Gólya7, csütörtök: Hogy mentorára talála, így bókola néki…

golyahet_2017_csutortok_kisebbCsütörtökön a Diáktanács újabb kreatív feladattal rukkolt elő a mi kis hosszú csőrű madárkáink számára. A gólyaheti viadalba páronként egy tollal s egy lappal kellett indulniuk.

Feladatuk az volt, hogy 10 perc alatt egy-egy 8 soros, avagy 2 szakaszos szerelmes verset írjanak a saját mentoruknak. Földre is „leborultak” (leültek), apait-anyait beleadva igyekeztek megfelelő szerelmi vallomást írni. A mentorok pedig türelmetlenül várták a szív legmélyéből felfakadó szerelmetes költeményeket. 

A verejtékes munka meg is hozta áldott gyümölcsét: megszülettek a versek (és az új költők is). A mentor atyuskák és anyuskák szeme végre felcsillant, sor került a hosszabb vagy rövidebb patetikus versek felolvasására. Ilyenekre, például: „Szeme barna, / Füle szép, / Azt várom, hogy enyém légy. // Karod hosszú, / bokád kék, / Elbűvölsz, mikor hozzám érsz. // … Téged látlak mindenhol, / arcod mint a telihold… // József drága, fogadd versem, / beleírtam szívem, lelkem.”

A gólyák a mai napra ennyit kaptak s nyugovóra tértek (gondolataikban a mentorukkal), de már készülnek a pénteki utolsó harcra.

„Éjjel nappal rád gondolok, s csakis téged akarlak!” További sok sikert, hajrá, gólyák!

[Fotó: Juhász Alexandra, Vajda Noémi]

« 1 A 2 »


Minden, ami Gólya7!!!