„Állati farm, Állatfarm, állati gazdaság,
Soha én hűtlen nem leszek Tehozzád!…”

Fülszöveg: „Orwell 1943–44-ben írott műve – amelynek a szerző a »Tündérmese« alcímet adta – ténylegesen a sztálini korszak szatírája, a Lenin halálától a szovjet–német megnemtámadási egyezményig terjedő időszakban, de természetesen minden elnyomó, totalitárius rendszerre ráillik. Egy angol farm – Mr. Jones »Major«-ja – a színhely, ahol az állatok a disznók vezetésével megdöntik az Ember uralmát, és a maguk igazgatta »Állatfarm«-on élik először szabadnak, derűsnek látszó, majd egyre jobban elkomoruló életüket. Az 1984 írójának már ebben a művében is nagy szerepet játszik a történelmi dokumentumok meghamisításának motívuma. Visszamenőlegesen megváltoznak, majd feledésbe merülnek az állatok hajdani ideológusának, az Őrnagynak eszméi, a Napóleon nevű nagy kan ragadja magához a hatalmat, és – természetesen mindig a megfelelő ideológiai magyarázattal – egyre zordabb diktatúrát kényszerít állattársaira. A kezdeti jelszó pedig – »Minden állat egyenlő« – érdekesen módosul…”

Amikor könyvek után böngésztem, megakadt a szemem Orwell Állatfarmján s csipetnyi hezitálás nélkül a virtuális kosárkámban landolt. Amint megérkezett többi könyvtársával együtt, rögtön neki is álltam, és néhány oldal után az Orwell-hatás magába szippantott. Az elején csak annyit tudtam a könyvről, hogy politikai szatíra állatokkal. Leghalványabb elképzelésem nem volt arról, hogy ezt mégis hogyan lehetett kivitelezni… de hát Orwell zse-ni-á-lis, és sikerült neki egy 2 óra alatt elfogyasztható Tündérmesét alkotnia. A világ legjobb tündérmeséjét (ez szubjektív). Talán még az 1984-nél is jobban tetszett ez a könyv (ez van, lehet dobálni).