Vándormadarakról, vándormoziról, a Magyar Vándor című filmről, s talán Vándor Éva színésznőről hallottunk már, de biztos vagyok benne, hogy vándorló köveket közülünk még senki sem látott. Pedig léteznek. 

A jelenség a Kalifornia és Nevada állam területén lévő Death Valley (Halálvölgy) Nemzeti Parkban figyelhető meg. A Death Valley Földünk egyik legforróbb és legszárazabb területe, a sivatagban a nyári középhőmérséklet megközelíti az 50 Celsius-fokot. Az itt található egyik legérdekesebb vidék a Racetrack Playa (Versenypálya-síkság), ahol a „vitorlázó” kövek megfigyelhetők. Ez a terület egy kiszáradt, sík tómeder, a 4,5 kilométerre lévő két vége közt alig 4 centiméter magasságkülönbséggel, így esőzéskor a közeli hegyoldalról leömlő víz elönti a földet, létrehozva egy sekély tavat. Télen, ha a kialakuló jégréteg nem lepi el a köveket, a napsütéses napokon feltöredezhet, s bármilyen kis széllökés következtében maga előtt tolja azokat, így hosszú, olykor több száz méteres nyomot hagyva az iszapos homokban.

Erre Ralph Lorenz, a Johns Hopkins Egyetem bolygókutatója jött rá egy teljesen hétköznapi módszer segítségével. Egy edénybe kődarabot tett, majd annyi vízzel töltötte meg, hogy ne fedje el azt. Ezt berakta a mélyhűtőbe, majd miután a víz megfagyott, kivette a jégbe fagyott kőtömböt, s egy olyan tálcára helyezte, amelynek alján homok volt, felette pedig vékony vízréteg. Elég volt egy kicsit megtolnia, s a kő végigcsúszott a tálcán, hosszú csíkot húzva maga után.

Az elmélet bizonyítását megnehezítette az, hogy a köveket senki nem látta még mozogni, azonban Richard Norris paleobiológusnak és munkatársainak sikerült lefilmezni a jelenséget. Ők felállítottak egy időjárási állomást, és tizenöt követ mozgásra aktiválódó GPS egységekkel szereltek fel, majd évekig vártak, hogy a jelenségnek megfelelő körülmények alakuljanak ki. Ez csak 2014-ben sikerült, de akkor közvetlenül is bebizonyították Lorenz elméletének hitelességét.

A végeredményt az alábbi videóban mi is megnézhetjük.