Döbbenetes végiggondolni: az eltelt egy évben diákjaink többsége (a tavalyi és az idei végzősöket, illetve az elemista kisdiákokat kivéve) alig néhány hetet járt iskolába. Idejük nagy részét otthon töltötték, távol az iskolai nyüzsgéstől, távol az osztály- és iskolatársaiktól, tanáraiktól. Legközelebbi barátaikkal, rokonaikkal talán rendszeresen találkozhattak, a többiekkel viszont egyáltalán nem. Lazult, bizonyos mértékben le is épült a jól megszokott közösségi kapcsolatrendszerük, eltávolodtak társaiktól, ismerőseiktől, eltávolodtak mindattól, ami a megszokottat jelentette a járvány megjelenése előtt.