A Csiky Gergely Főgimnázium 2021. június 4-i ballagásáról közölt beszámolónkban jeleztük, hogy külön bejegyzésben tesszük közzé Spier Tünde iskolaigazgató útra bocsátó gondolatait, Back István Levente (XI. A) búcsúztató beszédét, illetve a végzősök nevében elköszönő Csonka Nikolett és Mészár Anna Orsolya (XII. A) közös beszédét. Alább egy-egy részletet találunk ezekből, amelyekre ha rákattintunk, a teljes szöveget is elolvashatjuk.

„Bár ma ünnep van, de, kedves diákok, nem úsztok meg egy matekfeladatot. Ha három madár ül egy kerítésen, és kettő elhatározza, hogy elrepül, hány madár marad a kerítésen? Annak, aki nagyon ügyesen kivonja a 3-ból a 2-t, és 1-re voksol, el kell hogy mondjam, sajnos hibás a válasz. A helyes felelet: három. Mivel attól, hogy valamit elhatározunk, még nem biztos, hogy meg is tesszük. Bár az erős elhatározás már nagyon jó út, de az elhatározás mellé oda kell hogy kerüljön a tettrekészség és a „nem adom fel, akkor sem, ha elsőre nem sikerül” határozottsága. Ami, remélem, ugyanúgy a batyutokba került.” (Spier Tünde, igazgató)

„Fiatalabb évfolyamként igyekeztünk megütni azt a mércét, amit ti állítottatok fel, és gyakran követtük a példátokat… akár jó, akár rossz példáról volt szó. Sokszor hallottuk a tanároktól, hogy bezzeg a 12-esek tudnak komolyak lenni, bezzeg ők tudnak figyelni órákon, bezzeg ők tudnak jól tanulni. Mindezek ellenére örömmel gondolunk vissza minden közös időtöltésre, akár az iskolában, akár kirándulásokon, vagy éppen egy buliban, amely után hétfő reggel csak Duffi néni sajtos kiflije és a bolti 1 lejes kávé tartott minket életben.” (Back István Levente, XI. A)

„Igaz, hogy ezek az évek nem elvárásaink szerint zajlottak, és sok megpróbáltatáson kellett túljutnunk, hogy most itt állhassunk a Szabadság-téren, iskolánk történelmében először, ünneplőben, szeretteinktől körülvéve, hogy mi is elmondhassuk, hogy megcsináltuk. Mert igenis, megcsináltuk! Hihetetlennek tűnhet, de igaz, ezúttal rajtunk a sor, hogy elballagjunk.” (Mészár Anna Orsolya, XII. A)
„Mindegyikünk története a maga módján egyedi, viszont egy közös van bennük. Az, hogy mind itt kezdődött és itt bontakozott ki, a Csikyben. Élmény volt minden másodperc, és a világért sem cserélném le semmi másért. Hálásak vagyunk, hogy csikys diákok lehettünk!” (Csonka Nikolett, XII. A)