Az Aradi Hírek internetes portál és a Csiky Gergely Főgimnázium szervezésében február 6-án Aradra látogatott Buzánszky Jenő, az egykori legendás Aranycsapat jobbhátvédje. Gelei Imre, korábbi szövetségi kapitány, Pásztor Zoltán, a Kossuth Rádió intendánsa és Monos János, az Explorer magazin főszerkesztője kíséretében előbb a hegyaljai Wine Princess pincészetet látogatta meg, majd Aradra érkezve, koszorút helyezett el a Szabadság-szobor talapzatán.
Iskolánk Tóth Árpád-termében kora délután már sok érdeklődő várta az 1950-es évek hírneves magyar válogatottja, az Aranycsapat egyik kezdőemberét. Érkezése után rövid részletet vetítettek a szervezők az 1953-as angol–magyar mérkőzésről, amelyet az akkori házigazdák, némileg óvatlan derűlátással „az évszázad mérkőzéseként” hirdettek meg. (Érdekes volt látni, hogy a találkozón jelenlévők közül többen is úgy örültek a 60 évvel ezelőtt rúgott magyar góloknak, mintha élő közvetítést láttak volna. 🙂 )
A világ vezető sportszakemberei előtt – idézte fel a híres sportviadal történéseit Jenő bácsi – valóban magas színvonalú futballmérkőzés zajlott le, csak a végeredmény különbözött némileg az angolok által elvárttól. 6–3-ra győztek a magyarok úgy, hogy Hidegkuti már a negyvenötödik másodpercben bevette az angol kaput. „Kicsit megvárakoztatott minket, de azért kibírtuk.” (Merthogy röviddel azelőtt, az 1952-es helsinki olimpia elődöntőjében a magyar csapat már a huszonötödik másodpercben 1–0-ra vezetett a korábbi olimpiai bajnok svéd csapat ellen…) Következett ’54 májusában a budapesti visszavágó, amelyet szintén az angolok sürgettek az otthoni zakó után. Nos, az sem teljesen úgy alakult, ahogy ők számítottak rá. „Az angolok egy hétre jöttek, de hét-eggyel mentek el!” (7–1-re kaptak ki az Aranycsapattól. Hm!)
Régi emlékeket elevenített fel sok-sok humoros beszólással fűszerezve a kedves vendég az akkori magyar csapat tagjairól (kiemelten a méltán világhírű Puskás Ferencről), a válogatott felkészüléséről, mérkőzéseiről, erkölcsi hozzáállásáról. Többször is elmondta: „nem a zsozsóért” játszottak, hanem a győzelem öröméért s a közönség megbecsüléséért. „A sport azokért az emberekért van, akik ott ülnek a tribünön és drukkolnak, hogy eredményes legyen a csapat!” Az 1954-es berni világbajnoki döntő előtt 35 meccsen, utána pedig további 18 mérkőzésen maradt veretlen az Aranycsapat. Hihetetlen sikersorozat ez, amelyről álmodni tud csak bármelyik mai válogatott.
A németek ellen lejátszott és elvesztett világbajnoki döntőre utalva Buzánszky Jenő szomorúan, de (immár) bölcs nyugalommal állapította meg: „A futball egy egyszerű játék. Aki egyetlen góllal többet rúg, mindig az nyer, és a gól az, amit a bíró megad…”
Pásztor Zoltán, a Kossuth Rádió intendánsa kérdésére Gelei Imre elmondta, hogy a világbajnokságra való kijutás szempontjából sorsdöntő mérkőzés vár a magyar válogatottra március 22-én, amikor épp a román csapatot látja vendégül – a FIFA büntetése miatt üres lelátók előtt. 1986 után újra lehetőség van a legnagyobb világversenyre kijutni, s ennek érdekében mindent meg kell hogy tegyen a csapat.
Megható pillanat volt, amikor Buzánszky Jenőt üdvözölte Konyelicska István, a helsinki olimpia győztes román evezős csapatának tagja. A két ember derűs párbeszéde, őszinte öröme, baráti csókja mindenki számára felvillantott valamit a sport kapcsolatteremtő szerepéről, határokon átívelő erejéről.
Az estébe nyúló közönségtalálkozó végén a jelenlévők által hozott régi újságokat, képeslapokat, illetve a helyszínen megvásárolható emléklapot dedikálta Buzánszky Jenő, és, ahogy az a fényképeken is látszik, szívesen elegyedett szóba az érdeklődőkkel és a kézfogásokkal sem fukarkodott.
