250-300 évvel ezelőtt élt egy buddhista apácanő, akit Ng Mui-nak hívtak. És így kezdődött a mi történetünk. Egy buddhista apácanővel, aki tehetségét generációról generációra adta át tanítványainak.
A Harcművészek a határontúliakért rendezvény keretén belül iskolánk IX. A-s, X. A-s, illetve néhány X. C-s diákjának alkalma nyílt megismerkedni avval a harcművészeti ággal, amit egy NŐ fejlesztett ki.
Május 17-én hajnaltájt (értsd 7:30-kor) indultunk útnak az 50 személyes autóbusszal, hogy időben megérkezzünk Budapestre. Az utazásról nem szándékozok regényt írni, ezért csak annyit mondok, hogy úgy telt, mint ahogyan az ilyen utak szoktak, némi plusz várakozással a határon, illetve egy plusz közúti ellenőrzéssel az M5-ön.
A fővárosba megérkezve rohantunk is a Kossuth-térre, hiszen senki sem akarta lekésni az Országház látogatását. A Parlamentben megtekinthettük a bejárati lépcsőházat, ahol az ablakokat Róth Miksa üvegmozaikjai díszítik, egy üléstermet, a kupolacsarnokot, ahol megcsodálhattuk a Szent Koronát, az országalmát és a királyi jogart, valamint a főrendiházi előcsarnokot is.
A látogatás után a Pannónia Általános Iskolában már vártak bennünket egy finom és kiadós ebéddel, ahol sikerült megszereznem az ínycsiklandó eperleves receptjét is . Ez igazán megér egy,,hurrá”-t.
A közös ebéd után, amikor már mindenki átöltözött, kezdetét vette a sportrendezvény. Előbb a rendezvény fővédnöke és díszvendége, dr. Simicskó István sportért és ifjúságért felelős államtitkár üdvözölte a Felvidékről és Erdélyből (azaz Aradról, a Csikyből) érkezett diákokat, tanárokat. És, igen, megcsodálhattuk, hogy egy államtitkár nemcsak a politikában, de a küzdősportokban is jártas lehet. Különféle sportbemutatók következtek és egy hagyományőrző néptáncbemutató is. Ezután a Magyar Szablyavívó Iskola bemutatójára, majd pedig (SzJG-fanok figyelem!) Máday Norbert történelmi előadására került sor.
A beszédek alatt nekünk, diákoknak, még igen jó dolgunk volt. Na de utána! Pézsa Tibor olimpiai és világbajnok kardvívó, a rendezvény másik díszvendége és segítői vezettek be minket a szablyavívás igen érdekes és kitartást igénylő világába. A szigorú oktatóknak köszönhetően tényleg sikerült megtanulnunk egy-két alapdolgot, mint például az alapállást, a támadóállást és néhány védekező fogást is.
A kardvívás után bejelentették, hogy eztán jön még csak a gyakorlati része a dolognak… de hát akkor eddig mi volt!? – hökkent meg mindenki. Hát addig CSAK a kardvívást gyakoroltuk, de ezután következett a kung-fu, amiért tulajdonképpen elmentünk.
A rengeteg,,különböző színű” öves oktató és Máday Norbert, a Kelet-európai Wing Tsun Kung-fu Egyesület főinstruktora 4 igen fontos védekezési technikát mutatott be az ehhez semmit nem értő diákoknak. A bemutatott fogásokat nekünk is gyakorlatba kellett helyeznünk, aminek a tökéletesítésében az oktatók segítettek. Szerintem igen hasznosak voltak a védekezési fogások, amiket remélhetőleg alapszinten elsajátítottunk és bármennyire abszurdnak is hat… szinte várom, hogy valaki megtámadjon a sötét utcán. J (Jó, na… nem muszáj hogy sötét legyen.)
A fárasztó kung-fu tevékenységek után mindenki szép kivitelezésű oklevelet kapott, közös fotó készült valamennyi résztvevővel, majd megint útnak indultunk, csak most már hazafelé. Szegeden megejtettünk egy 36 perces Tescos bevásárlást, ami előtt persze egy meggyőző mondókának sem nevezhető szöveg született: TESCO! TESCO! Let`s go! Let`s go!… Hát nem aranyos!? Szeged után aztán a többség kidőlt, és Aradig már nem volt akkora zaj, mint reggel.
Mindent összevetve szerintem az egész csapat jól szórakozott és teljesen átadta magát a kung-fu élvezetének. (Lehet picit túloztam, de tényleg jó volt!). Köszönet a szervezőknek, azaz a Magyar Wing Tsun Egyesületnek, a Magyar Szablyavívó Iskolának, illetve az Alapítvány a ’48-as Hősökért-nek a szíves vendéglátásért.
Viszlát jövőre! Remélhetőleg.
[Fotó: Bacsilla Sándor, Ilona János]
