ezt igényként az iskolák, pedagógusok, szülők felé is, és akkor talán majd sor kerülhet arra, hogy ennek legyen folytatása is.
– Mi a véleménye a Csikyről?
– Eddig nagyon keveset láttam belőle – hozzá kell tenni, hogy egy órája érkeztünk – de nagyon szimpatikus, rendkívül hasonlít az én egykori gimnáziumomhoz. Mindenki nagyon kedves és segítőkész, úgyhogy köszönjük szépen, hogy egyáltalán itt lehetünk.
Azt, hogy az iskola is hálás azért, hogy itt lehettek, mi sem támaszthatja jobban alá, mint a résztvevők lelkes véleményezei a csoportos interaktív képzésről.
„Sok vicces és mégis hasznos dolog hangzott el. Már a képzés elején elkápráztatott az O.K. központ bemutatkozó reklámfilmje. Ezek után megtapasztalhattuk a külföldön már népszerűvé vált nonkonformista oktatási módszert, amit leginkább barát–barát stílusú gyakorlati oktatásnak is nevezhetnénk. Remélem, a jövőben minél többen ezt az oktatási formát fogják választani, ugyanis így a tanuló nem feszült, jól érzi magát és figyel.” (Nagy Attila, XII. C)
„Olyan dolgokkal gazdagodtunk, amit egész életünkön keresztül használni fogunk és szükségünk lesz rá. Szerintem nagyon izgalmas és hasznos volt. Remélem, még visszatérnek hozzánk és még több érdekes dolgot tudhatunk meg tőlük. Ami még tetszett, hogy az előadó nagyon barátságos és közvetlen volt velünk, mindent, amit mondott, megértettünk, sőt még gyakorlatba is fektettük.” (Bajkó Mónika, XI. B)
„Nagyon jó élmény volt ez a pár óra, mert interaktív volt. Az tetszett, hogy minden nagyon jól el volt magyarázva. Megtanultuk, hogy kell spórolni, beosztani a pénzt, minél több profitot elérni és stratégiákat készíteni. Véleményem szerint nagyon jól meg volt szervezve és érdekes volt.” (Kürti Szabolcs, XII. C)
[Fotó: Bortoș Júlia]
Fontos esemény részesei lehettünk pénteken, december 13-án. Iskolánk 90. évfordulóját ünnepeltük meg a Csiky-napon, de nem csak a 90 éves falakat, hanem az itt tanító és tanuló embereket is. Azt, hogy voltunk, vagyunk, és rajtunk, diákokon áll, hogy legyünk is!
Testvériskoláink – a Bartók Béla Elméleti Líceum, a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum, a Gedói Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény és a Szabadkai Száchenyi István Általános Iskola – küldöttei is megtisztelték jelenlétükkel az ünnepséget.
Tovább…
Az idei Csiky-Napok alkalmából került sor december 12-én, csütörtök délelőtt az Iskolánk arcai című rendezvénysorozatra, amelyen a mostani csikysek iskolánk egykori diákjaival találkozhattak. Az idő szinte elrepült az érdekfeszítő programok alatt, mindenkinek szép emlék marad ez a kezdeményezés.
Hadnagy Éva igazgató és Bognár Levente alpolgármester fogadta a vendégeket, a Csiky egykori diákjait az igazgatói irodában, ahol a legfrissebb évkönyvből, a karácsonyi ünnepségekre megjelenő mutatós naptárból, illetve a városról szóló kiadványokból álló ajándékkal köszönte meg nekik (előre) a délelőtti foglalkozásokat. Ezután, a fotó- és videópályázat díjkiosztó ünnepségével egyidőben megkezdődtek a műhelyfoglalkozások.
Tovább…
Október 24-én, csütörtökön Török Zsolt hegymászó tartott előadást a Csiky diákjai számára a hegymászás rejtelmeiről, a megélt sikerekről. Az előadás nagyon izgalmas, magával ragadó volt, erről Bakai Kitti cikkében olvashattok. Nekem az a megtisztelő feladat jutott, hogy feltehettem néhány kérdést Zsoltnak, akit régóta ismerek és tisztelek, a hegymászás „intim szférájáról”, olyan élményekről, amiket a hegy és mászója közösen élhettek meg…
– Mikor döntötted el és minek a hatására, hogy hegymászó leszel?
Török Zsolt: – Nagyjából 5 éves koromban döntöttem el, hogy hegymászó leszek, miután édesanyám nagyon sokat mesélt a Himalájáról és annak megmászásairól. Ezek a mesék reális mesék voltak és én úgy gondoltam, hogy ha én is ezt fogom csinálni, akkor én is egy valódi mese részévé válhatok.
– Hogyan készülsz fel egy expedícióra?
T. Zs.: – Először is elkezdek róla gondolkodni és miután sokat gondolkodtam, fizikailag is felkészülök rá, de eközben pénzt is kell szerezni. Az egész egy összetett motivációs feladat. A mentális felkészülés motiválja a fizikai felkészülést és amikor a fizikai felkészülés folyik, akkor érzed, hogy képes vagy rá és érdemes összehozni a pénzt.
– Mit érez az ember a csúcson?
T. Zs.: – A csúcson végülis boldog vagy, határtalanul boldog, ugyanakkor egy szorongás is van benned, hogy miként fogsz onnan lejutni. Hiszen tudnivaló, hogy egy csúcsot nehéz megmászni és amilyen nehéz volt megmászni, legalább ugyanolyan nehéz lesz onnan le is jönni. Ha meg nem nehéz megmászni, akkor tulajdonképpen nincs tétje az egésznek és akkor nem is megyünk oda. Tehát benned van a boldogság és a félelem egyaránt, ugyanakkor benned van az is, hogy valamit véghezvittél, egyszóval feltetted a pontot az „i”-re, bebizonyítottad magadnak, hogy valamit véghezvittél.
– Volt olyan pillanat, amikor féltél?
T. Zs.: – Minden expedícióban féltem, sőt folyamatosan féltem, de mindig próbáltam úrrá lenni a félelmemen különböző módszerekkel.
– Mi volt a legnagyobb nehézség, amibe ütköztél mászásaid során?
T. Zs.: – A legnagyobb nehézségből kettő is van, amelyek többször is bekövetkeztek: például egy síma fal, amin sehogy se tudsz túljutni, és vagy kikerülöd, vagy pedig megoldod valahogy, a másik, amikor havazik a hegyen és olyan helyzetbe kerülsz, hogy tudod, normál körülmények között felmászhatnál, de az időjárás miatt túl nagy a rizikó és nem teheted.
– Melyik volt a legkönnyebb és a legnehezebb csúcsod?
T. Zs.: – A legnehezebb csúcs a Nanga Parbat volt a magas hegyek közül, ugyanakkor a kisebb csúcsok között is vannak nagyon nehezen mászhatók, mint például a Gran Capusen, amely egy 400-500 méteres gránit torony, tehát nem olyan, mint a Himalája. És a legkönyebb… hát, olyan nagyjából nem volt. Talán gyermekkoromban, amikor a Fogarast másztam. De ezt így nem lehet megmondani, mert mindig az a legnehezebb és a legfontosabb, ami utoljára történt, vagy ami aktuális. Például nem lehet azt mondani, hogy az első osztályos szerelem kevésbé fontos, mint a nyolcadik osztályos, mert amikor első osztályos vagy, az a világ legfontosabb dolga számodra. Hát, ezt a hegymászásban is így leled meg. Az első hódítások szinte nagyobb értékűek, mint amikor már egy karriert futottál be. Akkor nagyjából természetes, elvárják tőled, hogy azt a hegyet te megmásszad.
– Van olyan csúcs ahova szívesen visszamennél?
T. Zs.: – Igen, van olyan csúcs, viszont nem ismételnék meg egy nehéz útvonalat. Nem akarom a sorsot kihívni, sőt sose akartam, egyszerűen csak meg akartam mászni bizonyos nehéz útvonalakat, és ha sikerült, azt még egyszer nem csinálnám végig.
– Mi a következő úticélod?
T. Zs.: – A következő úticél Dél-Amerikában, Patagóniában van, a Cerro Torré és a Fitz Roy hegyek. Ez egy komplikált expedíció lesz.
– Mit üzensz a diákoknak?
T. Zs.: – Azt, hogy fedezzék fel az utat, mindenki a saját maga útját. Tartsanak ki mellette és dolgozzák fel azt, hogy ezt az utat nem lehet könnyen bejárni. Ahhoz, hogy festőművész, hegedűművész vagy bármi más legyen, küzdeni kell, megvan az ára. De pontosan azért, mert ára van, annál nagyobb a boldogság, amikor sikeresen eljutottál oda, ahhoz a célhoz, amiről álmodtál.
Viszont a félelmeinket igen, bizonyította be Török Zsolt hegymászó október 24-én, csütörtökön, a Csiky Gergely Főgimnáziumban egy vetítéses előadás keretében, melyen több expedícióját is megismerhettük.
Először néhány kérdésre adott választ, melyek segítségével emberként is közelebb került hozzánk. Kiderült, többek között, hogy az 1989-es forradalom előtt kezdte a középiskolát, így beszámolt nekünk egy teljesen más világról, ahol nem voltak szabad gondolatok, mindent „felülről” irányítottak. Amikor megszűnt a kommunizmus, először nem is hitték el, mi mindenhez hozzájuthatnak, és hogy bármiről beszélhetnek. Az iskola tornatermében segélycsomagok sokasága halmozódott fel, amelyekre ő maga is felkapaszkodott. „Lehet, hogy az volt az első komolyabb mászásom”, mondta humorosan a „segélyhegyre” gondolva.
A hegymászás történetére utalva elmondta, hogy az akkor alakult ki, amikor az emberi civilizáció eléggé fejletté vált. Az első hegymászók Olaszországból, Angliából és Franciaországból származtak. A modern hegymászás az utóbbi 200 év alatt sokat fejlődött, régen csak a jó anyagi helyzetben lévők engedhették meg maguknak e sportág művelését, ma már viszont sokkal több embernek adatik meg ez az esély.
Török Zsolt 2011-ben részt vett A nagy falak maratonján. Társai közül csak neki sikerült végigmásznia valamennyi európai falat, összesen több mint 16 ezer méter szintkülönbséget. Borzalmas időjárással kellett megküzdeniük, útjukba állt eső, jégeső, hóvihar. Két és fél hónapig tartott ez az expedíció, és csak a legszükségesebb dolgokat vihették magukkal, ám a csomagjuk így is 15-18 kg-os volt.
Idén pedig a felhők fölé is eljutott, a Himalája kilencedik legmagasabb csúcsára, a Nanga Parbatra (8125 m), avagy a „Gyilkos hegyre”. Lavinák, hózáporok, 80 km/órás szél, sőt még terrortámadás is veszélyeztette az ő és csapata életét. Biztonságuk érdekében helikopterrel akarták levinni őket a hegyről, mégis úgy döntöttek, hogy ha egy lehetőség van, folytatják útjukat. A pakisztáni hatóságok katonákat küldtek a védelmükre, így nem kellett sikertelenül hazautazniuk. Kibírták a 7500 m felett kezdődő halálzónát is, ahol már olyan kevés az oxigén, hogy még alvás közben sem regenerálódik a szervezet. A felhők fölé jutva az első sikeres romániai csapatként jutottak fel a Nanga Parbatra. A csúcs meghódításáról dokumentumfilm készül, amelyet hamarosan a szélesebb aradi közönségnek fognak bemutatni.
Kiderült az is, hogy az egykori csikys diák már a következő expedícióját tervezi a Tűzföldre, Dél-Amerikába, tehát további meredek falakat tervez megmászni. Török Zsolt készségesen felelt a diákok gyorsan pergő kérdéseire is: volt-e már életveszélyben az útjai során?, hogyan készül egy-egy nagyobb expedícióra?, kényelmes-e a szöges talpú hegymászó bakancs?, ha választania kéne, akkor a családját vagy a hegymászást választaná? stb. Elgondolkodtató volt az előadás végén megfogalmazott üzenete is a tanulók felé: bármit, amit megálmodnak, valósítsák meg, merjenek előre lépni, és találják ki saját maguk, hogy mivel szeretnének foglalkozni, hiszen mindnyájan mások, mindenki egy külön egyéniség.
Videóösszeállítás Török Zsolt élménybeszámolójáról (készítette Bortoș Júlia):
A Török Zsolttal készített interjút (készítette Tóthpál Béla, operatőr Bortoș Júlia) ITT olvashatjuk, vagy nézhetjük meg.
[Fotó: Bacsilla Sándor, Bortoș Júlia, Ilona János]