„Szeretnénk tehetségkutatóban is részt venni…” – interjú Torma Dorothyval

Torma_Dorothy_MoustacheÉl a jó öreg mondás, hogy a látszat néha csal. Gondolná-e valaki, hogy iskolánkban egy olyan diáklány tanul, aki hobbiból rock számokat dobol? Márpedig van ilyen, sőt, ő a 11. A osztály tanulója! Torma Dorothyval sikerült egy interjú erejéig beszélgetnem, s kiderítenem, hogy egy olyan zenekarban dobol, amely az Aradi Magyar Napok alkalmával is koncertet adott, méghozzá Caramel fellépése előtt! No, de a többit tessék meghallgatni/elolvasni, hiszen ígéretesnek tűnik ez a kis banda. Interjú Torma Dorothyval, a Moustache Band együttes dobosával

Mikor csöppentél bele a zenélésbe, és miért pont a dobolást választottad?
– A zenélésbe lassan egy éve csöppentem bele, a zenekar pedig 8-9 hónapja alakult meg. Január végén volt az első próbánk, és úgy lettem a tagja az együttesnek, hogy lány dobost kerestek, de nem találtak sehol. Mivel apukám dobos, így az egyik lány apukájának ajánlotta, hogy én tudok dobolni, és hogy meg szeretném próbálni. Első pillanatban én ezt nem is akartam. Azt hittem, hogy ezt biztos nem fogom tudni, meg hogy én hogy mennék oda, mikor nem is tudok dobolni? Vagyis ismertem egy pár alapritmust, de mégis, hogy mentem volna egy zenekarba? Így otthon kezdtem el dobolni, apukám tanított, és bekerültem az együttesbe. Öt lányból áll a csapat: basszusgitáros, billentyűs, gitáros, énekes és dobos. 

   Tovább…

„Mozgalmas napoknak nézünk elébe” – tanévkezdő interjú Hadnagy Évával

Két hét telt el az új tanévből. Több és jelentős felújítás zajlott a nyár folyamán az iskolaépületben, amelyekről a csikys diákok és szülők csak most szereztek tudomást. Arról, hogy pontosan milyen munkálatokra jutott pénz az idén, illetve melyekre kerülhet sor majd csak az elkövetkező nyáron, Hadnagy Éva igazgatót kérdeztük az elmúlt héten. Alább az interjú hangfelvételét hallgathatjuk meg, illetve a beszélgetés rövidített, szerkesztett szövegét is elolvashatjuk. Tanévkezdõ interjú Hadnagy Évával, a Csiky Gergely Fõgimnázium igazgatójával

Hadnagy_Eva_interju– Hadnagy Évával, a Csiky Gergely Főgimnázium igazgatójával beszélgetünk az új tanév elején. Itt ülünk a szépen felújított, kifestett igazgatói irodában, de valószínűleg nem ez volt az idei nyár legfontosabb megvalósítása.
– Az idei nyár legfontosabb megvalósítása az volt, hogy az utcai, illetve az új épületrész felőli fronton sikerült az immár 90 éves ablakokat hőszigetelő ablakokra cserélni. Ezzel megoldódott jó néhány osztálynak a hő- és hangszigetelése, arról nem is beszélve, hogy sokkal szebben néz ki így az iskola. Komoly pénzösszeget kaptunk az első emeleti informatikaterem felszerelésére és felújítására. Az ablakcsere mellett a padlózatot is cserélni kellett, de a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. regionális pályázatán elnyert pénzösszeget is felhasználva ma már felújulva, új számítógépekkel, hálózati eszközökkel felszerelve várja a diákokat az informatikaterem. Komoly javítási munkálatok zajlottak a Csiky kollégiumában is, ahol folyamatos gondok vannak a beázással, ugyanis a csatornázási rendszer nagyon elavult, valamint természetesen az étkezdét, a folyosókat, és a szobákat is festeni, meszelni kellett. 

   Tovább…

Milyen volt, s milyen lesz… elnöknek lenni?!

DT_elnokok_sav

Korábbi cikkünkben már írtunk a Diáktanács elnökválasztásakor lezajlott szavazásról és az eredményekről. Ahogy ma már közismert, a DT új elnöke Wager Evelyn, X. B osztályos tanuló.

Mivel Evelyn a szavazás napján beteg volt, akkor nem tudtunk interjút készíteni vele és Molnár Melindával, a leköszönő elnökkel, akinek muszáj volt lemondania, hogy gőzerővel koncentrálhasson az előtte álló vizsgákra, s a jövőjére… Most azonban végre fény derül a válaszokra, na meg a kérdésekre is, de előbb egy érdekesség: Meli első önálló munkája a DT-ben a tavalyi Valentin-nap megszervezése volt… ahogy idén Evelynnek is; a korábbi szavazáskor (2012 szeptemberében) Meli otthon betegen feküdt, várva a híreket… ahogyan Evelyn is, a mostani szavazáskor. 🙂 Hm, érdekes egybeesések… plusz az is, hogy mindketten elnökök lettek! 

   Tovább…

Könyvvásár a díszteremben

Mentor_konyvbemutato_sav

Az aradi Kölcsey Egyesület és a marosvásárhelyi Mentor Kiadó szervezésében március 5-én, 13 órától a Tóth Árpád teremben könyvvásárra került sor, amelyen a Mentor Kiadó könyvein kívül magyarországi kiadók szépirodalmi, gyermekirodalmi, ismeretterjesztési kiadványaiból és képes albumokból válogathattak az érdeklődő diákok. A paletta igen színes volt, mondák, népmesék, regények, verses kötetek, történelmi, életmód-tanácsokat adó könyvek és sok más műfajhoz tartozó kötetek közül választhattak az érdeklődők. Klasszikus költők művei is fellelhetőek voltak, mint például Ady Endre és József Attila összes költeménye és külföldi írók, például, John Grisham könyvei. 

   Tovább…

Iskolánkba látogatott az OTP Fáy András Alapítvány

OTP_kurzus_savAz OTP Fáy András Alapítvány működteti a Középiskolások Országos Pénzügyi és Gazdasági Oktatóközpontját (röviden: O.K. Központ). Az alapítvány egy projekt által diákok és felnőttek számára is végez tananyag- és módszertani fejlesztéseket. Ennek keretén belül látogatott el iskolánkba február 10-én, hétfőn hat lelkes előadó dr. Virágos Gábor, az O.K. Központ intézményvezetője kíséretében. Három különböző teremben tartottak egyidejűleg képzést iskolánk 45 tanulója számára, akik a XI–XII. osztályosok köréből kerültek ki. Dr. Virágos Gábor intézményvezető készségesen válaszolt néhány kérdésre.

– Mi a célja a képzésnek?
– Az OTP Fáy András Alapítványt több mint 20 éve hozták létre, hogy a fiataloknak a jövőtudatosságát segítse különböző képzésekkel. Ezen belül egy évtizede kifejezetten a pénzügyi, gazdasági és gazdálkodási képzésekre koncentrál az alapítvány, és azt szeretnénk, ha mindazok a gyerekek is hozzájutnának ehhez, akik máshonnan, más formában, szülőtől, iskolától nem kapnak olyan információkat, tudást, ami az ő jövőjük szempontjából meghatározó lesz. Célunk az, hogy azok a diákok, akik részt vesznek a tréningjeinken, tisztában legyenek azzal, hogy amikor a jövőben döntéseket hoznak, milyen szempontokat kell mérlegelniük és mik azok a meghatározó alapvető fogalmak, amiket ismerni kell ahhoz, hogy eligazodjanak az életben.

– Miért pont a mi iskolánkat választották?
– Több iskolába is megyünk, a határon túli magyar iskolákat is szeretnénk felkeresni, legalábbis minél többet közülük és ennek keretében ez a második ilyen körútunk Romániában. Partium és Erdély több iskoláját is fölkeressük. Innen Temesvárra megyünk tovább, majd Kézdivásárhelyre és Sepsiszentgyörgyre. Egy korábbi alkalommal jártunk már Nagyváradon, Kolozsváron és Csíkszeredában.

– Elképzelnek hosszú távú együttműködést iskolánkkal?
– Ez valószínűleg nem csak tőlünk függ, hanem egyrészt az iskolától, másrészt a határon túli magyarságtól. Az alapítvány erejéből egyelőre annyira futja, hogy igyekszünk most minél több iskolához eljutni. Nagyon szeretnénk, ha ezeknek a tréningeknek lenne egy élesztő szerepe, hogy a diákok elkezdenének azon gondolkodni, hogy ez fontos, és megjelenítenék ezt igényként az iskolák, pedagógusok, szülők felé is, és akkor talán majd sor kerülhet arra, hogy ennek legyen folytatása is.

– Mi a véleménye a Csikyről?
– Eddig nagyon keveset láttam belőle – hozzá kell tenni, hogy egy órája érkeztünk – de nagyon szimpatikus, rendkívül hasonlít az én egykori gimnáziumomhoz. Mindenki nagyon kedves és segítőkész, úgyhogy köszönjük szépen, hogy egyáltalán itt lehetünk.

Azt, hogy az iskola is hálás azért, hogy itt lehettek, mi sem támaszthatja jobban alá, mint a résztvevők lelkes véleményezei a csoportos interaktív képzésről.

„Sok vicces és mégis hasznos dolog hangzott el. Már a képzés elején elkápráztatott az O.K. központ bemutatkozó reklámfilmje. Ezek után megtapasztalhattuk a külföldön már népszerűvé vált nonkonformista oktatási módszert, amit leginkább barát–barát stílusú gyakorlati oktatásnak is nevezhetnénk. Remélem, a jövőben minél többen ezt az oktatási formát fogják választani, ugyanis így a tanuló nem feszült, jól érzi magát és figyel.” (Nagy Attila, XII. C)

„Olyan dolgokkal gazdagodtunk, amit egész életünkön keresztül használni fogunk és szükségünk lesz rá. Szerintem nagyon izgalmas és hasznos volt. Remélem, még visszatérnek hozzánk és még több érdekes dolgot tudhatunk meg tőlük. Ami még tetszett, hogy az előadó nagyon barátságos és közvetlen volt velünk, mindent, amit mondott, megértettünk, sőt még gyakorlatba is fektettük.” (Bajkó Mónika, XI. B)

„Nagyon jó élmény volt ez a pár óra, mert interaktív volt. Az tetszett, hogy minden nagyon jól el volt magyarázva. Megtanultuk, hogy kell spórolni, beosztani a pénzt, minél több profitot elérni és stratégiákat készíteni. Véleményem szerint nagyon jól meg volt szervezve és érdekes volt.” (Kürti Szabolcs, XII. C)

[Fotó: Bortoș Júlia] 

„A riói olimpia a célom” – interjú Bálint Bernadettel

Balint_BernadettDecember 13-án, pénteken került sor az Arad Megyei Tanács dísztermében a megye legeredményesebb sportolóinak díjazására. A Megyei Ifjúsági- és Sportigazgatóság (DJTS) döntése értelmében 2013 legjobb női felnőtt sportolójának a (még nem felnőtt) Bálint Bernadettet, iskolánk XI. B osztályának tanulóját választották meg. Ez, lényegében, a második legeredményesebb sportolói címet jelenti a súlyemelő Florin Vizitiu mögött. Az alábbi rövid beszélgetés egy héttel később, a téli szünidő előtti utolsó iskolai napon készült.

– A Megyei Ifjúsági- és Sportigazgatóság neked ítélte A 2013-as év második legjobb sportolója címet. Számítottál rá, hogy dobogós helyezést érsz el? Esetleg kitűzött céljaid között szerepelt?
Bálint Bernadett: – Számítottam rá, mivel sok jó eredményem volt ebben az évben és a tavaly is második voltam, de törekedtem arra, hogy első legyek. Remélem, jövőre sikerülni fog.

– Felsorolnál néhány díjat a sok közül, amit eddig megnyertél?
B. B.: – Európa Top 10 4. hely, világbajnokság, csapatban 3. hely, kétszeres országos bajnok, Európa bajnok csapatban, vegyespárosban és párosban pedig 3. hely, kétszeres balkán bajnok.

– A céljaiddal kapcsolatban. Mi a legfőbb álmod, aminek eléréséért keményen edzel? Esetleg van egy példaképed?
B. B.: – Igen, a riói olimpia a célom. Arra készülök nagyon. Nagyon nehéz lesz, de ez a célom. A példaképem Boroš Tamara, aki magyarországi játékos, de Horvátországban él.

– Volt-e olyan pillanat, amikor úgy gondoltad, hogy abbahagyod az asztaliteniszt? Mi segített abban, hogy ne tedd meg ezt?
B. B.: – Igen, voltak olyan pillanataim, amikor tényleg nagyon nehéz volt. De 12 év aktív sportolás után nem volt miért abbahagynom.

– Volt-e olyan személy az életedben, aki mindig támogatott és segített fejlődni?
B. B.: – Igen. A szüleim mindig mellettem voltak, mivel én Sepsiszentgyörgyön éltem, de hét éve ideköltöztünk Aradra, miattam, hogy én sportolni tudjak.

Interjú Bálint Bernadettel

[Fotó: Ilona János] 

„Nem akarom a sorsot kihívni!” – interjú Török Zsolt aradi hegymászóval

Október 24-én, csütörtökön Török Zsolt hegymászó tartott előadást a Csiky diákjai számára a hegymászás rejtelmeiről, a megélt sikerekről. Az előadás nagyon izgalmas, magával ragadó volt, erről Bakai Kitti cikkében olvashattok. Nekem az a megtisztelő feladat jutott, hogy feltehettem néhány kérdést Zsoltnak, akit régóta ismerek és tisztelek, a hegymászás „intim szférájáról”, olyan élményekről, amiket a hegy és mászója közösen élhettek meg…

Torok_Zsolt_interju– Mikor döntötted el és minek a hatására, hogy hegymászó leszel?
Török Zsolt: – Nagyjából 5 éves koromban döntöttem el, hogy hegymászó leszek, miután édesanyám nagyon sokat mesélt a Himalájáról és annak megmászásairól. Ezek a mesék reális mesék voltak és én úgy gondoltam, hogy ha én is ezt fogom csinálni, akkor én is egy valódi mese részévé válhatok.

– Hogyan készülsz fel egy expedícióra?
T. Zs.: – Először is elkezdek róla gondolkodni és miután sokat gondolkodtam, fizikailag is felkészülök rá, de eközben pénzt is kell szerezni. Az egész egy összetett motivációs feladat. A mentális felkészülés motiválja a fizikai felkészülést és amikor a fizikai felkészülés folyik, akkor érzed, hogy képes vagy rá és érdemes összehozni a pénzt.

– Mit érez az ember a csúcson?
T. Zs.: – A csúcson végülis boldog vagy, határtalanul boldog, ugyanakkor egy szorongás is van benned, hogy miként fogsz onnan lejutni. Hiszen tudnivaló, hogy egy csúcsot nehéz megmászni és amilyen nehéz volt megmászni, legalább ugyanolyan nehéz lesz onnan le is jönni. Ha meg nem nehéz megmászni, akkor tulajdonképpen nincs tétje az egésznek és akkor nem is megyünk oda. Tehát benned van a boldogság és a félelem egyaránt, ugyanakkor benned van az is, hogy valamit véghezvittél, egyszóval feltetted a pontot az „i”-re, bebizonyítottad magadnak, hogy valamit véghezvittél.

– Volt olyan pillanat, amikor féltél?
T. Zs.: – Minden expedícióban féltem, sőt folyamatosan féltem, de mindig próbáltam úrrá lenni a félelmemen különböző módszerekkel.

– Mi volt a legnagyobb nehézség, amibe ütköztél mászásaid során?
T. Zs.: – A legnagyobb nehézségből kettő is van, amelyek többször is bekövetkeztek: például egy síma fal, amin sehogy se tudsz túljutni, és vagy kikerülöd, vagy pedig megoldod valahogy, a másik, amikor havazik a hegyen és olyan helyzetbe kerülsz, hogy tudod, normál körülmények között felmászhatnál, de az időjárás miatt túl nagy a rizikó és nem teheted.

– Melyik volt a legkönnyebb és a legnehezebb csúcsod?
T. Zs.: – A legnehezebb csúcs a Nanga Parbat volt a magas hegyek közül, ugyanakkor a kisebb csúcsok között is vannak nagyon nehezen mászhatók, mint például a Gran Capusen, amely egy 400-500 méteres gránit torony, tehát nem olyan, mint a Himalája. És a legkönyebb… hát, olyan nagyjából nem volt. Talán gyermekkoromban, amikor a Fogarast másztam. De ezt így nem lehet megmondani, mert mindig az a legnehezebb és a legfontosabb, ami utoljára történt, vagy ami aktuális. Például nem lehet azt mondani, hogy az első osztályos szerelem kevésbé fontos, mint a nyolcadik osztályos, mert amikor első osztályos vagy, az a világ legfontosabb dolga számodra. Hát, ezt a hegymászásban is így leled meg. Az első hódítások szinte nagyobb értékűek, mint amikor már egy karriert futottál be. Akkor nagyjából természetes, elvárják tőled, hogy azt a hegyet te megmásszad.

– Van olyan csúcs ahova szívesen visszamennél?
T. Zs.: – Igen, van olyan csúcs, viszont nem ismételnék meg egy nehéz útvonalat. Nem akarom a sorsot kihívni, sőt sose akartam, egyszerűen csak meg akartam mászni bizonyos nehéz útvonalakat, és ha sikerült, azt még egyszer nem csinálnám végig.

– Mi a következő úticélod?
T. Zs.: – A következő úticél Dél-Amerikában, Patagóniában van, a Cerro Torré és a Fitz Roy hegyek. Ez egy komplikált expedíció lesz.

– Mit üzensz a diákoknak?
T. Zs.: – Azt, hogy fedezzék fel az utat, mindenki a saját maga útját. Tartsanak ki mellette és dolgozzák fel azt, hogy ezt az utat nem lehet könnyen bejárni. Ahhoz, hogy festőművész, hegedűművész vagy bármi más legyen, küzdeni kell, megvan az ára. De pontosan azért, mert ára van, annál nagyobb a boldogság, amikor sikeresen eljutottál oda, ahhoz a célhoz, amiről álmodtál.

Örömmel visszagondolni…

aniko_kriszti-1 Számtalan (na jó, nem számtalan, de nagyon sok) bentlakási, iskolai, vagy iskolán kívüli fellépésen láttuk őket együtt táncolni. Szalagavatókon, bentlakási ünnepségeken, a néptánccsoport bemutatóin öröm volt figyelni Krisztián virtuóz mozdulatsorait és Anikó ráhangolódását, finom lépéseit, forgásait. Láttuk őket, de kérdés, hogy fogjuk-e még látni őket együtt táncolni. Mindketten végzősök ugyanis, az érettségi után elhagyják a Csikyt és Aradot. Péter Anikóval és Gál Krisztiánnal június 6-án, a bentlakók búcsúztató ünnepsége után beszélgettünk. Peter_Aniko_Gal_Krisztian

– Ti búcsúztok a bentlakástól, búcsúztok az iskolától és búcsúztok a néptánccsoporttól is. Melyiktől a legnehezebb búcsút venni?
Péter Anikó: – Mind a háromtól! De igazán az én szívemhez a néptánc nagyon közel áll, még a mai napig is, ezért nagyon sajnálom azt, hogy útjaink elválnak Krisztivel és nem tudjuk tovább folytatni együtt a táncot. Reménykedek abban, hogy vissza fogunk még térni, és néha-néha járunk még együtt egy páros táncot.
Gál Krisztián: – Nekem is mind a háromtól nehéz elbúcsúzni. Talán nekem is a néptánctól a legnehezebb, hiszen körülbelül nyolc-kilenc éve táncolok. Kisiratoson kezdtem hetedikes koromban a néptáncot és akkor most már… hát, lehet hogy csak hat éve táncolok! Nagyon élveztem az együtt töltött időt, a párommal és az egész csoporttal is, a közös munkát és a néhai összetűzéseket is. Úgy érzem, hogy a néptánccsoport áll hozzám a legközelebb. Az iskolára és a bentlakásra inkább tanulmányi szinten gondolok vissza. Az iskolára a tanárok és az osztályközösség miatt, a bentlakásra pedig azok az emberek és pedagógusok miatt, akikkel együtt éltem négy évig. 

   Tovább…