November 15, NO NAME, egyszóval gólyabál. Már majdnem egy hete bombázunk ezzel titeket, kedves weblap-olvasók, és, reméljük, megfogadtátok a tanácsunk, elmentetek és szurkoltatok a gólyáknak. Ha mégsem, akkor nagy hibát követtetek el, hiszen fergeteges produkciókról maradtatok le. A tizenkettedikesek igazán kitettek magukért és a zsűri is keményen dolgozott (a tanárok részéről Ruja Ildikó, Tóthpál Renáta és Ilona János, a diákok képviseletében Tari Stefánia, a tavalyi gólyakirálylány és Higyed Arnold, a 2010-es gólyakirály), a gólyák nemkülönben, hiszen róluk szólt az este. Jónéhány érdekes és ötletes próbát nézhetett végig a közönség.

A megmérettetés egy vadnyugati jelenettel indult, hiszen ez volt az idei gólyabál témája. Tipikus helyszín, egy kocsma tárult elénk, ahol a farmernadrágos, kockás inges, cowboy-kalapos gólyák és a 12-es szervezők részéről néhányan mulatták az időt, kártyáztak, ittak, táncoltak, verekedtek :). Egyszercsak berontott egy bandita és lelőtte a sheriffet, erre pedig a gólyák lelőtték a banditát. (Nem komolyan, nehogy már, na!) A vadnyugat sheriff nélkül maradt… Új sheriff kell, tehát indul a válogatás. Aki minden versenyszámban a legjobban teljesít a fiúk közül, az lesz az új sheriff, a legtöbb pontszámot elért gólyalány pedig a cowgirl-ök királynője.

Nyitótánccal indítottak, a Cotton Eye Joe-ra, remek koreográfiával. Ezt követően a gólyák röviden bemutatkoztak, majd verset kellett írniuk tanáraikhoz. A következő produkció a gólyalányokhoz szólt, akik bekötött szemmel kellett hogy végigsétáljanak egy sor (nem létező) akadályon. Nagyon vicces volt az ezt követő próba is, amikor a gólyafiúk női szoknyát öltve kánkánt táncoltak. A legnagyobb sikert mégis az egyéni produkciók aratták, amikor a párok megmutathatták a kreativitásukat. Mindannyian szuperek voltak. Birta Gyöngyi és Miculan Vlad egy Street Dance-részletet adtak elő, Búza Róbert és Sáfár Kinga leánykérést mutatott be „egy kicsit másképp” (Kinga játszotta a vőlegényt, Robi pedig a menyasszonyt), Rudolf Anna és Sipos Walter a viccesen idióta internetes hitet vitték színpadra, a What the Fox Say című dalra táncoltak, Cseh Jennifer és Morariu Adrian gumimacist táncoltak, Bold Barbara és Csomós Roland a cowboyok álmáról énekeltek, Gurobics Alexandra és Tapasztó Roli táncoltak, Tamás Noémi és Stocker Ricsi szintén táncoltak, Komori Antónia és Zsámbók Zoli pedig a székely ember életkörülményeit ecsetelték, aki éppen mennyasszonyt keres (fergeteges sikert aratott Zoli nyelvtörőnek is beillő beszéde). Az est fénypontja a keringő volt, a gólyalányok szebbnél szebb estélyi ruhákban, a gólyafiúk pedig fekete öltönyben pompáztak.

Amíg a gólyák átöltöztek és a különböző produkciókhoz készülődtek, Păcurar Ariana (X. A) énekelt, Pálfy Norbi (XII A.) pedig gitáron kísérte, ezenkívül fellépett a Csiky társastánc csoportjának egy része (Gulyás Bea, Pálfi Kinga, Sisa Rihárd, Tar Adolf), valamint egy meghívott előadó is énekelt.

A zsűri ekkor már lázasan adogatta össze a pontokat, a közönség pedig egy kisfilmet tekinthetett meg a gólyahétről. Végül megszületett az EREDMÉNY, amit szerintem már szinte mindenki tud (még az is, aki nem volt a bálon): a Cowgirl-ök királynője (azaz a gólyakirálylány) Rudolf Anna, a Sheriff (gólyakirály) pedig Sipos Walter lett. Segédeik: első sheriffhelyettes Búza Róbert, első cowgirl Sáfár Kinga, második sheriffhelyettes Morariu Adrian, második cowgirl Komori Antónia. A két héten át tartó internetes szavazás eredményét is ekkor hirdették ki nyilvánosan: a legtöbb szavazatot Cseh Jennifer (543), illetve Sipos Walter (847) gyűjtötte be. SOK-SOK GRATULÁCIÓ NEKIK!!! 😀

Eredményhirdetés után éjfélig bulizhattak a gólyák, szervezők, jelenlegi és volt csikys diákok. És akinek még ez sem volt elég, éjfél után, nem hivatalosan folytatódott a buli a Grand Boulevard diszkóban reggelig :D.

Felejthetetlen nap volt minden résztvevőnek! Az új bálra pedig még egy évig várni kell… Már most sok szerencsét kívánok a jövő év gólyáinak és a szervezőknek! 😀

[Fotó: Bortoș Júlia, Bacsilla Sándor, Ilona János, Papp Anabella] 

[Képek vetítése]

1234►

Interjú a gólyákkal

– Először is gratulálok, hogy te lettél a Gólya királylány/királyfi! Mit éreztél akkor, amikor kimondták a neved, és elnyerted ezt a címet?
Rudolf Anna: – Köszönöm! Nagyon hihetetlen érzés volt, leblokkoltam, és át sem mertem venni a díjat. Nem is számítottam rá.
Sipos Walter: – Amikor tudatosult bennem az, hogy én nyertem, egyszerűen felnéztem, és megállt velem a világ. Nem is tudtam, hol vagyok hirtelen, csak annyit, hogy előre kell mennem, és mosolyognom kell.

– Melyik feladat tetszett leginkább a gólyahét alatt?
Rudolf Anna: – A hétfői feladat tetszett a legjobban, mikor fel kellett venni a gólyacsőrt, egy lábra kellett állni, és mondani kellett a verset. De igazából mindegyik próbát élveztem.
Sipos Walter: – A keddi sminkelős feladat érdekes volt, és úgy gondoltam, hogy azt már nem lehet fokozni. De a szerdai táncos feladat számomra felülmúlta az összes többit.
Morariu Adrian: – A legjobb az volt, amikor kifestettük egymást. Az nagyon tetszett és nagyon vicces volt.

– Csalódott vagy-e amiatt, hogy nem te lettél az első számú gólya?
Morariu Adrian: – Nem vagyok csalódott, nagyon örülök annak a díjnak is, amit kaptam. Nagyon jól szórakoztam, szerintem jól sikerült minden.
Cseh Jennifer: – Nem, mert nem a végeredmény érdekelt, hanem az, hogy egy jót szórakozzak, és új embereket ismerjek meg.
Zsámbók Zoltán: – Nem voltam csalódott amiatt, hogy nem én nyertem, annak örülök, hogy én lettem a „Legsármosabb gólya”!

– Szerinted miben fog változni az életed ezek után?
Rudolf Anna: – Ebbe még igazán nem is gondoltam bele, csak Péter András tanár úrtól tartok egy kicsit, mert pénteken elmentem az órájáról készülődni.
Sipos Walter: – Még a legelején eldöntöttem magamban, ha esetleg nyernék, akkor az semmiképp ne változtasson meg engem. Én ugyanaz a Walti maradok, aki a gólyabál előtt is volt.
Zsámbók Zoltán: – Egy kicsit mindenképp, jobban fognak ismerni az iskolában. Már most székely fiúnak szólítanak…

Interjú egy szervezővel

– Szervezőként, hogyan élted meg a gólyabált?
Bella Berta: – Nagyon izgultam a gólyákért a produkciók közben. A sok munka ellenére nagyon-nagyon élveztem, és sok olyan új diákkal ismerkedtem meg, akiket eddig csak a folyosón láttam rohanni, és nem is tudtam róluk, hogy ki-kicsoda.

– Nehéz egy ilyen gólyabált megszervezni? Mennyire volt fontos a csapatmunka?
B. B.: – Nem könnyű, és mindenképp összehangolt, jó csapatmunka kell. Nem szabad hagyni, hogy a veszekedések és a problémák elrontsanak mindent.

– Milyennek láttad a gólyákat? Nehéz volt velük dolgozni?
B. B.: – Az elején, amíg megismertük egymást, elég nehéz volt, nem akartak hallgatni ránk. Az utolsó próbák mentek a leggördülékenyebben.

– Volt-e kedvenc gólyapárod?
B. B.: – Nincs kedvencem. Nagyon büszke vagyok mindegyikükre, nagyon ügyesek voltak, és jól teljesítettek.