Csernobil, 1986. április 26… Az ukrajnai atomerőműben 28 évvel ezelőtt történt robbanás a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris katasztrófája volt. A környéken sok hely még mindig sugárfertőzött, emiatt oda tilos egyedül belépni. Sok terület még ma is lakatlan, ráadásul a reaktorrobbanásnak kései következményei is vannak.
Egy amerikai kutatócsoport megállapította, hogy a Csernobil környéki elhalt fák és növények alig bomlanak le. A majdnem három évtized alatt felhalmozódott, épségben maradt erdei avar mennyisége azért aggasztó, mert katasztrofális méretű erdőtűz keletkezhet belőle, amelynek füstje a sugárszennyezést terjesztheti. Ha erdőtűz ütne ki, 28 év lebomlatlan avarja ideális táplálékul szolgálna neki. A füst messzire szállítaná a balesetből származó szennyező anyagokat.
Magam sem tudom megszámolni, hogy a történtekről hány dokumentumfilmet láttam, de hadd dobjunk be még egyet a közösbe.
Nem fog túl szépen kinézni ez a téma egy anyák napi köszöntő után, de úgy érzem, beszélnünk kell a pszichológiáról is. Szóval. A bullyingiskolai vagy munkahelyi bántalmazást, megfélemlítést jelent. Ez a bántalmazás lehet fizikai vagy verbális, az eredmény viszont mindkét esetben az, hogy a bántalmazott testileg vagy lelkileg sérül. Ezzel a viselkedéssel általában az iskolában találkozhatunk, amikor a gyerek cseperedik és formálódik, úgy fizikailag, mint lelkileg, és pont ezért hagy a gyermekben mély nyomot, ha kötekednek vele. Nagyon sok gyereknek szólnak be, amiért, tudom is én, furcsa a frizurája, csúnya stb. és a gyerek többnyire nem szól vissza, mert tart tőle, hogy még inkább eldurvulnak a dolgok. És itt a probléma, mert kívülről nehéz észrevenni a gyereken, ha ilyen dolgok történnek vele. Nem beszél róla, csak kínosan érzi magát és reménykedik benne, hogy másnapra mindenki elfelejti, hogy mivel csúfolták. Ez viszont vagy bejön vagy nem. Az pedig nem is minden esetben jó, ha a felnőtt beavatkozik.
Amiért ezt a témát felhoztam, az pedig nem más mint egy 2012-es animációs film, a ParaNorman és egy róla készült kritika. A filmet Oscar-díjra is jelölték, én is végignéztem, ajánlom másoknak is. ITT találtok egy előzetest is. ITTpedig egy kritikát. Hát most mit mondjak? Hűséges követője vagyok a kritikusnak. Szerintem ebben a videóban teljesen igaza van Gergőnek.
„She keeps on running, running, running „Most már csak rohan, rohan, rohan From this crazy life Őrült élettől, She keeps on running, running, running Míg tud, csak rohan, rohan, rohan Never sees the light Messze édentől. I can see the angels standing by your side Hol van már egy őrangyal, ki óvná Őt, It’ll be alright” Hova szaladnál.”
(A Running c. dal refrénje angolul) (A Running c. dal refrénje magyarul)
Oké, most tegyünk félre minden fenntartást és ellenérzést az Eurovíziós Dalfesztiválnevű enyhén (enyhén?) giccses dalparádéval szemben. És Kállay-Saunders Andrással szemben is, aki ugyan az erőszakról, mégpedig a családon belüli erőszakról énekel Koppenhágában, miközben őt magát is egy tavaly nyári erőszakos cselekmény miatt vizsgálja a rendőrség. (Az énekes és barátai komoly sérüléseket okoztak egy testvérpárnak a Hajógyári-szigeten, miután szórakozásból hazafelé menet verekedésbe keveredtek.)
Mondom, tegyünk félre mindent és nézzük, azaz hallgassuk csak a dalokat. Abban a nézők és kritikusok is egyetértenek, hogy a Runningcímű dal, amelyet Kállay-Saunders énekel, izgalmas, lendületes, fogós refrénje van stb. stb. De hogy ez elég lesz-e ahhoz, hogy a szakállas osztrák nőt (jaj!!…), a nem túl visszafogott (hm!) lengyel leányzenekart, illetve a rettenetes fellépőruhában (brrr!) díszelgő izlandi popzenekart legyűrje, és Bayer Friderikánál, Rúzsa Magdinál, vagy ByeAlexnél (ööö…) is jobb helyezést érjen el – na ez az, amit senki nem tud most tutira megjósolni. (És akkor még nem szóltunk az idei dalfesztiválon fellépő valóban „minőségi” ellenfelekről, az örmény Aram MP3-ról, a holland Common Linnets country-rock duóról, a svéd Sanna Nielsenről, illetve a fifikás hangú német Elaizáról.)
Szóval, kíváncsian várjuk a szombat estét. És, hát igen, drukkolunk Andrásnak. Aki a döntőben az alábbi dallal fog Dánia fővárosában szombaton fellépni.
———————————————————————-
…És eldőlt. Kállay-Saunders András ötödik lett a Running-gal. Ez eddig a második legjobb magyar helyezés. (1994-ben Dublinban Bayer Friderika negyedik lett a Kinek mondjam el vétkeimet? című dallal.) Szépen potyogtak a pontok több országból is (sőt, a pontozás elején több fordulón át vezette is a mezőnyt), de a „toleráns” és még toleránsabb Európa sokkal inkább Conchita Wurstra kacsingatott. Igen, a szakállas osztrák nőre. Aki férfi. No comment. Vagyis de. Egy vicc (az Indexről):
– Miért sír az osztrák nő?
– …
– Mert férfi.
Hát ennyi. (Különben egész jól szavaztak, akik szavaztak! 🙂 )
Szerinted hogy végez majd Kállay-Saunders András Running című dala?
Május 9-én, pénteken végre elérkezett a csikys focisták és a szurkolóik által várt nagy nap. Miután zökkenőmentesen, néhány hét alatt, lezajlottak az elődöntők, rövid szünet után eljött a döntő napja is.
Idén a 10. A–C és a 12. B–C osztályok vegyes csapata mérkőzött meg egymással az iskolai futballbajnokság döntőjében. A meccs szoros volt, ezt bizonyítja a 2–2-es döntetlen a második félidő elteltével. Tizenegyes rúgásokra volt szükség ahoz, hogy mégis eldőljön, ki a jobb. Végül a 10. A–C vegyes csapat 5–3-ra nyerte meg az idei futballbajnokságot. Sajnos, a döntőt nagyon kevesen nézték meg, ennél jobb időzítés és szervezés kellett volna… (Előzetes értesítést szerkesztőségünk sem kapott, így némileg meglepetésszerűen ért minket a döntő híre. Ezért a képanyag sem az igazi, elnézést kérünk érte.)
Azanyák napja világszerte megünnepelt nap. Különböző országokban más-más napokon tartják, Magyarországon május első vasárnapján.
Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának, az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. Angliában az 1600-as években az ünnep keresztény vallási színezetet is kapott. Akkoriban a húsvétot követő negyedik vasárnapon, az anyák vasárnapján tartották az édesanyák ünnepét.
2014. április 17-én jelent meg az interneten az a videó, amit már nem is tudom hány weboldalon láttam. Tökéletesen jellemzi az édesanyák munkáját.
[SPOILER ALERT!!!] A videóban internetes állásinterjún beszélgetnek emberekkel, akik nem tudják, hogy egészen pontosan milyen „állásról” is van szó. Mikor megtudják a „munkakörülményeket”, ledöbbennek az állásra jelentkezők és el is mondják, hogy szerintük őrületesen nehéz, sőt embertelen a feladat. Többen is rossz viccnek tartják, aztán meghallják, hogy még fizetés sem jár érte… végül kiderül, hogy az édesanyák azok, akik jelenleg is ilyen helyzetben dolgoznak. Érdemes figyelni az emberek reakcióját. Többen is üzennek édesanyjuknak a videó végén.
Szeressétek, tiszteljétek nagyon az édesanyákat, nincs olyan, amit meg ne tennének, el ne viselnének a gyermekükért.
Boldog anyák napját! (Most és a jövő héten is, hiszen nálunk akkor is szokták ünnepelni.)
Alig egy évvel ezelőtt jártam utoljára Mácsán, a dendrológiai parkban. Budapesti testvériskolánk, az Arany János Általános Iskola és Gimnázium küldöttségét kísértük oda, egy esős májusi délelőttön. Természetesen a Csernovics-kastély kertjének egy meglehetősen eldugott zugában található emlékművet, Damjanich János és Láhner György síremlékét is felkerestük, csikys diákok közreműködésével ismertettük a síremlék történetét. Merthogy akkor még állt a síremlék. Ma, 2014. május 2-án viszont egy családi séta alkalmával már a fotókon látható állapotban találtuk.
A síremlék ledöntve hever a sárban. A tettesek (többen kellett hogy legyenek, a nehéz márványtömböket egyedül képtelenség megmozdítani) módszeresen dolgoztak: előbb a feliratos részt döntötték (rúgták?) le, majd a talapzatot alkotó tömböt is elmozdították a helyéről. Hogy miért, nem tudni. Hogy mióta, azt sem. A tény azonban elszomorító, a látvány pedig lehangoló…
Április 25–27. között rendezték meg Giurgiun a középiskolások asztalitenisz-bajnokságának országos döntőjét, amelyen minden megyéből a győztesek (egy-egy fiú és lány játékos) vehetett részt.
A lányok versenyében Bálint Bernadett (XI. B), iskolánk tanulója, magabiztosan nyerte meg az első helyet, míg a fiúknál az aradi élelmiszeripari líceum diákja, Boata Edgár a 28. lett.
A kis csapat (Bálint Bernadett, Boata Edgar tanulók, illetve Erdei Emese és Brosovszki Olivia tanárok), mely az ország másik szegletébe utazott, nagyon sok viszontagságon ment keresztül. A legszörnyűbb az volt, hogy a hosszú út után egy Bronx-i hajléktalan-telepre hasonlító negyed közepén lévő kollégiumba akartak elszállásolni. Végül is minden nehézségen túljutva, a győzelemnek nagyon örültünk és büszkék vagyunk, hogy ilyen messzire vittük iskolánk hírnevét.
A Bálint Bernadettel tavaly decemberben készített interjúnkatITTolvashatják el, illetve hallgathatják meg.
Csernobil, 1986. április 26… Az ukrajnai atomerőműben 28 évvel ezelőtt történt robbanás a világ eddigi legsúlyosabb nukleáris katasztrófája volt. A környéken sok hely még mindig sugárfertőzött, emiatt oda tilos egyedül belépni. Sok terület még ma is lakatlan, ráadásul a reaktorrobbanásnak kései következményei is vannak.
Betöltés ...
