Hát, igen… Eljött ez a szomorú nap is… Amikor vége… Igaz, még nem mindenkinek, de már sokaknak… És ezért, látjátok, fejlécet is kellett váltanunk… Hogy a fájdalmas valóságra irányítsuk a figyelem fénysugárkévéit… Mert akárhogy is próbálnánk elhallgatni, nem lehet, sajnos, nem lehet… Kénytelenek vagyunk hát kimondani, bár ne kellene, ó, ugye, bár ne kellene… Mert ez így van, s így is marad majdnem három hónapig… Három borzasztóan nehéz, három rettenetesen megterhelő hónapig… Vajh eltelne minél hamarabb, de nem, hát nem úgy néz ki… Vegyünk hát mély lélegzetet, s egy kontinenseket megmozgató sóhajjal mondjuk, mondjuk el a világnak a rettenetes valóságot: vakáció…

Vakáció…

V A K Á C I Ó ! ! ! ! ! ! !