Irodalmi és történelmi szempontból 2017-ben több fontosabb évfordulót is ünneplünk. Az évfordulók sorából kiemelkedik a Reformáció 500. jubileuma. A protestáns egyházakban rendezvények egész sorozatára kerül sor. Arad megyében is már több kisebb-nagyobb méretű Reformáció 500-as ünnepséget, rendezvényt tudhatunk a hátunk mögött.
A megyei rendezvények sorában egy újabb ünnepségre került sor október 31-én, a Reformáció Emléknapján, az Arad-Belvárosi Református, valamint az aradi Evangélikus-Lutheránus Egyházközségek szervezésében. A belvárosi református templomban kezdődő ünnepségre meghívást kaptak a Csiky Gergely Főgimnázium protestáns vallásórás diákjai is. A gólyabál fáradalmai ellenére 72 diákkal elmentünk a 10 órakor kezdődő istentiszteletre, amelyen Jakab István evangélikus lelkész hirdette az igét, valamint Kulcsár Székely Attila egyéni előadására is sor került. Az idősebb emberek arcán egyszerre döbbenetet és örömöt lehetett felfedezni. Nem mindennapi momentum ez, amikor egy istentiszteleten ennyi diák megjelenik. Pedig valahol teljesen természetesen kellene kezelnünk ezt a jelenséget. Nekik ott van a helyük a templomban, a gyülekezetben, főleg egy ilyen jelentős évfordulón.
Többször elhangzik kritikaként a „mai” fiatalok felé, hogy kerülik a templomot, nincs idejük Istenre és eltávolodtak a hittől. Lassan két éve intenzíven diákok között töltöm a hétköznapjaim jelentős részét. Nyugodt szívvel elmondhatom, hogy a mai diákság sem hitetlen, megélik a hitüket, de a legtöbben nem abban a hagyományos keretben, amit a saját egyházuk kínál számukra. Nyilván e kérdés sokkal komplexebb, mintsem hinnénk, viszont foglalkozni kell vele, főleg mert a reformátorok már 500 évvel ezelőtt kimondták a semper reformanda elvét, amely az egyház és a keresztyén ember állandó megújulását jelenti.
Az istentiszteletet követően a Jelen Házban folytatódott az ünnepség, ahol Brittich Erzsébet linometszetes, Arad megyei református templomokat ábrázoló kiállításának megnyitójára került sor. A megnyitót a diákok pörgős, életvidám énekei keretezték és koronázták meg. Diákjaink az Istenhez való tartozásról, a Szeretet örökkévalóságáról énekeltek. Az énekek sorát a Hozzád száll az énekem c. dal zárta, amely egy személyes bizonyságtétel arról, hogy mit tett értünk Krisztus. Többen a résztvevők közül kifejezték hálájukat, elmondva: „Olyan jó, hogy eljöttetek ennyi diákkal”. Úgy idősnek, mint fiatalnak, úgy szülőnek, nagyszülőnek, mint a gyereknek, szüksége van az ilyen jellegű találkozásra és együttlétre.
Visszafele menet az iskolába egyetlen mondat fogalmazódott meg bennem: „Köszönöm Neked őket!”
[Fotó: Fodor Tímea Gabriella]