Mint minden évben, idén is megünnepeltük a kollégiumban a Karácsony közeledtét. Kedden, december 18-án délután összegyűltünk a bentlakás ebédlőjében, mint egy család, a legszűkebb körben. Ünnepi hangulat várt minket, mindenki helyet foglalt és egy rövid, de tartalmas műsorral nyitottuk meg a vacsorát.

Kiss Evelin mondott verset, majd Csíki Gergely, Kócsó Alexandra, Pop Sorina Regina és Szomorú Sándor egy tanulságos történetet adott elő a Fényről és a Sötétségről. Futó Ingrid, Futó Zsolt, Kakucs Dániel és Péter Anikó is egy történetet mondott el, amelyből kiderült, hogy milyen könnyű örömet okozni másoknak és önmagunknak is az által, hogy segítünk másokon. Ezután az Intrivokál adta elő a Karácsony éjjel jöjj már című dalt, Kis Viktor gitárkíséretében, Hasas Paul tanár úr és jómagam pedig duettet énekeltünk. A dal békés hangulatot varázsolt a bentlakás ebédlőjébe. Mészár Tamara a szeretetről szavalt, s ezt A szeretet nem fogy el sosem című ének követte, szintén az Intrivokál előadásában. Az ünnepi műsor Szlaukó Tamara és Bartucz Eduárd szavalatával zárult.

Ezt követően mindenki elfogyasztotta az ünnepi vacsorát és békésen felment a szobájába az álmok világába átrepülni.

A karácsonyvárás az egyik legszebb ünnep a kollégium életében, mivel ilyenkor olyanok vagyunk, mint egy nagy család, ahol csak szeretet lakozik. Remélem, hogy ezt mindenki így érzi.

Beszámolómat egy dalrészlettel zárom, amellyel szeretnék mindenkinek boldog, békés karácsonyt kívánni!

„A szeretet nem fogy el sosem,
A szeretet átvisz az életen,
Mindent elhisz és remél,
A szeretet mindennél többet ér.”

Mucsi Bettina, XII. D

Az idén is ellátogatott hozzánk a kedves Mikulás két segítő krampuszával és egy segédjével, aki a késői órán a meglepett és kómás arcokról örök emlékeket (értsd: indiszkrét fotókat!) készített. Mikulás bácsink, Laci bácsi és két krampusza, Lidiszkusz és Reniszkusz az idén 69 csomagot hordtak szét a bentlakásban és mindezt a fotós, Aniszkusz rögzítette fényképezőgépének a memóriakártyájára.

Minden szoba várta a Mikulás érkezését, és bizony olyan szobák is előfordultak, ahol az emberkék még ébren vártak bennünket. Mások viszont meglehetősen álmos (= nagyon kómás) arccal vették át a Mikulás ajándékát. Úgy gondolom, mindenki örült az ajándéknak, amelyet az Alma Mater Alapítványnak és a Csiky Gergely Főgimnázium szülői bizottságának köszönhetünk. Hálásak vagyunk ezekért a kis csomagokért és örülünk, hogy ránk is gondoltak!

A krampuszok nagyon élvezték feladatukat, a nagy izgalomtól nem is tudtak elaludni, majd csak az akció befejezése után. Bizony, nekem is örök emlék marad a krampuszolásom!

Amúgy számomra a Mikulás nap egy nagyon kellemes, régi szép emlékeket felidéző nap. Emlékszem, amikor még kis koromban az évnek ennek a napján a kis csizmámat előkészítve vártam a Mikulást, és sosem csalódtam benne / bennük. 🙂

No, és akkor ízelítőül néhány fotó az éjszakai rajtaütésről… 😀 

November 15. és 19. között négy napig vendégül láttuk a szegedi Hansági Ferenc Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakiskola és Szakközépiskola 39 diákját és 4 pedagógusát.

Vendégeink pénteken délután érkeztek iskolánk bentlakásába, miután felkeresték a mácsai botanikus kertet és a Csernovics kastélyt, illetve a pankotai borpincészetet. A vacsora után elkísértük őket iskolánk gólyabáljába. Útközben megismerkedtünk velük és már ekkor jó hangulat alakult ki. Bár a gólyabálon a műsor kicsit unalmasan indult számukra, mert nem ismerték a diákokat, a végére mindenki jól érezte magát. A gólyák beavatása után kezdődött az igazi szórakozás, ahol a szegedi diákok kapták a főszerepet.

Szombaton vendégeink egy érdekes kiránduláson vettek reszt, először Gyorokon ellátogattak a villamosmúzeumba, majd megnézték a Máriaradnai templomot és a Solymosi várat. A fárasztó hegymászás után a ménesi borkóstolón finom ebéd várta őket. Itt körbevezették a vendégeket a feldolgozó üzemben, a pincékben, így betekinthettek a borkészítés rejtelmeibe. 

Röviddel az idei iskolakezdés után megkérdeztem Sas Ibolya pedagógusnőtől, hogy van-e már valami ötlete a bentlakási gólyabállal kapcsolatosan, mivel tudtam, hogy idén a mi feladatunk lesz annak megszervezése. Nagy meglepetésemre ő már gondolkodott ezen s megemlítette, hogy idén a gasztronómia lehetne a téma. Sem a farsangi bálon, sem a gólyabálakon nem volt még ez a témakör, ezért újdonság lenne a bentlakók számára.

Néhány héttel később összegyűltünk mindannyian, 12-dikes lányok, hogy elkezdjük az előkészületeket. Szerencsére mindenkinek tetszett a témakör, a pedagógus néni pedig már elő is készített egy sor információt a gasztronómiáról, illetve javaslatokat a próbákat illetően. Ezután kitaláltunk 10 próbát a gólyák számára, s lassacskán kezdtük összegyűjteni a szükséges kellékeket. Nagy fejtörés volt számunkra, hogy a kapott összegből mindenre jusson, és hogy minden gólyának kedveskedhessünk egy kis ajándékkal is, de végül jól gazdálkodtunk, és még egy meglepetésre is jutott belőle! 

Idén is megrendezésre került a kollégiumban a Szóló Szőlő hagyományőrző rendezvény. Már egy hónapja elkezdtük a felkészülést Takács-Máthé Mónika pedagógus néni segítségével: minden település kiválasztotta, hogy milyen balladát szeretne előadni, majd elkezdtük ezeket betanulni. Esténként, általában vacsora után próbáltunk, hogy az ünnepély napjára minden akadálymentes legyen. Közben az Ügyes kezek csoportja délutánonként elkészítette a szebbnél szebb dísztárgyakat, amelyeket a rendezvény délutánján a díszteremben láthattak és megvásárolhattak a kedves jelenlévők.

Elérkezett november 8., a várva várt nap. Mindenki nagy izgalommal készülődött, nagy zsongás volt a kollégium folyosóin. Délután 5 órakor átmentünk a díszterembe, fogadtuk az érkező vendégeket, 6 órakor pedig elkezdődött a műsor. Juhász Béla igazgató úr üdvözölte az egybegyűlteket, jómagam köszöntő beszédet mondtam, majd Mészár Tamarától hallhattunk egy éneket. Következett az ünnepélyes bevonulás az Ettem szőlőt, most érik énekre, melyet Szabó Máté szaxofonkíséretével énekeltek a bentlakás diákjai, majd egy csőszjátékot tekinthettek meg a kedves nézők, amely a szüretet jelképezte. 

Avagy: hogyan készült az Ide lábam, ne tova című évzáró előadás?

Fotók a keddi főpróbáról, illetve a szerdai bemutató előtti színpadi próbáról.

Látszik, hogy már ekkor is jó volt a hangulat, legfeljebb a koreográfus egy-egy heves mozdulata utal arra, hogy még van néhány csiszolnivaló mozdulatsor, beállás. (Tényleg volt!) Technikai egyeztetés a koreográfus (Sztankó Károly), a színpadfelelős (Khell Levente) és a hangmérnök (Wittmann Zoltán) között, hogy az előadáson ne legyen semmiféle fennakadás. (És nem is volt!) Mindeközben az ötletgazda-szervező (Hadnagy Éva) egy nézőtéri székből elégedetten figyeli az utolsó előkészületeket. Jó lesz ez! – gondolja magában. (És tényleg jó lett!)

„Ide lábam, ne tova,
Ne a szomszéd faluba.
Mert a szomszéd faluba
Nincs ilyen jó muzsika.”

Az idei tanévben immár negyedszer mutatkoztak meg a nagyközönség előtt iskolánk hagyományőrző diákjai. Először tavaly ősszel, az Alma Mater Alapítvány által szervezett XI. Véndiáktalálkozón lépett fel a kollégium hagyományőrző csoportja, az Arad megyei magyar néptánccsoportok gáláján. Másodszor a téli karácsonyváró ünnepségen, harmadszor pedig az idei szalagavatón láthatták az érdeklődők a kollégisták alkalomhoz illő műsorát.

Június 6-án, szerdán, az Ide lábam, ne tova! című évzáró előadáson viszont már nemcsak a nagyok, hanem minden korosztály tagjai, tehát a Csiky általános iskolás diákjai is megmutatták, mit sajátítottak el a népi hagyományokból az elmúlt tanévben. És nem csak „simán” megmutatták, hanem – túlzás nélkül kijelenthetjük – valamennyien el is kápráztatták a közönséget táncukkal, játékukkal, énekükkel, fiatalos lendületükkel, vidámságukkal.

„Fogalmam sincs, hogy mi lesz az élethivatásom; az ember csak akkor ember, ha másoknak él és nem saját magának. Érzem, nem nagy embernek teremtődtem, hanem arra születtem, hogy jó emberré gyúrjam magamat.” Weöres Sándor e gondolatával köszöntötte Péter Anikó XI. A osztályos tanuló május 30-án a bentlakásban összegyűlt pedagógusokat és diákokat, akik a végzős kollégistákat – Albert Dóra, Bartha Annabella (XII. D), Bartucz Anita, Florea Róbert (XII. B), Kakasi Róbert (XII. A), Moroz Annamária (XII. B) és Tóth Imola (Közgazdasági Főgimnázium)  – jöttek elbúcsúztatni.

Az Élet a világ! című zenés-irodalmi összeállítás elején Sztevanovity Zorán Szép holnap című dalát énekelte el tizenegy XI. osztályos bentlakó, s közben egy-egy szál fehér szegfűt helyezett el a végzősök széksora előtt. Ezután az Intri Vokál IX–XI. osztályos tagjai léptek fel (őket Kis P. László kísérte gitáron), majd Gál Krisztián (XI. A) kápráztatta el egy magyarpalatkai legényessel a jelenlévőket. Modern tánccal lépett fel a tizenegyedikes lányok egy csoportja, Florea Róbert XII. B osztályos tanuló pedig az intris életről írott saját versét olvasta fel társai nagy elégedettségére.