A néptánc helyébe a kémiai kutatás lépett – interjú Gál Krisztiánnal

gal_krisztian_sav

Gál Krisztián, iskolánk 2013-ban végzett diákja, május 19-én mostani csikyseknek mutatta be a Nanorészecskére rögzített CaL-B lipáz alkalmazása folyamatos üzemű mikrofluidikás rendszerekben, optikailag tiszta aril, heteroaril szekunder alkoholok előállítására című tanulmányát. Nem kell megijedni, nem is volt ez annyira nehéz, sőt a résztvevők (köztük egykori kémiatanára, Hadnagy Éva is) nagyon is élvezték a bemutatót, talán leginkább a felszabadult, magabiztos előadásmódnak köszönhetően. Krisztián a továbbtanulásra vonatkozóan is hasznos tanácsokat adott a jelenlévőknek, majd kérdéseinkre válaszolva is szívesen beszélt eredményeiről és kolozsvári tapasztalatairól. 

– Milyen alkalomból látogattál el most egykori iskoládba?
– Én is egyike vagyok a Külgazdasági és Külügyminisztérium által meghirdetett Márton Áron Tehetséggondozó Program határon túli nyertesei közül. Ez egy olyan ösztöndíj-program, ami kutatási tervet díjaz, és mivel már másodjára nyertem meg ezt az ösztöndíjat, magiszteri fokozaton veszek részt benne. Ez arra kötelez engem, hogy az egykori iskolámban is bemutassam a kutatási tervemet és eredményeimet.

– Miből áll ez a tanulmány? Mennyi ideje foglalkozol vele?
– Ez a tanulmány optikailag aktív szekunder alkoholok folyamatos üzemű rezolválásából áll, és tulajdonképpen már másfél éve foglalkozom vele aktívan.

– Kikkel dolgoztál együtt?
– Munkatársaim voltak prof. dr. Paizs Csaba témavezető tanárom, dr. Bartha-Váry Judit Hajnal, aki doktorként is segítette a munkánkat, valamint Tiponuț Norbert kollégám és csoporttársam.

– A bemutató során kiderült, hogy már a doktori cím megszerzését is tervbe vetted. Mi az, amivel addig szeretnél majd foglalkozni?
– Tovább szeretném fejleszteni magam a kémiai szintézis terén, és olyan készségekre, képességekre szeretnék szert tenni, amik megkönnyítik majd a doktori cím megszerzését. A szintetikus kémiában nagyon fontos a kézügyesség és az anyagok, vegyületek alapos ismerete. Mivel most még a mesteri fokozat elnyerésén dolgozom, mindezek elsajátítására még van egy évem. A doktori alatt is optikailag hasonló vegyületek elválasztását szeretném végezni, és ha lehetőség nyílik rá, egy kis gyógyszerszintézist, gyógyszerhatóanyag-fejlesztést, -előállítást is szeretnék végezni.

– Sok csikys tervezi, hogy Kolozsváron tanul tovább. Miben és mennyiben változtatott meg téged ez a város? Mennyire volt nehéz megszokni az elején?
– Mindjárt a második héten, a környezetváltozás miatt egy nagy megfázásom volt, hiszen azelőtt még nem jártam Kolozsváron, akkor voltam ott először. Igazából csak ennyi volt a nehézség. A város engem leginkább abban változtatott meg, hogy fejlesztett, önállósított, és ha még egyszer választanék, akkor is a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem mellett döntenék, mert nagy segítség volt a számomra, hogy problémákat, élethelyzeteket és lehetőségeket kellett egyedül megoldanom, megragadnom.

– Ha csak három konkrét érvet sorolhatnál fel, amely a kolozsvári egyetemen való továbbtanulás mellett szól, melyik volna ez a három?
– Egyértelműen a diákélet, valamint a szakmai előrehaladás lehetősége, és a befogadó közeg.

– Rólad minden csikys tanárnak és diáknak a néptánc jut az eszébe. Kiskorodtól táncoltál, s az iskola néptánccsoportjának is vezető tagja voltál. Hogyan alakult ez a tevékenységed az egyetem ideje alatt?
– Egyetemi tanulmányaim ideje alatt, sajnos, ez a tevékenységem abbamaradt. Nem mondom azt, hogy nem volt rá időm, mert úgy gondolom, hogy az embernek arra van ideje, amire szeretné, hogy legyen. Igazából engem a kisiratosi Gyöngyvirág néptánccsoport felbomlása rendített meg annyira, hogy utána nem is volt már kedvem másokkal táncolni. Az ott született barátságok olyan élmények és olyan életre szóló kötelékek maradtak, amik felejthetetlenek a számomra, és azt hiszem, ezért nem folytattam tovább a táncot.

[Fotó: Ilona János, Zsámbok Zoltán]

« A 2 »