„Ide lábam, ne tova,
Ne a szomszéd faluba.
Mert a szomszéd faluba
Nincs ilyen jó muzsika.”
Az idei tanévben immár negyedszer mutatkoztak meg a nagyközönség előtt iskolánk hagyományőrző diákjai. Először tavaly ősszel, az Alma Mater Alapítvány által szervezett XI. Véndiáktalálkozón lépett fel a kollégium hagyományőrző csoportja, az Arad megyei magyar néptánccsoportok gáláján. Másodszor a téli karácsonyváró ünnepségen, harmadszor pedig az idei szalagavatón láthatták az érdeklődők a kollégisták alkalomhoz illő műsorát.
Június 6-án, szerdán, az Ide lábam, ne tova! című évzáró előadáson viszont már nemcsak a nagyok, hanem minden korosztály tagjai, tehát a Csiky általános iskolás diákjai is megmutatták, mit sajátítottak el a népi hagyományokból az elmúlt tanévben. És nem csak „simán” megmutatták, hanem – túlzás nélkül kijelenthetjük – valamennyien el is kápráztatták a közönséget táncukkal, játékukkal, énekükkel, fiatalos lendületükkel, vidámságukkal.
Az Aradi Ioan Slavici Klasszikus Színház nagytermében összegyűlt publikumot (szülőket, nagyszülőket, hozzátartozókat, tanárokat, diákokat és sok más érdeklődőt) Hadnagy Éva aligazgató köszöntötte. „A néptánc tanításának, mint hagyományőrző nevelési programnak nem az a célja, hogy kiválogassa a legjobb táncosokat, hanem az, hogy alkalmat teremtsen az együtt játszásra, az együtt éneklésre, az együtt tanulásra. A fellépő gyermekek önfeledt játéka, dala, tánca, mosolya jelentik számunkra az igazi értéket. Ezeket az értékeket próbáltuk most egy csokorba szedni és bemutatni Önöknek.”
Az előadást a IX–XII. osztályos diákok nyitották magyarpalatkai táncokkal. Őket a másodikosok követték A kassai szőlőhegyen, illetve a Görbénye című népi játékkal, illetve egy dél-dunántúli ugróssal. A harmadikosok a Mit játsszunk, lányok? című gyermekjátékkal léptek fel, majd rábaközi verbunkot és dúst táncoltak. A negyedikes kisdiákok karádi táncokat és dél-alföldi ugróst mutattak be, majd Csiszár Réka, Rudolf Anna és Spier Szilvia közismert népdalokat adtak elő. Iskolánk ötödik és hatodik osztályos tanulói a Magyarországon élő németek táncaiból adtak ízelítőt, a közönség pedig vastapssal jutalmazta produkciójukat. (Az övékét is!) A nemzetközi helyzet egyre fokozódott: kalotaszegi legényes tánc következett Gál Krisztián (XI. A), illetve Bátori Sándor és Tímár Attila (Békéscsabai Tabán Táncegyüttes) előadásában. Hogy a táncosok megpihenhessenek kissé, a kisiratosi gyermekek citerás együttese zenélt a közönségnek.
Ezután Mucsi Bettina XI. D osztályos tanuló, az előadás műsorvezetője Sztankó Károly magyar-néprajz szakos tanárt, néptánc- és drámapedagógust, óvodapedagógust, a fellépő csoportok műsorának koreográfusát hívta színpadra. Amint azt a vele készített interjúból már tudjuk, Sztankó Károly a Balassi Táncegyüttes egykori tagja, főállásban a Békés Városi Alapfokú Művészeti Iskola tanszékvezető néptánctanára, néprajzkutató. Oktatott gáji, illetve kisiratosi diákokat, oktatott kisiratosi néptánc-táborokban, 2008. ősze óta pedig a csikys kisdiákok, illetve a kollégista középiskolás diákok néptánc-oktatásával foglalkozik. Az őt fogadó vastapstól meghatottan üdvözölte a nézőket. „Köszönöm, hogy négy éve taníthatom itt az önök gyermekeit. Köszönöm mindenkinek, aki ezt lehetővé tette, és remélem, hogy nem ez az utolsó találkozásunk.” Legrégebbi tanítványai közül hárman – Bartucz Anita, Moroz Annamária és Florea Róbert (mindhárman a XII. B osztályból és mindhárman Majláthfalváról) – idén hagyják el a Csikyt. Ők, hosszas kérlelés után, még mesterüknél is meghatottabban léptek színpadra és vették át a négyéves munkájukért, lelkes hagyományápoló tevékenységükért kapott emléklapot, csokit, szál virágot, köszönő szavakat.
Ám Sztankó Károly sem „úszta meg szárazon”; emléklapot, illetve Aradról szóló szép albumot ajándékozott neki Bognár Levente, Arad alpolgármestere, az est védnöke. „Önazonosságunk, kulturális identitásunk megtartásának is hatékony eszköze a hagyományőrzés. Jó látni azt, hogy az anyanyelv ápolása mellett ezt is sikerült felvállalni Arad megye egyetlen olyan iskolájában, amelyben elsőtől tizenkettedik osztályig lehet magyarul tanulni.”
A műsor utolsó számaként bodrogközi táncokat mutattak be a IX–XII. osztályosok, majd a fináléban valamennyi csoport a színpadon gyülekezett s ott fogadta a közönség őszinte tetszésnyilvánítását. Szép volt, lányok, szép volt, fiúk, szép volt, Öcsi bácsi, szép volt, közönség. Reméljük, valóban teljesül a nyilvánosan elhangzott ígéret: jövőre, veletek (mindnyájatokkal!), ugyanitt!
[Fotó: Kurunczi Ferenc, Ilona János]
