Április 7-én, azaz hétfőn, az Iskola másként hét első napján a Csiky IX. A osztálya Kladovára kirándult. Kísérő tanáraink e „hosszú”, de mégis szórakoztató kiránduláson Nyári Andrea osztályfőnök és Ilona János tanár úr volt. (Nem mert az oszi egyedül elindulni velünk… hmm… vajon miért? 🙂 )

A friss reggeli órákban, értsd 9–10 között már Tamásék udvarában (Tamás bátyja kunyhójában… ezt muszáj volt!) nyújtóztattuk ki elgémberedett végtagjainkat (?!). A 42 perces (!) szabad program után csapatépítő (minek még minket építeni?…) játékokra került sor, amiket kisebb-nagyobb lelkesedéssel fogadtunk. Először két csapatkapitány lett kiválasztva (neveket nem mondok, mert…), azaz két csapat alakult ki. Az első feladatunk az volt, hogy érvelnünk kellett a szemüveg vagy a kontaktlencse mellett/ellen. => „Egy rózsaszín kontaktlencse színesebbé varázsolja napjaidat!”; „A szemüveggel tudsz feszülni, menő leszel tőle!”

A második feladat valami családos játék volt… Igen, cetlihúzás, majd keveredés… végezetül pedig valami káosz és abból kiváltak (Nüx, Gaia, Erebosz…) a családok, amelyekben a fiúk voltak a kislányok és anyukák, meg fordítva. Valami ilyesmi volt… vagy lett volna?!

Harmadik feladatnak megkaptuk azt az utasítást, hogy alkossunk valamit. Khm. Így született meg a Narnia csapat Johny nevű iszákos angyala, aki egészségügyi problémákkal küszködött… amíg meg nem gyilkolták. És ugyanígy született meg a Kecskék csapatának primitív barlangrajza egy alumínium palánkon. (Kell valahogyan boldogulni, nem igaz?) (Az alkotásokért lásd alábbi galériánkat!)

A kimerítő „2014-es Kladovai játékok” után felballagtunk a focipályára, ami egy domb tetején lapult. A fiúk és pár lány, Ilona tanár úrral az élen megkezdték az utolsó „feladatot”, ami már tulajdonképpen nem is bizonyult annak, mivel nem vett mindenki részt benne. Kezdetét vette a focimeccs, amiben a maradék Kecskék és Narniából valók küzdöttek egymás ellen… meg talán mellett is.

Lent, a táborban két fiatalember tüzet gyújtott (tábortüzet), és elkezdődött a szalonna- és mályvacukor-sütés/égetés. Na és folyt a zsír és ragadt a mályvacukor mindenhová… komolyan. Tessék elhinni nekünk, hogy mérföldekre állunk a piromán kifejezéstől.

A sok program között rengeteget játszottunk… Volt ott Solo, Twister, kártya (piros tenyerek), meg egy játék, ami rém egyszerűnek tűnt… mondom tűnt!

Összességében szerintem jól szórakoztunk, és reméljük, hogy az oszit meggyőztük arról, hogy milyen angyali teremtmények vagyunk, rábeszélve őt arra, hogy máskor is és több napra is kiránduljunk… bárhová.

Végezetül köszönünk Józsa Tamásnak és Bacsilla Sándornak mindent. Udvart, teraszt, tüzet, buszt, kenyeret.

Nem tévedtünk el, nem haltunk éhen és a buszból sem ugrottunk ki… tényleg… mikre nem képes egy beleegyező nyilatkozat. Hihetetlen.

[Fotó: Ilona János] 

[Képek vetítése]

123►